„Szép napot! Hogy vannak?” – lép be egy gépfegyveres rendőr a panamai hotel ajtaján. Hét társa követi, mindannyian állig felfegyverkezve, drogkereső kutyákkal. A tulajdonosról kérdeznek, majd ketten hosszan elbeszélgetnek vele. Ezalatt a többi fegyveres kutyákkal körbejárja a helyet, mindenhová benéznek, és kérdezősködnek. „Honnan jöttek? Láthatom az útlevelüket?” – áll meg egy magas, fekete biztonsági a külföldi látogatók előtt, akik értetlenül figyelik a razziát.
„Kokaint kerestek – mondja egy helyi férfi, Carlos Césares a majdnem egy óráig tartó ellenőrzést követően. – Azt mondják, nemrég érkezett egy nagyobb szállítmány, azt keresik a rendőrök.” Közép-Amerika karibi partjain mindennaposak a hasonló esetek. „A tengeren komoly kábítószer-kereskedelem folyik, rengeteg szállítmány halad itt el Kolumbia felől északra” – magyarázza Franklin Carranza, egy helyi idős úr. Elmondja, hogy a kereskedők sokszor kénytelenek a vízbe szórni szállítmányukat, amikor a rendőrség megjelenik a vízen.
„Sokszor egész csomagokat mos a tenger a partra ezen a szakaszon. A helyiek összegyűjtik és eladják ezeket” – teszi hozzá. Valóban, a kevésbé látogatott partszakaszokon egy fekete, hátizsákos férfi kószál. Azt mondja, horgászik, és zavartan mutat néhány halat a vödrében. „Ugyanazt keresi, amit a rendőrök. Errefelé nagyon nehéz munkát találni, és egy kisebb csomagból az egész család megél egy-két hónapig” – mondják a helyiek.
Miért a Karib-tenger? A Kolumbia és Venezuela felől Észak-Amerikába tartó kokainkereskedelem az 1970–80-as években volt népszerű a térségben. Az útvonal az utóbbi években reneszánszát éli, mivel nagy nehézségekbe ütközik a szárazföldi szállítás. Harmadára esett vissza a kereskedelem Hondurasban, amikor az ország 2013-ban drogellenes stratégiát hirdetett. Míg a közép-amerikai országokban szigorúbbá vált az ellenőrzés, Mexikóban a helyi bandák uralma teszi veszélyessé a szállítást.
A szárazföldi kereskedelem egyébként is megszakad Kolumbia és Panama között. Az egész Dél-Amerikán áthaladó és az Egyesült Államokig elérő pánamerikai útvonal ugyanis ezen a határon egy mocsaras dzsungelbe ütközik, amelyen nem halad át út. „A Darién régió talaján lehetetlen biztonságos autóutat építeni” – szól a hivatalos magyarázat, ám a helyiek mást gondolnak erről. „Nagyon is jól jön az Egyesült Államoknak, hogy egy természetes határvonal áll Dél-Amerika és Közép-Amerika között. A gerillák lakta dzsungelen ugyanis a drogcsempészek is nehezen jutnak át, a tengert pedig könnyebb ellenőrzés alatt tartani” – magyarázza Carlos.
Míg 2011-ben az USA-ba érkező kokain négy százaléka a karibi szigeteken haladt át, 2013-ra ez 16 százalékra növekedett. Az útvonal Kolumbia, Venezuela vagy Panama partjairól indult, a kereskedelem pedig a karibi szigeteken zajlik. Jamaica, a régió legjelentősebb marihuánatermelője is egyre inkább kiveszi a részét a kereskedelemből. A legfőbb csomópont a Karib-tengeren azonban Hispaniola szigete. Elsősorban Haitin cserél gazdát a Dél-Amerikából Észak-Amerikába tartó kokainszállítmány, de a Dominikai Köztársaság bandái is egyre jelentősebb szereplők. A sziget jelentőségét növeli az instabil venezuelai helyzet, amely a karibi szigetek felé tereli a kereskedelmet.
A Latin-Amerikát és a Karib-térséget kutató Insight Crime nevű szervezet szerint évente mintegy 120 tonna kokain, azaz világszinten az éves termelés 15 százaléka halad át a szigetországon az USA, Kanada és Nyugat-Európa, elsősorban Franciaország és Hollandia felé. Bár a karibi régió egyre felkapottabb, az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatala, a DEA becslése szerint az országba érkező kokain 87 százaléka még mindig a Közép-Amerikán és Mexikón keresztül vezető szárazföldi útvonalon érkezik.