Tárgyalópartnerei, Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor kormányfő biztosították őt afelől, hogy az a magyar gazdasági érdekek védelmét szolgálta, és nem a szlovén bojkotthoz való csatlakozást. (Erre a lépésre Szlovénia a két ország közötti határvita miatt szánta el magát, és most támogatókat keres EU-szerte.)
Ennek némileg ellentmond, hogy a magyar sajtóban valami fatális véletlen folytán közvetlenül a látogatás előtt látott napvilágot ez, a kormány által már hónapokkal ezelőtt meghozott döntés, továbbá az a szintén nem friss hír, hogy Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságánál Horvátország ellen, amiért az ellene kiadott nemzetközi elfogatóparanccsal megsértette az emberi jogait. Az OECD gazdasági, és nem politikai szervezet – hangzott magyar részről a magyarázat –, Magyarország a Mol befektetései kapcsán szerzett negatív tapasztalatok miatt nem tartja alkalmasnak Horvátországot a tagságra.
E látogatás alkalmával sem kerültünk tehát közelebb a magyar–horvát kapcsolatokat évek óta mérgező Mol–INA-kérdés megoldásához. Vajon van-e kiút ebből a helyzetből? A felek évekkel ezelőtt abban vélték megtalálni, hogy Horvátország visszavásárolja nemzeti olajtársaságának jelenleg a Mol által birtokolt 49 százalékos részvénycsomagját. Ezt a szándékát Zágráb be is jelentette, de nem történt lényegi lépés, csak pereskedés. A legvalószínűbb ok a pénzhiány. A Mol érthető módon nemcsak a vételárat, hanem a finomítók korszerűsítésébe azóta befektetett mintegy 150 millió eurót is szeretné visszakapni. Ekkora összeget azonban az amúgy is nagy adósságot maga előtt görgető horvát költségvetés nem tud elviselni.
A helyben járás a baloldali ellenzéknek kedvez, mert elegendő időt biztosít számára, hogy az ügy kapcsán újra és újra belekössön a kormányba. Miután a Mol átvette a teljes körű irányítást, az INA megszűnt politikai kifizetőhely lenni, ez pedig elsősorban a baloldalt érintette kedvezőtlenül. Ezért támadásba lendült az ellen az új, 2009-es részvényesi szerződés ellen, amely a magyar olajtársaságnak többségi tulajdoni hányad nélkül teljes körű irányítási jogokat biztosít. Némi brüsszeli segédlettel felhasználta Ivo Sanader akkori kormányfő korrupciós perében, és ami még ennél is messzebb ható következményekkel járt: az ügyben elfoglalt álláspontot a hazafiság fokmérőjévé tette, megkötve ezzel a mindenkori, de kiváltképp a jobbközép kormányok kezét – így a mostani kormányét is –, hogy egy kompromisszumos megoldással véget vessenek a vitának.
Célja megvalósításában készséges segítőtársra lelt a szakszervezetekben, amelyek hevesen ellenzik a veszteséges sziszeki olajfinomítónak a Mol által tervezett bezárását, illetve átstrukturálását. A baloldalnak nyert ügye van, ha a kormány szorult helyzetében a horvát elektromos művek (HEP) eladásából vásárolja vissza az INA részvényeit, mert akkor a saga folytatódik a HEP eladása elleni tiltakozásokkal.
A bajokat tetézi, hogy Horvátországnak majdnem minden szomszédjával van valami problémája, elsősorban a még mindig vitás határok miatt. Ebben közrejátszanak az utódállamok alkalmi összeborulásai és azoknak a nemzetközi politikai erőknek az intrikája is, amelyek már az ország függetlenné válását, később pedig az Európai Unióba történő felvételét sem akarták. A csekély parlamenti többséggel rendelkező Plenkovic-kormány tehát állandó és kicsinyes belpolitikai támadások közt őrlődik, ezért nehéz lesz megoldania egyet is az előtte tornyosuló problémák közül.