Egy bizonyos: bármit is gondolunk felőle, közönyösek aligha maradhatunk személyével kapcsolatban. Fidel Castro hivatalos fotósának, Alberto Kordának a Comandantét hősi pózban ábrázoló fényképe a XX. század ikonikus ábrázolásává vált, alkalmasint pedig olcsó áruvédjeggyé, mint valami márkajelzés, amivel különféle termékek és politikai üzenetek eladhatóságát kívánták növelni (például a Swatch karórák számlapján és a Smirnoff vodkák címkéjén). Castro számára a fontos az volt, hogy nagy külsőségek mellett temethesse el Guevarát, másoknak pedig jobbára az, hogy érveket vonultassanak fel a maradványok eredetiségének cáfolatára. Szembeszökő, hogy személye haló poraiban is mekkora érzelmeket és félelmeket gerjesztett.
Egy főrangú fiú
Ahogyan az már lenni szokott általában – mondható némi iróniával –, a marxista forradalmár legalábbis jó polgári miliőből, ha nem inkább még magasabb társadalmi közegből érkezik. Ernesto Rafael Guevara de la Serna 1928. június 14-én született Rosario városában Ernesto Guevara Lynch és Celia de la Serna y Llosa fiaként. Amint a szülői nevek mutatják (a spanyolban az „y” jelzi), a Comandante ereiben anyai ágon kék vér folydogált, apja pedig ír ősök leszármazottja volt, akik a spanyol gyarmati arisztokrácia soraiba emelkedtek, noha életformájukban és anyagi körülményeikben ez már alig látszott a 30-as években. A kis Ernesto gyermekkorát a fizikai szenvedés jellemezte, ugyanis súlyos asztma gyötörte, így hosszú ideig anyja tanította, kilencéves koráig iskolába sem járt, a külvilággal gyenge volt a kapcsolata. Már korán olvasott és széles körű műveltséget szerzett. Otthonukat áthatotta a politika, szülei felfogását befolyásolta a spanyol polgárháború és az 1929-es világgazdasági válság, amely Argentínát súlyosan érintette. Az iskolában igyekezett vezéregyéniséggé válni. 1942-ben középiskolába került, ahol barátságot kötött Alberto Granado Jiménezzel, akivel később bejárták Dél-Amerikát motoron és gyalog (A motoros naplója). A sportok közül a rögbiben tűnt ki, főképp agresszív játékstílusával. Fizikai gyengeségét sikerült leküzdenie, ami azt erősítette benne, hogy kitartással úrrá lehet bármin.
Jellemző rá a következő eset is: egy ízben Granadót letartóztatták egy diákmegmozduláson, így Ernesto felkereste a rendőrségen, ahol őrizetben lévő barátja további demonstrációkon való részvételre kérte, mire ő: „Azért, hogy a lelket is kiverjék belőlünk? Semmiképp. Fegyver nélkül nem masírozok”.
Útelágazás az Andok lábainál
Ernesto Guevarából nemigen vált volna Che („che” az argentin dialektus töltelékszava, ami becenév lett), a kubai forradalom vezére, ha Granadóval neki nem vágnak egy végtelennek tűnő, kalandos útnak, amely életét teljesen megváltoztatta. Élményeit lejegyezte, ez alapján pedig film készült. Rossz motorjukat utóbb hátrahagyva, nélkülözések közepette dolgoztak leprakórházakban, hogy fenntarthassák magukat, és eljuthassanak Kolumbiába és Venezuelába is. Az orvosnak készülő Guevara ekkor szembesült Latin-Amerika mélységes társadalmi igazságtalanságaival, főképp a chilei Chuquicamata rézbányában tapasztaltak élénkítették forradalmi hevületét. A profithajhászás, a nyomor, és egyes sztrájkolók rejtélyes eltűnése megrendítően hatottak rá. Argentínába visszatérve megszerezte orvosi diplomáját, majd újra utazásokat tett, amelyek során nézetei végleg megszilárdultak. Különösen a Bolíviában és Guatemalában tapasztaltak hatottak rá, ahol baloldali-nacionalista fordulatokra került sor. A földbirtokreform, a gazdasági függőség és az Egyesült Államok befolyásának csökkentése volt a cél, de a fokozatos lépések, békés megoldások mindenütt zátonyra futottak, közvetlenül szemei előtt. Guatemalában a CIA közreműködése révén dőlt meg Jacobo Árbenz Guzmán elnök uralma, aki gazdasági és társadalmi reformokat kívánt bevezetni, de közben „megfeledkezett” a déligyümölcsfronton uralkodó United Fruit Company (USA) érdekeiről, a Monroe-elvről és arról, hogy a hidegháborúban nem tanácsos kommunistákat bevonni a kormányzásba. Szellemileg ekkoriban lett dr. Ernesto Guevara de la Sernából Che, a Comandante.
