A Soros-tervre vonatkozó Soros-cikkek sorozatában következik a George Soros szerzőségében a vezető amerikai külpolitikai folyóiratban, a Foreign Policy portálján 2016. július 19-én megjelent hosszabb cikkének második része teljes magyar fordításban.
Amit a Soros által támogatott 444.hu portál ezzel a címmel foglalt össze: „Soros György hétpontos tervet dolgozott ki a migrációs válság megoldására”.
- rész
Cím: „Ez Európa utolsó esélye menekültpolitikájának megjavítására”.
Szerző: George Soros
– Harmadsorban,
az EU-nak elő kell teremtenie azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek biztosítják az EU előtt tornyosuló kihívások kezelését.
Évek óta az EU-nak egyre több kötelezettséget kellett finanszíroznia a rendelkezésre álló források csökkenése mellett. 2014-ben a tagállamok és az Európai Parlament abban állapodott meg, hogy csökkentik az EU költségvetését, és annak felső limitjét a tagállamok GDP-jének csekély, 1,23 százalékos szintjében határozták meg a 2020-ig terjedő időszakban. Ez tragikus következményekkel járó hiba volt. Ekkora méretű költségvetéssel az EU nem marad fenn.
Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedéktervet tudjon kidolgozni.
Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedék szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékeljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten. A megfelelő méretű határőrizeti és menedékjogi szervek működtetése egyedül 15 milliárd euróba kerülhet.
Bár 30 milliárd euró hatalmas összegnek tűnhet, azonban jóval kisebbnek látszik, ha az elhúzódó válság politikai, humánus és gazdasági költségeit nézzük.
Fennáll például az a valódi veszély, hogy a nyitott belső határok schengeni rendszere felbomlik.
A Bertelsmann Alapítvány becslése szerint Schengen megszűnése önmagában évente 47 és 140 milliárd euró közötti veszteségét okozna az EU GDP-jében. A Bertelsmann Alapítvány számításai szerint Schengen megszűnése 10 év alatt mintegy 470 milliárd euróval, vagy évi 47 milliárd euróval csökkentené az EU GDP-jét.
A jelenlegi megközelítés azon alapul, hogy az EU költségvetéséből mindig csak minimális összegeket csoportosítanak át, és aztán arra kérik a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a különböző címkézett pénzügyi eszközökhöz, mint a Facility for Refugees in Turkey és az EU Regional Trust Fund for Syria, amelyek a Törökországnak nyújtandó pénzügyi kompenzációt, illetve a szíriai válságra válaszul a nemzetközi szervezetek és a térségbeli országok uniós támogatását szolgálják.
Ezek az alapok azonban csak átmeneti megoldást jelenthetnek, mivel se nem fenntarthatóak, se nem elég nagyok ahhoz, hogy megfelelően finanszírozzanak olyan erőfeszítéseket, amelyek nagyobbak és kiterjedtebbek a rendelkezésre álló eszközök mértékéhez képest.
Ezek az alapok hatásos eszközök lehetnek rövid távon ahhoz, hogy átcsoportosítsanak forrásokat, és lehetővé tegyék azt, hogy a tagállamok több forrást nyújtsanak egy adott speciális célra. Ám ezek az alapok rávilágítanak a jelenlegi rendszer alapvető hiányosságára is, nevezetesen arra, hogy
minden lépésnél a tagállamok éppen adott jóindulatától függenek.
Annak érdekében, hogy rövid távon a szükséges forrásokat elő lehessen teremteni, az EU-nak, ahogyan nevezem, „hirtelen” kell jelentősebb összegeket előteremtenie erre a célra. Ez viszonylag kisméretű uniós költségvetéssel megtámogatott
jelentős adósságfelvétellel biztosítható, ahelyett, hogy évről évre nem elegendő összegeket különítenek el erre a célra.
Jelenleg az EU-nál az a helyzet, hogy viszonylag alacsony összegű az adóssága költségvetéséhez képest, noha az uniós költségvetést adósságfelvételre kellene használnia, ahogy azt minden szuverén kormányzat teszi a világban.
Ha jelentős kezdeti befektetéseket hajtanának végre a határvédelemben, a tengeri keresési- és mentőműveletek vonatkozásában, valamint a menedékjogi eljárások és a menekültek tisztességes és emberséges elhelyezése terén, akkor talán mód nyílna arra, hogy a gazdaság, a politika és a szociális szféra dinamikája az idegengyűlölet és az elégedetlenség felől olyan konstruktív fejlemények felé mozduljon el,
amelynek mind a menekültek, mind a befogadó országok haszonélvezői lennének.
Hosszú távon ez csökkenti majd azt az összeget, amelyet Európának a menekültválság kezelésére, illetve az abból történő kilábalásra kell költenie.
Az évente biztosított csekély források helyett, a program elején befektetett nagyobb összeg segítségével az EU hatékonyabban tudna reagálni a menekültválság legveszélyesebb következményei közül néhányra, illetve meg tudná előzni a legsúlyosabb következményeket is.
Toldozgatás-foltozgatás helyett, határozott forrásbefektetéssel van csak esély a válság kezelésére.
A válságba beletartozik a tagállamokban kialakult bevándorló ellenes hangulat is, amely erősítette az autokrata politikai pártokat, illetve fokozta azok reménytelenségét, akik tragikus helyzetükben Európában szeretnének menedéket találni, de jelenleg a közel-keleti befogadó országokban a társadalom perifériájára szorultak, vagy görögországi tranzitállomásokon rekedtek.
(Folytatása következik)
A cikk első részét ITT, második részét ITT, harmadik részét ITT, negyedik részét ITT olvashatják.