Tegnap az amerikai képviselőház 413 szavazattal 3 ellenében újabb szankciókról döntött Oroszország ellen, amelyről a német és uniós lapok, illetve portálok egyöntetűen leszögezik, Európa energiabiztonságát veszélyeztetik.
Jellemző sajtónkra, hogy ez nem volt hír, de ma reggel a Klubrádió például 7 órai hírközlését azzal indította, hogy Trump hatalmas vereséget szenvedett, mert nem tudta megbuktatni az Obamacare-t. Ami nagyjából annyira érinti a magyar érdekeket, mintha holnap Alaszkában megtiltanák az odaképzelt rinocéroszok kilövését. Persze ismerjük az ilyenkor a meglehetős rendszerességgel felbukkanó jóindulatú jobboldali kommenteket: „Kit érdekel a Klubrádió?”, stb ., amire a válasz: netán meg kell kérdezni a csatamezőn az ellenféllel szemben álló katonákat, vajon érdekli-e őket, mit csinál éppen az ellenség? Az, amelyből – visszatérve a médiaharcra – néhány tucat is hatalmas győzelmet tud aratni az egész jobboldali kormány fölött, mint ezt a Momentum bemutatta a magyarok olimpiai reményeinek lelövésével.
Ahány ma reggeli fontosabb német és uniós médiumot nézünk, annyi foglalkozik fő helyen e szankciókkal. Akkor persze nyilván nem ez fájna Európának, azaz a Juncker-társaságnak, ha elsősorban nem a német részvétellel tervezett Északi Áramlat 2-es megépítéséről lenne szó, hanem mondjuk egy orosz-magyar gázvezetékről. Mely esetben Orbán nem csak Putyin „szuperpincsije” lenne, de veszélyeztetné az egész kontinens békéjét.
Összpontosítsuk figyelmünket most három médiumra. A német jobboldali hetilap, a Focus portálja erről szóló tudósításának címe „Szankciók Oroszország ellen: az USA kicsinálja döntő fontosságú földgáz-üzletünket”. Ugyanerről az Euobserver nevű brüsszeli szakportál „Oroszország EU-csővezetéke veszélyben az amerikai szavazás után” címmel ír. A Deutsche Wirtschafts Nachrichten nevű független német gazdasági-politikai portál szintén valamennyi reggeli hírét megelőzve hirdeti, hogy „Az amerikai kongresszus új szankciókról döntött Oroszország ellen”.
Annyit gyorsan vessünk közbe, hogy a szankciók Iránt és Észak-Koreát is magukba foglalják, mely előbbi egyébiránt a nemzetközi közösséggel megkötött atomegyezményt az utolsó betűig teljesíti, az USA-nál jóval hatékonyabban küzd az iszlamista terroristák ellen, azokat nem pénzelve, míg Észak-Korea talán kevésbé fenyegetné az Egyesült Államokat, ha az visszavonná határáról hetvenezer katonáját, ami Phenjannak netán éppen annyira irritáló lehet, mintha Észak-Korea állomásoztatná ugyanennyi állig felfegyverzett sisakosát a Niagara Falls környékén.
A kongresszusi határozatot még augusztusban a szenátus fogja valószínűleg jóváhagyni, írják az említett források, majd az amerikai elnök, aki, tegyük hozzá, nyilván nem mer ekkora kongresszusi többséggel és a cseléd média oroszellenes hisztériája árjában az ipari-biztonsági komplexum lobbistái akaratával szembe menni, amikor ezen komplexum költségvetése a teljes orosz GDP 70 százalékát teszi ki.
A szankciós törvénytervezet súlyos büntetést helyez kilátásba mindazon energiaipari befektetőkre, amelyek projektjeiben az orosz vállalkozásoknak legalább 33 %-os részesedésük van.
Az Északi Áramlat 2-őt tehát sikerül szétlőni. A tervezett csővezeték Oroszországból Ukrajna és Lengyelország megkerülésével a Balti-tengeren át vinne földgázt egyenesen Németországba, mégpedig évente 55 milliárd köbmétert, és a gázt onnan osztanák szét az EU tagországaiba. A projekt 2019-re készülne el, mintegy nyolc milliárd eurónyi költséggel. A Focus felteszi a kérdést: vajon az USA-nak az oroszellenes szankciókkal a célja csak nem az, hogy saját energiaérdekeit erőltesse át?
A DWN megjegyzi, a német kormány e szankciós terveket már júniusban „elidegenítőnek” és „a nemzetközi joggal ellentétesnek” nevezte.
Még nyilván beláthatatlan, hogy a szankciók mekkora viszályt szítanak Washington és Brüsszel között, de a nagyon jól értesült és tekintélyes Politico szerint – mint tegnapelőtt ismertettük e helyütt erre vonatkozó cikkét – akár transzatlanti szakadást is eredményezhet abban, ami az eddig egységes Oroszországhoz való hozzáállást illeti Ukrajna és a Krím-félsziget ügyében.
Hogy mekkora már most az idegbaj, arra jellemző az Euobserver idézett cikke, amelyben hosszan szólaltatják meg Simonyi Andrást, az előző budapesti rezsim volt washingtoni magyar nagykövetét, aki most a Charles Gati-féle washingtoni Johns Hopkins Egyetemre fészkelte be magát.
Simonyi, aki bármilyen Brüsszel-„Kelet-Európa”, nem is szólva Brüsszel-Magyarország konfliktusban eddig kivétel nélkül szigorúan az előbbi oldalát fogta, mint itteni hasonszőrű társai, most azt jelentette ki, és ez az Euobserver-írás csattanója: az új szankciók „üzenetet is jelentenek az EU-nak, hogy a nyugati tagországoknak nem szabad fejük fölött üzletet kötniük”.
Ami az átlagember nyelvére lefordítva nem sok jót ígér a Simonyi-félék dédelgetett transzatlantizmusának sem, nem is szólva Európa energiabiztonságáról.