Az eddiginél is fokozottabban áthelyeződik viszont a hangsúly a kampányban a két elnökesélyes „jellempróbájára”. A háttércsapatok, valamint a politikai elit és a sajtó folyamatosan minősíti őket, múltjuk újabb és újabb szeletét ásva elő. Mindez ugyan azt a célt hivatott szolgálni, hogy az amerikaiak minél jobban megismerjék azokat, akikre november 8-án majd szavazhatnak, ám az a hátulütője, hogy az indulók fokozatosan lejáratódnak, és – nem példátlanul – egy gátlástalan karrieristának beállított új elnök költözhet majd be a Fehér Házba. Az amerikai köznyelv bevett kifejezése a „karaktergyilkosság”, ám a szó pánikgombként is működik: akiről kiderül valami kellemetlen, nyomban „karaktergyilkosságot” kiált.
Trumppal kapcsolatban most éppen azt feszegetik, elképzelhető-e, hogy – évtizedekkel ezelőtt – a saját szóvivőjének adta ki magát, továbbá hogyan viszonyult hosszú pályafutása során az ezekben a hetekben 70 éves ingatlanmágnás a nőkhöz. Hogy ezt kiderítse, a The New York Times több mint ötven nővel készített interjút a szombati számában megjelent riportjához. Ez nem lehetett nehéz: a kelet-európai modellfeleségeit is időről időre lecserélő Trump az amerikai szépségverseny vetélkedősorozatának tulajdonosaként számtalan modellel dolgozott együtt.
A riportokból „kéretlen szerelmi közeledések, a nők alakjára tett, véget nem érő megjegyzések sora, az ambiciózus nőkre való rafinált alapozás, valamint nyugtalanító munkahelyi viselkedés” rajzolódik ki – összegzi a liberális lap. Mindennek hátterében az áll: a nőkkel kapcsolatban a kampányban is többször ellentmondásosan viselkedő Trumpnak legalább 25 millió női szavazóra is szüksége lesz, ha nyerni akar – de vajon honnan szedi őket? Trumpot egyébként Barack Obama elnök is élesen bírálta a hétvégén; szavai szerint „nem tudja, miről beszél”, és megnyilvánulásaival elárulja az amerikai értékrendet.
Ugyanakkor Clintonnak is van mitől tartania. Trump bevallottan fel akarja használni a kampányban, hogyan akarta hitelteleníteni az egykori first lady férje, Bill Clinton exelnök volt „nőismerőseit”, ahogyan az is ellentmondásos: miközben eddig idegesen bizonygatta, nem férje „köpönyegéből” bújt elő, most vissza akarja őt hozni – mégpedig a gazdaság irányítására. Nem véletlenül: az ezredvég, a Clinton-éra volt az amerikai gazdaság legutóbbi aranykora.