Párton belüli megállapodást kötött a március első hétvégéjén tartott zártkörű ülésén a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP), miszerint a jelenlegi hat évről kiterjesztik kilencre a pártelnökség maximális időtartamát. Az Abe Sindzó miniszterelnök vezette párt 1955-ös megalakulásától kezdve mindössze két rövid időszakra szorult ellenzékbe, egyébként végig Japán vezető kormánypártja volt, és bár a demokratikus kereteknek megfelelően ellenzéki tömörülésekben a távol-keleti ország sosem szenvedett hiányt, komolyan vehető riválissal az LDP gyakorlatilag a mai napig nem rendelkezik. Ilyen körülmények között tehát egyértelmű, milyen szándék állhat a párt legutóbbi döntése mögött: a jövőre esedékes választásokra felkészülve kikövezték az utat Abe Sindzó előtt, hogy harmadszorra is versenybe szállhasson jelenlegi pozíciójáért, ezzel pedig a szigetország modernkori történelmének leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfőjévé váljon.
Abe Japán eddigi legfiatalabb második világháború utáni miniszterelnöke, politikai pályafutása azonban azért is figyelemre méltó, mert a szigetországban az utóbbi évtizedben jellemzően évente adták egymásnak a kilincset az ország vezetői, a közbeszéd ezért gúnyosan csak „forgóajtónak” hívta a miniszterelnöki hivatalt. A közélet további sajátossága, hogy politikus felmenők nélkül szinte lehetetlen érvényesülni, Abe felívelő pályafutása tehát nem értelmezhető a „jó gének” figyelembevétele nélkül: édesapja, Abe Sintaró az LDP főtitkára volt és több miniszteri posztot is betöltött, anyai nagyapja pedig Kisi Noboszuke, aki 1957 és 1960 között a szigetország miniszterelnöke volt. Utóbbit egyébként háborús bűnök miatt elítélték, bár 1948-ban szabadon bocsátották.
A nacionalista érzületű Abe a családi kötődések miatt a korábbi miniszterelnököknél jóval elnézőbben tekint a szigetország háborús szerepvállalására, nem véletlenül politizálásának egyik sarkalatos pontja az amerikai segítséggel megfogalmazott békealkotmány módosítása. A japán jobboldalon ugyanis sokan úgy tekintenek a Washington által megfogalmazott legfőbb törvényre – amely idén májusban lesz hetven éve, hogy hatályba lépett –, mint a japán nemzet amerikai alárendeltségének maradványára, Abe revizionista elképzelései tehát erős társadalmi támogatottságra találtak.
Abe diadalmenetére azonban árnyékot vet egy mind jobban gyűrűző botrány, amely politikai karrierjének csúcsáról ránthatja mélybe feleségével, Akiéval együtt. A házaspár ugyanis jelenleg azt próbálja megmagyarázni, milyen szálak fűzik őket egy ultranacionalista oszakai óvodához, illetve annak üzemeltetőjéhez, aki a gyanú szerint „könnyített módon” jutott állami tulajdonú földek birtokába. Eredetileg az óvoda áprilistól egy általános iskolával is bővült volna Akie tiszteletbeli igazgatóságával, ez viszont a kialakult helyzet miatt elakadt.
Az utóbbi hetek belföldi címlapjait uraló botrányra természetesen lecsapott az ellenzék is, hiszen az Abe-adminisztráció megrengetésére talán még soha korábban nem volt ekkora lehetőség. A kormányfő mindenesetre állítja, családjának semmi köze a korrupciós ügylethez, de ha valaki bebizonyítja ennek ellenkezőjét, azonnal lemond posztjáról. Ha azonban a következő pár hónapot Abe túléli, akkor gyakorlatilag semmi nem állhat a 2021-ig tartó harmadik miniszterelnökségének útjába, ezzel lehetővé téve neki, hogy a 2020-as olimpiai játékok házigazdája legyen.