A Politico című hírportál pénteken számolt be arról, hogy Brüsszel Schaerbeek nevű kerületében két iskola nyílik meg egymás szomszédságában: az egyikben franciául, a másikban hollandul tanulhatnak a diákok.
A két tanintézmény egyetlen közös területe a tornaterem lesz, a szintén közös játszóteret azonban fal választja majd ketté – közölte belga hírforrások szerint Axel Bernard helyi önkormányzati képviselő, aki elszalasztott lehetőségnek nevezte, hogy egyetlen, két tannyelvű oktatási intézmény létesüljön. Az oktatásban uralkodó „hidegháborús” állapotok egész Brüsszelre jellemzők, ahol a Politico beszámolója szerint 93 intézményt különítettek el francia és holland nyelvű részekre, amelyek teljesen külön entitásként működnek.
A francia nyelvű önkormányzatok ugyanis nem hajlandók finanszírozni a hollandul tanulók oktatását, és ez fordítva is igaz. „Ha egy flamand iskola közös iskolai rendezvényt szeretne a szomszédos francia iskolával, a flamand kormány megvonja tőlük a támogatásokat” – mondta a hírportálnak Brieuc Van Damme szakértő. Az iskolákat ajtók, falak, kerítések választják el egymástól, a flamand és vallon oktatási rendszerek is különböznek egymástól, de a nyelvi korlátok az élet más területein is tetten érhetők.
Míg a flamand és vallon pártokból álló brüsszeli szövetségi kormány felel Belgiumban a védelmi, külügyi és belügyi kérdésekért, az északi Flandria és déli Vallónia szinte minden más kérdésben – kultúra, oktatás, közlekedés – külön döntéseket hozhat, olyannyira, hogy még a külföldi befektetők vonzásában is verseng egymással a két régió. Léteznek azonban a nyelvi elkülönülésnek abszurdnak tűnő vetületei is: a flamand VRT és a francia RTBF közszolgálati médiatársaság úgyszintén egy épületben rendezkedett be, mindössze egy hosszú folyosó választja el őket. Az eurovíziós dalfesztiválon való részvételről pedig nagyon testvériesen állapodott meg egymással a két közösség, hiszen az egyik évben flamand, a másikban vallon énekes, illetve együttes képviselheti Belgiumot a rendezvényen. „A rotációs rendszer és a közös nemzeti slágerlista hiánya azt jelenti, hogy az ország egyik fele olyan dalnak szurkol, amelyet az ország másik felén még nem is hallottak” – írta gúnyosan a BBC.
A nyelvi korlátok azonban nem csupán tréfás félreértéseket, hanem tragédiákat is okoztak a múltban. 2001-ben egy nyolc halálos áldozatot követelő vonatbaleset történt azért, mert egy vallon vasutas hiába figyelmeztette flamand kollégáját az elszabaduló szerelvényre.
Bár a nyelvi kettéosztottság ellenére továbbra is stabil ország Belgium, az északi Flandria vezetői egyre több autonómiát követelnek maguknak, egyes pártok pedig a szeparatizmust is politikai célként fogalmazzák meg, éppen azért, mert úgy gondolják, hogy Flandria jelenti Belgium gazdasági húzóerejét, és nem kívánják tovább finanszírozni a szegényebb Vallóniát. A legnépszerűbb flamand párt, az Új Flamand Szövetség (N-VA) csupán azért nem beszél nyíltan a kiválásról, mert jelenleg tagja a brüsszeli kormánykoalíciónak, a koalíciós szerződés értelmében pedig a szeparatizmus tabutéma.
A 2019-es választások azonban közelednek, és a szavazatok mintegy harminc százalékára számító párt egyes politikusai nem rejtették véka alá, hogy néhány éven belül megvalósítják Flandria függetlenségét. Az N-VA mellett a függetlenség mellett kardoskodik az ellenzéki Flamand Érdek is, amelynek 9-10 százalék körüli a támogatottsága.
A flamand pártokra mellesleg csak Flandriában, a vallonokra csak Vallóniában lehet szavazni.