Trump az 1962-es kereskedelemfejlesztési törvény 232-es cikkelye alapján kérte a vizsgálatot. Ez a ritkán alkalmazott cikkely feljogosítja az elnököt arra, hogy nemzetbiztonsági megfontolások alapján korlátozza bizonyos termékek bevitelét. Az Egyesült Államokban közel száz acélgyár működik, és az előző kormányzat főleg a Kereskedelmi Világszervezeten belül indított eljárásokkal próbálta megvédeni az olcsó külföldi acéltól a hazai gyártást, ami Donald Trump szerint kevés eredményt hozott.
„Az acél létfontosságú terület, ahol nem engedhetjük meg, hogy más országoktól függjünk” – hangoztatta az elnök, hozzátéve, hogy nem Kínáról van szó, hanem a dömpingről, amely aláaknázza az amerikai ipart. Wilbur Ross kereskedelmi miniszter – milliárdos üzletember, aki részben acélipari befektetésekkel szerezte vagyonát – viszont nyíltan Kínára mutatott, mondván, hogy miközben Peking az acéltermelés visszafogását ígérte, növelte exportját.
Ross kijelentette, hogy az amerikai acélimport az év első két hónapjában 19,6 százalékkal nőtt éves szinten. Az amerikai acélpiacból 26 százalékos részesedést hasítanak ki a külföldi gyártók, miközben az amerikai acélgyárak mindössze kapacitásuk 71 százalékán működnek.