Nehéz túlértékelni a hatalmas stábbal dolgozó amerikai Politico hírbirodalom véleményformáló erejét.
Európai kiadásának egyik kulcsfigurája Ryan Heath, aki a José Manuel Barroso-féle Európai Bizottságnak volt a szóvivője, és előtte a BBC-nél dolgozott újságíróként.
Ő állítja össze minden reggel a brüsszeli „Playbook Plus”-t, amelyet kör-emailben küld ki, hogy tájékoztasson arról, mik voltak az előző nap legfontosabb eseményei és milyen lényeges eseményekre lehet számítani.
A hétfő reggeli kör-emailjének címe: „Franciaországban a II. világháború győzelmi napja, munkaszüneti nap és egy politikai átalakulása első napja”.
Természetesen a nyugati világ politikusainak és a fősodratú médiának a „darlingjáról”, Emmanuel Macronról van szó, aki a szavazatok kétharmadával verte ellenlábasát, Marine Le Pent, a radikális Nemzeti Front elnökét.
„Macronnak a győzelem volt a dolgok könnyű része”,
kezdi összefoglalóját Ryan Heath. Úgy látja, Macron „harctéri idegsokk” hatása alatt áll új feladatai láttán. Győzelmét nyugodtan lehet földcsuszamlás szerűnek nevezni. Beszédében nem volt érezhető az eufória és önelégültség. Ami bölcs dolog. A szavazók csaknem 12 százaléka (több mint 4 millió ember) szándékosan érvénytelenítette szavazócéduláját. Le Pen közel 11 millió szavazatot kapott és támogatói általában szenvedélyesebbek Macronnál.
De ahelyett, hogy sóval dörzsölte volna be sebeit,
Macron fontos dolgot csinált: kinyújtotta kezét Le Pen támogatói felé és azt mondta nekik, megérti haragjukat és megígérte, hogy prioritásként kezeli a biztonságot és a szociálpolitikát.
Azt is mondta, megérti és tiszteli azokat, akiket az ország megosztottsága a szélsőségek felé vitt. Majd ígérte, hogy a társadalomban a „legtörékenyebbeket” segíteni fogja.
Az összefoglaló ezután rátér a külföldi visszhangra, amit így foglal össze: „Macron-mánia Brüsszelben és azon túl”. Európa politikai közepe és euroszerető magja több mint fellélegzett vasárnap éjjel. Pezsgődugók durrantak, bódulatban twitteltek. Brüsszelben a francia szavazók Macront 94:6 arányban támogatták.
A kulcsfontosságú kérdés, írja Heath, hogy Macron képes lesz-e a kormányzásra. Mozgalmának, az En Marche-nak („Előre!”) nulla tagja van a parlamentben. Ez változni fog a júniusi parlamenti választásokkal, de a kérdés az, hogy mennyivel.
Legtöbb támogatója azok közül került ki, akik azért választották őt, mert Le Pen ellen van.
Ugyanezeknek az embereknek más alternatívái is lesznek, amikor június 11-én és 18-án a törvényhozás alsó házába küldik képviselőiket.
Sok függ majd azon, hogy mennyire maradnak motiváltak az En Marche aktivistái és mennyire hitelt érdemlően kezdi meg Macron elnökségét.
Elnökként nem engedheti meg magának, hogy a valóság zűrzavara láthatóvá váljon az elkövetkező egy hónapban. A hatalmas francia közigazgatás minden politikai tudására és „izmára” szükség lesz, hogy felállítson és működésbe hozzon egy működőképes kormányt. A valódi verseny, írja a kör-email, most indul meg.
Majd felsorolja a választás veszteseit, akik „Theresa May brit miniszterelnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, Donald Trump amerikai elnök és a protekcionizmus”