Henri Boulad jezsuita szerzetes A vendégszeretet, a befogadás határai című migránsokkal foglalkozó Szentbeszédéből idézünk gondolatokat:
„Nyisd ki kapudat az idegennek…” Ez a bibliai alapelv teljesen áthatja a mai hitetlennek, ateistának tartott Európát. De hol vannak a vendégszeretet határai? Hol ér véget a befogadási kötelezettség? Egyesek megkérdezhetik: „Vannak határai?”
Természetesen vannak!
Az elsőbbség a családé, a felségemé, a gyerekeimé. Befogadhatom a vendéget egy vacsorára, sőt egy vagy két éjszakára is. De ha a vendég nem akar elmenni, azt mondom neki: NEM! Ha pedig erre fenyegetőzni kezd, majd azt mondom? „Jól van, rendben, csak nyugodjál meg! Mi mind elköltözünk, és átadjuk neked a helyet.” Ha így teszek, totálisan hülye vagyok. Ez már nem könyörületesség, hanem a legnagyobb ostobaság.
Az egyre nagyobb számban érkező bevándorlók rá akarják kényszeríteni Európára a saját törvényeiket, elveiket, értékrendjüket, szokásaikat, kultúrájukat. Legnagyobb meglepetésemre Európa engedményt engedményre halmoz: visszahúzódik, elfogad, megalkuszik, enged… De meddig tart még Európának ez a megalázkodása és önrombolása? Ez lenne az evangéliumi könyörületesség követelménye? Ez Jézus üzenetének az eltorzítása.
Európa kezdi elveszíteni, eladni, meggyilkolni önmagát. Isten nemcsak szívet adott, hogy szeretni tudjunk, hanem fejet is, hogy gondolkodjunk. És ha a kettő nem jár együtt, az katasztrófa. Van egy fogalom, a „tűréshatár”. Ez azt jelenti, hogy nem léphetünk át bizonyos határokat, amelyek már veszélyeztetik a létünket.
Jó szívvel, kedvesen kell fogadni a rokont, a szomszédot, az ismeretlent, a szegényt, az idegent… De ha az illető gorombán viselkedik, durván visszautasítja az ételt, amit kínálok neki, mondván, hogy az nem „halal”, és úgy él nálam, mintha ez egy általa meghódított ország lenne, nos, akkor helyre kell őt tennem.
A határokon várakozó bevándorló tömegekből Európa csak annyit tud befogadni, amennyit a lehetőségei engedik. És csak azzal a feltétellel, hogy a bevándorlók készek az integrálódásra, elfogadják a befogadó ország elveit és értékrendjét. Ha nem, akkor: sipirc! …Ám Európa éppenséggel nem ezt teszi! Főként bizonyos korrumpálódott vezetőkre gondolok, akik eladták magukat.
Legyünk jók, de ne legyünk ostobák! Ha azt akarjuk, hogy kapcsolataink harmonikusak maradjanak, néha tudni kell a másiknak azt mondani, hogy „Elég, eddig és ne tovább, átlépted a határokat!” Ha nem érti, mondd még egyszer, még egyszer és még egyszer! Ha akkor sem érti, nincs más, mint a konfrontáció.
Azt mondhatjátok, hogy amit állítok, az nem evangéliumi. Erre azt válaszolom, hogy amikor Jézust halála előestéjén arcul ütötte a főpap szolgája, nem tartotta oda a másik arcát is, hanem ezt mondta: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” Jézus tiltakozott, reagált.
A teljes beszédet a zalaegerszegi Jézus Szíve Ferences Plébánia tett közzé Décsey Erzsébet fordításában.
Amerika és az ISIS kapcsolata
Sajnos a nyugat az iszlamizmus cinkosa. Gentleman’s agreemnent az elv – vagyis politikai, gazdasági és stratégiai okokból a nyugat úgymond flörtöl az iszlamizmussal. Azt mondják – és hajlamos vagyok elhinni, – hogy Amerika korábban együttműködött az ISIS-szel. Ez a helyzet eszköz lenne az amerikaiak és a pénzvilág számára, hogy rátegye a kezét erre az olajban gazdag területre.
Jézus azt mondta, „legyetek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó“. Európa most békés, mint a galamb, de elfelejtette a másik utat. A nyitottság, a tolerancia, az emberi jogok nevében eladjuk a házainkat, eladjuk az országunkat, eladjuk a kultúránkat és eladjuk az identitásunkat. Nagyon sokan figyelmeztetik Európát, de nem akarja meghallani. Amikor majd megérti, késő lesz – nyilatkozta korábban a Kossuth Rádiónak Henri Boulad.
Az iszlám gondban van
A jezsuita szerzetes a párizsi merényletek után is hallatta a hangját, nyílt levelet hozott nyilvánosságra, melyet az iszlám hívőknek címzett. „Az igazság órája – komoly levél a nyitott, mérsékelt és liberális muzulmánok számára.” című levelében Boulad felszólítja a muszlimokat, akik között él, hogy ne próbálják mentegetni az iszlámot az alól, ami történt.
Jezsuita szerzetes az iszlám világban
Henri Boulad egy életének 84. esztendejében járó, eredetileg szíriai származású, jezsuita szerzetes. Felekezete szerint görög katolikus, tehát Rómához tartozó, de bizánci rítusú keresztény. Muzulmán környezetben élő keresztény kisebbség tagjaként Pascal, Teilhard de Chardin és Simone Weil tanítványának vallja magát. Családja szíriai, nagyapja, az interjúban is említett Szelim, még az 1860-as keresztényüldözés elől menekült Damaszkuszból Alexandriába és később ott is telepedett le. Boulad édesapja révén tehát szír-, míg édesanyja révén olasz származású, anyanyelve a francia. Már kamaszkorában pap szeretett volna lenni és 19 évesen be is lépett a jezsuita rendbe, 1963-ban Bejrútban szentelték pappá. Közel két évtizeden keresztül folytatta tanulmányait, filozófiából, teológiából, pszichológiából és pedagógiából is diplomázott, összesen három doktorátust szerzett. Ezt követően, Egyiptomba visszatérve 1967-től a kairói és alexandriai tanulmányi és nevelői központok tagja, tanára, majd vezetője. Nagyszabású tervet valósított meg a leprások felkarolására, melybe fiatal keresztény és mohamedán egyetemi hallgatók százait kapcsolta be. A 70-es évek végén az Egyiptomban működő szerzetesek elöljárói tanácsának elnökeként, Kalkuttai Teréz anyával egyetértésben szervezte meg az egyiptomi Caritast. 1983-tól Szudánban menekülttáborok szervezésével segítette az ottani népirtás elszenvedőit, illetve az ott, akkoriban még valós jelenségként létező rabszolgaság felszámolásáért küzdött. Abszolút önfeláldozó életéért megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét. 1991-től az észak-afrikai és keleti országokért felelős Caritas elnöke, továbbá alelnöke a római Caritas központnak. Számtalan előadást tartott Európában is, beszédei rádiókban is hallhatóak voltak. Számos műve megjelent magyar nyelven is. 2004 óta a kairói jezsuita kollégium vezetője.