– Mi lesz, ha ötszáz menekült a karon ülő gyerekeivel nekirohan a határőröknek? Mit kezdünk az erről készült felvételekkel? – ültetett bogarat Angela Merkel német kancellár párttársa, Thomas de Maiziére szövetségi belügyminiszter fülébe azon a kritikus 2015. nyár végi hétvégén, amelyen Berlin utat nyitott az egész Európa jelenét befolyásoló migránsáradatnak.
Mint egy hétfőn a németországi boltokba került riportkönyvből kiderül, a német vezetésben az utolsó pillanatban uralkodott el a pánik, és nem azért özönölhetett tavalyelőtt 1,1 millió menedékkérő német földre, mert Berlinben ezt a döntést hozták volna. Éppen ellenkezőleg: 2015. szeptember 12-én a bajor–osztrák határon való, másnap este 6 órától esedékes ellenőrzésről született politikai döntés, mégpedig Merkel Kereszténydemokrata Uniója (CDU), Horst Seehofer bajor kormányfő (CSU), valamint a meghatározó kormánytagok, így a szociáldemokrata vezetés egy telefonos konferenciabeszélgetésén.
– A döntő órában egyszerűen nem akadt senki, aki vállalta volna a felelősséget – írja a hatalom belső gépezetének működését feltáró, és az eddig ismert képet teljesen más megvilágításba helyező könyvében Robin Alexander, a kötetből elsőként terjedelmes idézeteket közlő Welt am Sonntag német vasárnapi lap újságírója.
A Die Getriebenen (Elűzöttek) címmel megjelent, 288 oldalas műhöz a szerző öt országban, köztük hazánkban gyűjtött anyagot, hogy – hat kritikus hónapon vezetve át az olvasót – megvilágítsa Merkel menekültpolitikájának mozgatórugóit. Kiderül: ahogy a kancellár menedékkérőkkel készült szelfifotói, úgy az egész német befogadáskultúra (Willkommenskultur) is inkább esetleges következmény, semmint tudatos választás volt.
– Nem tervezték a szelfiket, a határnyitást sem. Ám azt elképesztő elragadtatás fogadta, Merkel pedig, mint mindig, ezúttal is a közhangulattal tartott. A közvélemény-kutatásokat követve kormányoz – írja Alexander. (Egy friss felmérés szerint a harmadik újraválasztására készülő kormányfő népszerűsége ismét felívelőben van: nagymértékben, 60 százalékra emelkedett Merkel támogatottsága, a kancellár így ismét egyértelműen kihívója, a szociáldemokrata Martin Schulz előtt áll.)
A 42 éves Alexander – aki a Welt-lapcsoport előtt a Die Tageszeitung és a Vanity Fair munkatársa volt – érzékelteti: a német történelmi múlt sötét emlékeinek visszatérésétől való félelem jelentősen nyomott a latban, amikor a határzárnak nem akartak érvényt szerezni. (Bajorország pedig a mai napig nem tudta elérni – ellentétben Ausztriával –, hogy éves szinten felső befogadási határt hirdessenek meg.)
Az illetékesek attól tartottak, egyetlen hétvége alatt 40 ezer ember léphet bajor földre, ám Merkel félelme erősebbnek bizonyult: kirekesztő és jogellenes lehet, ha megfelelő úti okmányok híján nem engedik be a menedékkérőket.