Harc, erőszak
Latin-Amerika történetére Che Guevara talán nem gyakorolt volna nagy hatást, ha Mexikóban meg nem ismerkedik Fidel Castróval, aki hajszállal kerülte el korábban a kivégzést Kubában, a börtön után pedig külföldre ment. Emellett az is igaz lehet, hogy az ekkor még korántsem kommunista Castro is hosszabb politikai utat járt volna be nélküle a marxizmusig. A kubai gerillaharc és a későbbi siker lendítette magasra Che Guevara csillagát, de végzetévé is vált egyben. A maroknyi forradalmár 1956. novemberi vállalkozása őrültségnek tűnt, röviddel kubai partraszállásuk után a tűzharcokban megtizedelődtek, majd hosszú ideig kellett rejtőzködniük a Sierra Maestra erdeiben, ahonnan kiindulva kegyetlen küzdelmek árán győzedelmeskedtek. Ebben szerepet játszott Che Guevara szervezőkészsége, felkészültsége, de éppúgy kegyetlensége is. Ez utóbbira rávilágít egyik naplóbejegyzése, amelyben hideg orvosi pontossággal írta le, miként végezte ki saját kezűleg egyik árulónak bizonyuló társukat.
Tömeggyilkosból lett gyermekjáték
A több ezer ember haláláért felelős Che Guevarát ábrázoló babát dobott piacra a külföldi tulajdonú Butlers lakberendezési bolthálózat Magyarországon. A kommunista Che Guevara alakját megjelenítő játékokat célzottan gyermekeknek kínálják.
Élen járt a leszámolásokban
A katonai sikerek nagyban írhatóak Che javára, miközben a kubai diktátor, Fulgencio Batista uralma mögül lassanként kihátrált a hadsereg, de maga az Egyesült Államok is. Lélektani fordulatot, Batistának pedig hitelvesztést jelentett a The New York Times interjúja Castróval, akinek halálhírét a kubai vezetés többször közölte. 1959. január 1-jén Castróék győztek. A hatalom birtoklása világított rá Che Guevara egyéniségének sötétebb oldalára. Nagy munkabírása mellett a leszámolások terén is élen járt, elengedhetetlennek ítélve azt a forradalmi kormányzás megszilárdításához. Ez százak gyorsított eljárású halálos ítéletének végrehajtását, illetőleg munkatáborok létrehozását jelentette. Che részt vett az állambiztonsági erők megszervezésében, a forradalmi célok eléréséhez a terrort és az elnyomó apparátust kiemelkedő fontosságúnak tartotta. Könyörtelen volt, és kevéssé fogékony a pragmatikus politikára. Amíg 1960-ban Castro még az Egyesült Államokban tett „mosolylátogatásának” eredményeiben bízott, addig Che azonnali szovjetbarát fordulatot sürgetett. Később ez ugyan megtörtént, de Hruscsov végül nem aknázta ki a kubai rakétaválságot – miután épp Che hozta tető alá a szovjet nukleáris rakéták telepítését. A Moszkva iránti feltétlen bizalma így elveszett. Utóbb nyilvánosan kritizálta a szovjet politikát. Ez aláásta kapcsolatát Castróval.
A gerilla végzete
Kevésbé emlegetett tény, hogy Che Guevara a Kubai Nemzeti Bank elnöke is volt, s mint ilyen, aláírása ott szerepelt a bankjegyeken, egyszerűen így: Che. Ez elárulja, hogy minden téren formabontó kívánt lenni: gazdaságban, politikában és főképp a fegyveres harcban. Azt gondolta, hogy a kubai modell szinte bárhová átültethető. Ebben nagyot tévedett, nem számolva azzal, hogy az Egyesült Államok hatékonyabbá tette ellenlépéseit. Miután rádöbbent, hogy Kongóban sem tud hegyeket mozgatni azzal a módszerrel, ahogyan Kubában, tudatosan készült a heroikus halálra. Végzete Bolíviában érte utol: miután a kormányerők fogságába esett, 1967. október 9-én, államfői utasításra kivégezték. Naplója a bolíviai kormányerők kezére jutott, az állam pedig valóságos árverést rendezett a kiadók és lapok között, hogy nagy bevételt seperjen be, mígnem kiderült, hogy a teljes szöveg Kubába is eljutott – mint utóbb ismert lett, a bolíviai kormány egyik, egyébiránt a CIA-vel is együttműködő minisztere révén. A kubaiak pénzt nem kértek. Harminc év múlva Che Guevara maradványainak volt egy ismertetőjegye: nem voltak kezei. Valóban, 1967-ben amputálták a kezeket és formaldehidben Argentínába küldték az egyértelmű azonosítás végett. Bár összefüggésről szó sincs, mégis bizarr párhuzam, hogy 1987-ben Che Guevara honfitársának, a nem kevésbé ellentmondásos Juan Perón elnöknek (Evita férjének) a sírját feldúlták, ennek során pedig kezeit levágták. 1966-ban Madridban (ahol Franco diktatúrája állt még) Che felkereste Perónt, aki óvta őt a bolíviai kalandtól. Perón utóbb „éretlen utópista” gyanánt jellemezte látogatóját, de mégis mint „közülünk valót”, aki méltán okoz „fejfájást a jenkiknek”.
A több ezer ember haláláért felelős Che Guevarát ábrázoló babát dobott piacra a külföldi tulajdonú Butlers lakberendezési bolthálózat Magyarországon. Erről szóló cikkünket itt olvashatják.
A szerző a Veritas Történetkutató Intézet
tudományos főmunkatársa