Törökország – elsősorban a 2011 óta tartó szíriai polgárháború következményeként – a világ legnagyobb menekültbefogadó országa: a becsült adatok szerint jelenleg több mint hárommillió – többségében szíriai – menedékkérőnek ad „otthont”. Az emberi jogi szervezetek ugyanakkor nem győzik hangsúlyozni, hogy a menekültek túlnyomó többsége elfogadhatatlan körülmények között, apadozó segélyeken tengődve, az igazságos menedékkérelmi eljáráshoz való joguk gyakorlása nélkül kénytelen élni kilátástalan életét. A migrációt emberségesen kezelni hivatott Európai Unió azonban ezúttal kénytelen szemet hunyni a humanitárius szempontok felett, hiszen számára sokkal fontosabb, hogy Törökország továbbra is féken tartsa a több millió menekültet.
Az ennek biztosítását szolgáló alku sarkalatos pontja, hogy Ankara vállalta, megakadályozza az Európát célzó újabb migrációs útvonalak kialakulását a szárazföldön, illetve a tengeren is. Ez azért fontos, mert a menekülők nagy része Törökország felől, az Égei-tengeren keresztül jut el az unióba. Tavaly január és március 21. között például 148 317 ember érkezett Görögországba, napi átlagban ezer-kétezer ember.
A török partokról induló migrációs hullám azonban jórészt elapadt a megállapodás hatálybalépése óta, ezt bizonyítja hogy az idén január 1. és március 5. között mindössze 2627 menekült szállt partra Görögországban az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint. Ez azonban nem volt ingyen, hiszen az egyezséggel Brüsszel vállalta, hogy hárommilliárd euróval támogatja a Törökország területén tartózkodó menekültek ellátását, továbbá ígéretet tett arra, hogy felgyorsítja a török vízumkötelezettség megszüntetését célzó, 2013-ban elkezdett folyamatot.
Európa tehát Törökország kezébe adta saját biztonságát, a baj csak az, hogy eközben semmit nem tett azért, hogy harmonikus diplomáciai kapcsolatot tartson fenn a török vezetéssel, vagy hogy az átmenetileg nyugalmasabb időszakot a kontinens déli határának megerősítésére fordítsa. Az Ankarának kulcsfontosságú vízumliberalizációs tárgyalások kudarcba fulladtak, a hárommilliárd eurós segélyből pedig eddig mindössze 750 millió eurót költött Brüsszel a törökországi menekültekre, amelyeket ráadásul konkrét projektekre költ, és nem csak úgy Ankarának adja.
Az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy a megállapodás teljeskörűen megvalósuljon, és bár az uniós politikusok Angela Merkel német kancellártól kezdve a brüsszeli bürokratákon át azt hangoztatják, nincs veszélyben a megállapodás, úgy tűnik, Ankara ezt másképp gondolja. A héten ugyanis a török fél felfüggesztette az alku azon pontját, amelynek értelmében Ankara illegális migránsokat vesz vissza Görögországból, továbbá a teljes egyezség felrúgását is kilátásba helyezte. A török belügyminiszter továbbá azzal fenyegetőzött, hogy Törökország havi tizenötezer menekültet indít útnak Európa felé, amiért Németország és Hollandia beleavatkozott a török belügyekbe, vagyis az elnöki rendszer bevezetéséről döntő április 16-i népszavazás kérdésébe. Annyi bizonyos, hogy az uniónak nincs B terve az EU–török alku meghiúsulásának esetére; a baj csak az, hogy Ankarának egyre kevesebb érdeke van fenntartani azt.