Terjedelmes cikkben adott hírt az egyre kisebb lakossággal bíró Lettországról a Politico hírportál. Mint írták, az ország uniós csatlakozása óta szembetűnően „fogy” az ország: 2000-ben még közel 2,5 millióan voltak, ma pedig mind-össze 1,95 millióra tehető az állam lakóinak a száma. Lettországban nem a mindenkori kormány számlájára írják az elvándorlást, hanem tisztában vannak vele: aligha tudják felvenni a versenyt a fiatalokban a Nyugatról kialakult képpel.
– Nyitottak a határok, az információ pedig folyamatosan áramlik a többi EU-tagállamban tapasztalható életminőségről. A fiataljaink hamar Angliában, Írországban vagy Németországban találják magukat – fogalmazott a brüsszeli portálnak Aleksandr Rube újságíró. Egy kifejező példa: Lettország legszegényebb, Latgale nevű, Oroszországgal is határos tájegységén az átlagkereset a fele az ország többi részén tapasztalható béreknek, így a tömeges elvándorlás leginkább az ürességtől kongó épületegyüttesekben mutatkozik meg.
Elhagyatott lakóépületek. Már kétmillió alatt a lettek száma
A megfelelő életkép hiánya mellett Oroszország közelsége is problémát szül, hiszen hiába beszéli a lakosság zöme az oroszt, egyszerűen tartanak a hidegháborús hangulattól. – Bár nem tudni, hogy valódi vagy sem, a háborúról való folyamatos beszéd sem teszi túl vonzóvá a térséget a fiatalok számára – írta a Politico.
Egy országgal arrébb, Litvániában sem jobb a helyzet.
Korábban a The Economist magazin számolt be arról, hogy az országban a tömeges elvándorlásnak meglehetősen súlyos gazdasági következményei vannak: a térség számos államához hasonlóan 1999 és 2014 között közel egy százalékponttal csökkent a GDP-növekedés a munkaerő kiesése miatt. Ha így folytatódik, a balti térségben, Bulgáriában és Romániában az egy főre jutó GDP akár 3-4 százalékponttal is csökkenhet 2030-ra, figyelmeztetett korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF).
Mit tehetnek az elvándorlástól szenvedő államok?
Egy részük természetesen próbálkozik a fiatalok hazacsábításával, és kifejezetten kecsegtető programokkal és álláslehetőségekkel áll elő. A többiek inkább bíznak a természetes folyamatokban, így többek között abban, hogy az ifjú nemzedék maga jön rá arra, hogy Nyugaton sem adottság a tökéletes élet. Az ügyüket segítheti, hogy a náluk is szegényebb országokból való népességbeáramlás (ha úgy tetszik, a probléma továbbgyűrűzése) részben megálljt parancsolhat a folyamatnak.
A The Economist szerint Lettország statisztikái az utóbbi években némi javulást mutatnak – épp az ukrán és fehérorosz munkaerőnek köszönhetően. De ellenpéldát is találunk: Lengyelországba hiába áramlott be több százezer ukrán az utóbbi években, nagy részük a mezőgazdaságban és építőiparban dolgozik, így teljességgel használhatatlanok a munkaerőpiaci rések szempontjából.
Felemás eredmények
A hazacsábító kormányzati és nem kormányzati programok sem járnak mindig sikerrel, épp Litvániában ért el szegényes eredményeket a Create for Lithuania (Teremts Litvániának) nevű kezdeményezés. Bár a cél a tömegesen távozó fiatalok hazacsábítása volt, a program öt év alatt mindössze száz litvánt tudott visszahívni. A Nemzetközi Valutaalap adatai is arról tanúskodnak, hogy a térségbe hazatérők száma meglehetősen elenyésző: csupán az összes elvándorló öt százaléka körül mozog. Lettország ebből a szempontból reménykedhet: 2016-ban kiemelkedő eredményt ért el, ugyanis a kivándorlók negyven százaléka gondolta meg magát, és tért haza.
