Több mint negyedéve nincsen már új kormánya Németországnak, és könnyen elképzelhető, hogy húsvétig nem is lesz. Mindenesetre az eddigi nagykoalíció pártjai – a keresztény uniópártok (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD) – holnaptól újra nekiveselkednek, hogy teszteljék, van-e még annyi közös elem az álláspontjukban, ami elegendő lehet ahhoz, hogy 2021-ig irányítsák az Európai Unió vezető gazdasági hatalmát.
A várakozások óriásiak – és nemcsak német földön –, hiszen míg az EU motorjának tartott német–francia tandem akadozását Francois Hollande gyenge elnöksége miatt öt éven keresztül Párizsra lehetett fogni, szeptember óta már Berlin térfelén pattog a labda. A tétet emeli, hogy – mint ismert – az ősszel kudarcba fulladtak a CDU/CSU egyeztetései a liberális FDP-vel és a Zöldekkel, így a szeptemberi választási eredmények fényében várt úgynevezett Jamaica-koalíció nem alakulhatott meg.
Most még nem maguk a koalíciós tárgyalások kezdődnek – ahogy az elvetélt négypárti megbeszélések sem voltak azok –, hanem úgynevezett szondázó egyeztetések, amelyek néhány napig tartanak. Ha pozitív eredménnyel zárulnak, úgy a pártok egyenként bólinthatnak rá a folytatásra.
De a 443 ezer tagot tömörítő SPD-ben sokan szkeptikusak. Köreikben keserűen hangzik a mostanában emlegetett német vicc, amelyben a tyúk koalíciót ajánl a malacnak: készíthetnének például szalonnás rántottát. – De ehhez engem le kell vágni! – döbben rá a malac. „Na persze!”, feleli a tyúk, hozzátéve: „a koalíciókat az egyik fél nem éli túl”. Az SPD húsz és fél százalékkal tavaly történelmi vereséget szenvedett, emellett több tartományi választáson is csúfosan szerepelt.
A pártban sokan attól tartanak, hogy Angela Merkellel újra együtt kormányozva csak folytatódik majd a lejtmenet. Idén Hessenben és Bajorországban tartanak választásokat. A tavalyi választási éjszakán Martin Schulz pártelnök bejelentette, ellenzékbe vonulnak, de Merkel – előrelátóan – nem zárta ki a szocdemekkel való folytatást. Most ugyanis rájuk szorul.
Ha ezek a megbeszélések is elbuknak, vagy a teljesen bizonytalan kimenetelű, mert stabil háttér nélküli kisebbségi kormányzás jöhet, vagy pedig az új választások. Ezek a felmérések szerint ma szinte ugyanazt az eredményt hoznák, mint amilyen tavaly született. Az SPD-ben felvetődött egy elképzelés, egy a nagykoalíciónál lazább, együttműködési koalíciónak nevezett megállapodás, amelyben a felek csak alkalmanként, adott témákra szerződnének le egymással.
Új feszültségpontok is vannak a CDU/CSU és az SPD között, miután rosszabbra fordult a menekültválság, mint arra Berlinben számítottak. A CSU Szíriába is hazatoloncolna egyes menedékkérőket, ami az SPD-nek elfogadhatatlan. Ugyanez a helyzet a kötelező életkor-meghatározással, amit a CSU a fiatalkorúak védettségét élvező felnőttek kiszűrésére sürget.
Az SPD nagyvonalúbb lenne a családegyesítés kérdésében is, így a menekültek rokonaikat is Németországba költöztethetnék. A CSU is mereven ragaszkodik elutasító álláspontjához, ami a közelgő bajor választásokat tekintve nem meglepő. Sőt, Wolfgang Kubicki, az FDP alelnöke úgy látja: a CSU nem feltétlenül akar Berlinben is kormányozni, hanem az lenne számára a legelőnyösebb, ha Merkel megbukna, és ősszel nemcsak bajor, de Bundestag-választásokat is tartanának.
Egy friss felmérés szerint a közvélemény egyre kiábrándultabb. A németek már több mint fele nem akar nagykoalíciót, és ugyan 53 százalékuk továbbra is Merkelt szeretné kancellárnak, de kétharmaduk úgy véli, túl van már a legjobb korszakán.