2017. augusztus 22., kedd, Menyhért, Mirjam napja
Külföld, Lugas
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/kulfold/haduzenet-az-urbanizacionak-2029102/

Hadüzenet az urbanizációnak

Szellemvárosok – Az „őslakók” menekülnek New Yorkból

Napjainkban a városodás és a városiasodás fogalma kéz a kézben jár: a városként deklarált települések száma egyre nő, és a szóban forgó területek „minősége” is az újkori gazdasági tevékenységekhez és a modern életmódhoz igazodik.

Az ENSZ adatai magukért beszélnek: jelenleg a világ népességének több mint fele él városban, nagyvárosban, pedig 1950-ben a Föld lakosságának csupán harminc százaléka tartozott a városlakó kategóriába. A világszervezet által rendelkezésre bocsátott adatok szerint ma Észak-Amerika a leginkább urbanizált földrész (az itt élők 82 százaléka él városban), de Európa sincs sokkal lemaradva: az öreg kontinens 73 százalékos urbanizációs rátával rendelkezik. Akárcsak a népességnövekedés, a városodás és városiasodás esetében is érdemes odafigyelni a fejlődő világra, hiszen itt sokkal gyorsabban zajló folyamatoknak lehetünk tanúi. 2050-re Afrika lakosainak 56 százaléka él majd urbanizált területen. Árulkodó, hogy 2000 és 2014 között a fekete kontinens 43 települése is két és félszer akkora növekedést mutatott, mint egy átlagos város a világ bármely pontján.

Forrás: Reuters

Nézelődők London belvárosában. Küzdelem az elvándorlással

Ki gondolná, hogy ebből a szempontból New York (a világ egyik legnépesedettebb agglomerációjának középpontja) irigykedhet Nigéria fővárosára, Abujára? Bizony, az afrikai település ezekben a percekben több mint hatszázalékos növekedési ütemet produkál, míg a Nagy Almát amerikaiak tömegei hagyják el. A The New York

Times – bár nem tréfának szánta – hatalmas szalagcímmel hirdette április elsején: New Yorkból menekülnek az emberek. Való igaz: 2010 óta a világváros központi kerületeit 900 ezer ember hagyta el. Az amerikai napilap szerint a trend már csak azért is riasztó, mert az általuk menekülőként emlegetett polgárok zöme amerikai, aki főként vidéki államokban keres otthont magának és családjának.

„Ebben az esetben is igaz az általános jellemző, miszerint az elvándorlás a gazdaság javulásának egyenes következménye” – hangoztatja E.J. McMahon, az Empire Center for Public Policy intézet kutatási igazgatója. Elmondása szerint hirtelen a New York-iak számára is vonzóvá váltak az agglomeráción kívül létrejövő álláslehetőségek, ráadásul a baby boomerek többsége leginkább egy dél-karolinai üdülőtelepen szeretne megöregedni – a zajos és kaotikus New York helyett. McMahon állítja: a sosem alvó város mára csupán átmeneti szállásként funkcionál.

Érdemes megemlíteni, hogy New Yorkot pont a beáramló külföldiek menthetik meg, ugyanis a vidékre költöző amerikaiakkal szemben a más országokból származók száma egyre csak nő. Míg a hazaiak a The New York Times szerint menekülnek, 2010 óta mintegy 850 ezer idegen talált otthonra a felhőkarcolók között.

A világ egyik legbefolyásosabb városaként emlegetett London is küzd az elvándorlás problémájával: csak a tavalyi évben 93 ezren mondtak búcsút a brit fővárosnak. Ha az elmúlt öt évet nézzük, ennél is rosszabb a mérleg, hiszen a távozók száma közel nyolcvanszázalékos növekedést mutat.

Az okok hasonlók, mint a New Yorkot maguk mögött hagyó amerikaiak esetében: szép lassan a britek is ráébrednek, hogy jó élet vár rájuk a világvároson kívül. „Egyre több állás adódik Londonon kívül, ami a lakhatás és az ingázás szempontjából is megtérül anyagilag. Igaz, hogy néha nehezebb rátalálni a szóban forgó lehetőségekre, de hosszú távon egyértelműen előnyös az ország egy nyugodtabb részében tervezni a jövőt” – idézi a Metro magazin John Lees karrierszakértőt és fejvadászt.

A lap sikersztorikat is említ, ott van például az üzleti tanácsadással is foglalkozó SimlyBiz vállalat vezérigazgatója, aki anélkül éli – meglehetősen sikeres – életét, hogy gyakran felbukkanna a fővárosban. Matt Timmins szerint soha meg sem fordult a fejében a londoni élet gondolata. Vele szemben az elvándorlók inkább azzal érvelnek, hogy London – akárcsak a korábban említett New York – csak egy ideig mozgatta meg a fantáziájukat. „Az érettségi után megannyi diáktársamhoz hasonlóan a fővárosban próbálkoztam.

Később megismertem a jelenlegi férjemet, és miatta költöztem az ország északibb részébe. Mára saját lakásom van, és született egy lányunk. Rengeteget jelent, hogy munka után haza tudok sétálni, és még időben lefektetni a gyermekemet”– meséli a harmincas éveiben járó Sarah Twyman.

Szakértők máris arra figyelmeztetnek, hogy a küszöbön álló Brexit miatt a brit fővárosból még a mostaninál is nagyobb tömegek költözhetnek el. Itt nem csak a jogaikat féltő uniós állampolgárokról van szó: a Londonból távozó cégek és ügynökségek miatt beláthatatlan, hogy hány britnek kell más megélhetés után néznie. Míg a fiatalok szívesen költöznének más uniós tagállamba, az idősebb korosztály valószínűleg vidéki nagyvárosban vagy akár kisebb településen kezd új életet.

A nyugati világgal szemben Ázsiában mára megszokottá váltak az üres vagy más néven szellemvárosok. Ezek általában nem tízezrek vagy százezrek elvándorlásának termékei, hanem a befektetők egy ponton kifogytak a pénzből, és hátrahagyták a félkész, ám rendkívül modern településeket.

A világ egyik leghíresebb ilyen városa a kínai Ordosz, amelynek építését hiába kezdték meg már 2001-ben, alig két éve jelezték: nem engedélyeznek újabb építési projekteket a városközpontban, mivel a gazdaságösztönzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ordosz problémája összetett: az ott tevékenykedő építési vállalkozók sokszor nem képesek a felvett hitelek visszafizetésére, mivel a már elkészült plázákat, parkolóházakat és lakásokat senki sem veszi igénybe. Hiába épültek fel tehát a csodás épületek (Or-dosz mongol nyelven palotákat jelent), az átlagos kínai nem tudja megfizetni őket. Ordosz történetéhez hozzátartozik, hogy nem csupán szellemek élik a várost: a 300 ezer lakásnak alig tíz százalékát lakják, sőt Kína legnagyobb plázája is itt működik – mindössze néhány életképes üzlettel.

A ma zajló demográfiai folyamatok tehát meglehetősen kiszámíthatatlanok, a kínai központi vezetés a hatalmas szellemvárossal épp a vidéken dolgozókat akarta vonzó agglomerációba csábítani. A kínaiak – bár más okokra hivatkoznak, mint a fent említett amerikaiak vagy britek – nem kérnek a nagyvárosi utópiából.

Kiemelt

Migráns támadások Németországban és Horvátországban

Marokkói migránsok támadtak rá emberekre a hétvégén a németországi Essenben és Zágrábban is. Az esseni gyanúsítottak jelenleg menekültügyi eljárás alatt állnak.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!