Ami itt következik, az újságírás. Hogy miért? Mert George Orwell azt így határozta meg: „Az újságírás valami olyannak a nyilvánosságra hozatala, amit mások nem akarnak, hogy az nyilvánosságra kerüljön. Minden más propaganda”.
Február 23-án jelent meg egy német nyelvű könyv a jobboldali német Junge Freiheit napilap kiadójánál.
Címe: Merkel álarcai – Egy más köztársaság kancellárja (Merkels Maske – Kanzlerin einer anderen Republik).
A könyv összefoglalója:
Hála Hinrich Rohbohm könyvének, ma sokat megtudunk egy olyan karrierpolitikus szokásos opportunizmusáról, akit „a világ legnagyobb hatalmú asszonyaként” jellemeznek. Angela Merkel nem arra használja hatalmát, hogy országa érdekeit képviselje vagy megvédje a bajtól, hanem hatalma biztosítására.”
Rohbohmnak egyébként Merkel nem ismeretlen. 2011 novemberében ezzel a címmel írt könyvet a kancellárról: „A Merkel-rendszer: mentalitás, metamorfózis, hatalmi stratégia”.
Mi sem természetesebb, ugye, hogy valaki a szerző új könyvére azonnal le akar csapni?
És mi sem természetesebb annál, hogy a világ legnagyobb könyvterjesztőjénél, az Amazon németországi központjából akarja azt megrendelni?
Természetesebb?
Az Amazon.de-re kattintva a könyvre rákeresve ezt az üzenetet kapjuk:
„Jelenleg nem áll rendelkezésre. Nem tudjuk, mikor kerül raktárba.”
Ehhez egy kérdés: vajon az Amazon ugyanilyen elhárító szöveggel tenné lehetetlenné egy könyv terjesztését, amelynek ez lenne a címe: „Orbán Viktor Hitler szellemi örököse?”.
Mint ahogyan az államilag irányított német média (Ulfkotte nyugodjék békében!) két vezető lapjában is (Die Welt és Süddeutsche Zeitung) ma erről a témáról (Orbán Hitler szellemi örököse) jelent meg hosszabb cikk.
Ha közszolgálati adóink vagy újságíróink netán megkérdeznék a budapesti német nagykövetséget, netán a német kormányt, mi erről a véleménye, ezt a választ kapnák: „A német szövetségi kormánynak semmi köze magáncégek kereskedelmi gyakorlatához”.
Ennek ellenére a kérdés feltevése egyáltalában nem felesleges.