Az amerikai jobboldali, konzervatív és az Egyesült Államok külföldi beavatkozásai ellen fellépő Ron Paul Intézet honlapjára a mi időnk szerint péntek késő este került ki egy olyan cikk, amely nagyon kevés jót ígér számunkra, ami a magyar-amerikai kapcsolatok akár közeljövőjét is illeti.
A cikk írója Daniel McAdams, az agytröszt ügyvezető igazgatója, akinél az amerikai nyilvánosságban nincs jobb barátja az Orbán-kormánynak. A Magyarországot a kilencvenes években hat esztendős budapesti újságírói munkája révén kitűnően ismerő McAdams az amerikai kongresszusban Texas államot republikánus színekben képviselő Ron Paul külpolitikai tanácsadója volt.
Cikkét azzal kezdi, hogy csütörtökön iktatták be a külügyminisztérium új, európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkárát, Dr. A. Wess Mitchellt. Így ő lett a Trump-kormány legfontosabb diplomatája, ami kontinensünket illeti. Összesen ötven országért, a NATO-ért, az EU-ért és az EBESZ-ért felelős.
Az Obama-kormány idején ezt a posztot a neokon Kagan család nő tagja, Victoria Nuland töltötte be, aki kulcsfontosságú szerepet játszott azon amerikai támogatású államcsínyben, amely révén megbuktatták az ukrán kormányt.
Victoria Nuland lüktetően oroszellenes magatartása a neokonzervatívok védjegye volt, és ideológiáját – saját szavaival – annak „bábáskodásával” töltötte, hogy, szintén saját szavaival, „törvénytelen kormányváltozást” hozzon létre Kijevben.
Nuland puccsa volt az, amely megágyazott az amerikai-orosz kapcsolatok zuhanórepüléses romlásának, miután a washingtoni neokonok azt a hamis történetet terjesztették, hogy „Oroszország rohanta le Ukrajnát”.
Ukrajna azóta nem hogy prosperált volna, de katasztrofális sebességgel csúszott lefelé, amiről a neokonok nagyon nem szeretnek beszélni, mint általában kudarcaikról.
Ami után mindenki arra gondolt, hogy Trump elnök mégiscsak egy „épelméjű” embert nevez ki Nuland posztjára. Ennek a fordítottja történt: Wess Mitchell egy „szteroiddal feltöltött Nuland”.
Ő volt az egyik alapítója és ügyvezető igazgatója a neokonok által uralt Európai Politika Elemzés Központjának (CEPA), amelyet alapvetően az amerikai kormány, a NATO, a neokon megaalapítványok, valamint a katonai-ipari komplexum pénzel. Ezen „agytröszt” alapítóinak engedelmeskedve minden ágy alatt orosz fenyegetést lát, ami a NATO és a védelmi ipari válaszát igényli, mert „különben sorsunk a végzet”.
McAdams ezután ismerteti Mitchell ez irányú tevékenységeit, majd rátér arra, hogy a CEPA a múlt hónapban nagyszabású konferenciát rendezett, amelyen olyan nagyágyúk is részt vettek, mint Lettország elnöke, Ben Hodges tábornok, az Európában állomásozó amerikai hadsereg parancsnoka. Az eseményt, mint várható volt, olyanok pénzelték, mint a Raytheon és a Lockheed Martin. De érthetetlen módon a Moszkva-gyűlölőkhöz látványosan nem csatlakozó magyar kormány is finanszírozta.
Igen jelentős összegeket küldött e konferenciának a washingtoni magyar nagykövetség, a magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet, és a Visegrádi Csoport magyar elnöksége. Aminek talán némi köze van ahhoz a tényhez, hogy napokkal ezelőtt Szemerkényi Rékát, a korábban elbocsájtott washingtoni magyar nagykövetet nevezték ki a CEPA ügyvezető alelnökének.
A cikk szerzője ezután idéz Mitchell néhány új cikkéből, amelyek rendkívül veszélyes módon igyekeznek segíteni azon, hogy a világot egy újabb háborúba vigyék.
Mint amikor azt írta, hogy az 1930-as évek óta nem járt a világ olyan veszélyes háborús ösvényen, mint most. Mondja az az ember, aki a világot a háborúba rángató komplexum tollnokaként működik. És meg is adja az orvosságot: több katonai beavatkozás és még az eddiginél is nagyobb hadi kiadások.
Ha e cikkből nem süt át, hogy akár a közeljövőben már várhatóak lesznek a Washingtonból az elmúlt 27 év megszokott dörgedelmei, netán megafonnal felerősítve, akkor e cikket rosszul értelmezzük.