India erre nem hajlandó, s azzal érvel, hogy a kérdéses rész a rejtőzködő himalájai királyság, Bhután felségterülete. Bár Kína és India többször is összecsapott egymással területi okokból, ezúttal valószínűtlen hasonló végkifejlet, ugyanakkor az utóbbi idők legagresszívabb vitája bontakozott ki Újdelhi és Peking között az ügyben.
A viszály június 16-án kezdődött, amikor a kínai hadsereg egyik utászalakulata behatolt arra a területre, amelyet Bhután a magáénak tart. Az Indiával nagyon szoros kapcsolatban álló királyság Újdelhi segítségét kérte, s meg is kapta, miután India csapatokat küldött, megakadályozandó a kínai előrenyomulást. A kínai–indiai viszályok jellegzetessége, hogy a két gigász roppant óvatosan bánik egymással.
A katonák nem hordanak magukkal fegyvert, és nem emelnek kezet a másik félre, ehelyett testükkel védték a területet, mellkasukkal érintették a másik katonát. A problémát a határvonal bizonytalansága jelenti, mindegyik ország másként értelmezi, melyik terület tartozik hozzá. Az egyetlen biztos pont a három ország találkozási helye volna, de ebben egyáltalán nincs konszenzus. Jelenleg mindkét ázsiai nagyhatalom nagyjából háromezer katonáját állomásoztatja a hágón, s néznek farkasszemet egymással azon a területen, amely vélhetően Bhutánhoz tartozik.
India vezérkari főnöke, Bipin Rawat hangsúlyozta, hazája kész „két és fél fronton” harcolni, azaz Pakisztán, Kína, valamint a belső terrorizmus ellen. A kínai központi angol nyelvű lap, a Global Times ugyanakkor azt sürgette, hogy Újdelhi „keserű leckét kell hogy kapjon”, s ennek során súlyosabb veszteségek fogják érni, mint az 1962-es háború idején. Abból az összecsapásból Kína került ki győztesen, India pedig ma is nagyon érzékenyen reagál minden hasonló fenyegetésre. Itt húzódik az a „csirkenyaknak” nevezett zóna, amely összeköti az indiai anyaországot a keleti államaival.