Az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője Guy Verhofstadt bejelentette, indulni kíván az EP elnöki posztjáért. Erre akár még azt is mondhatnánk, hogy rendben van, ha már a hivatalban lévő elnök, Martin Schulz Németország kancellárja akar lenni a szocdemek jelöltjeként, ám ha az SPD végül mégsem őt indítja, a poszt hamarosan akkor is megüresedik.
Baj inkább azokkal a mondatokkal van, amelyekkel bejelentését indokolta a belga politikus facebook bejegyzésében: „A mostani bizonytalan, viharos időkben, amikor Európát a nacionalizmus és a populizmus fenyegeti, kompromisszumkeresőkre, hídépítőkre van szükség, és én is egy akarok lenni közülük.”
A korábban hazánkat, Orbán Viktort és minden olyan kezdeményezést, amely a nemzetállamok döntési jogköreit próbálta kiszélesíteni a brüsszeli bürokráciával szemben, sokszor elképesztő stílusban, igazi szélsőséges liberálisként gyalázó és elutasító volt belga kormányfő vélhetően átaludta az elmúlt másfél-két esztendőt, mással ugyanis nehezen magyarázható, hogy a most megfogalmazottakat tekinti a legnagyobb fenyegetésnek a kontinensre nézve.
Javasolnánk Verhofstadtnak, hogy nézze meg a párizsi, brüsszeli, müncheni, nizzai vagy a berlini terrortámadásokról készült felvételeket, beszélgessen el a túlélőkkel vagy a halálos áldozatok hozzátartozóival és azután gondolja át, tényleg az őáltala megfogalmazott fenyegetés -e a valós vagy netán valami más!