A szakértők figyelmeztetését már csak azért is érdemes komolyan venni, mert az orosz kormányzathoz talán legközelebb álló agytröszt, a Valdaj klub vezető szakértői tették közzé a napokban. Szerintük a világ az utóbbi két évben igen veszélyes pályára állt át. Beindult egy folyamat, amely igencsak emlékeztet az I. világháború előtti időszakra, amikor a nagy világégést megalapozó konfliktusok kialakultak a nagyhatalmak között. Ezeket a konfliktusokat idézi Európában a NATO és Oroszország szembenállása Ukrajna jövőjét illetően.
De Moszkvának farkasszemet kell néznie Ankarával is, miután a törökök lelőtték egy vadászgépét a szíriai határ közelében. Ezzel már át is tértünk a szíriai háborúra, amely nemcsak Szaúd-Arábia és Irán rivalizálásának színtere, de kimenetele befolyásolja az európai menekültek és az olajellátás kérdésének a megoldását is. Az ázsiai nagyhatalmakról sem feledkezhetünk meg, nemcsak azért, mert olajigényeik biztonságos kielégítése szintén a közel-keleti szállítóktól függ, hanem azért is, mert maguk is konfliktusok forrásaivá válhatnak. A dél-kínai-tengeri térség szigetei feletti vita Kína és a szomszédai között nemcsak a régió, hanem az egész világ biztonságát veszélyezteti; a tengeri áruforgalom felét blokkolhatja, és háromszor annyi olajmennyiség célba juttatását fenyegeti, mint amennyi a Szuezi-csatornán áthalad.
Mindezen viszályok közül egynek az elmérgesedése is elégséges a nagyhatalmak közötti háború kirobbantásához. A szakemberek szerint azonban ez a mai háború alapvetően különbözni fog a XX. század egész világot lángba borító és országokat leromboló összecsapásaitól. Európa, Oroszország vagy Kína területének elfoglalását ma egyetlen épeszű hadvezér vagy politikus sem tűzné ki célul. A nagyhatalmak ugyanis rendelkeznek olyan nukleáris fegyverzettel, amely elrettenti a potenciális ellenséget ezektől a nagyszabású szárazföldi hadműveletektől. A nagy pontosságú irányított fegyverek, valamint a rakétaelhárító rendszerek azonban a szakértők szerint tompítják a nukleáris fegyverzet visszatartó erejét.
A háború kitöréséről tehát az érintett ország lakói valószínűleg nem úgy értesülnének, hogy egy ellenséges rakéta megjelenne a főváros felett, vagy egy tankhadosztály feltűnne a közeli dombok lejtőin – hanem az internet megszakadásából. Az új háború első lépése ugyanis az ellenség parancsnoki központja kommunikációs csatornáinak ellehetetlenítése lenne, megbénítva fegyveres erőinek irányítását. A végcél pedig nem a másik ország területének elfoglalása, hanem fejlődésének visszavetése lesz egy olyan, egy-két évszázaddal ezelőtti szintre, ahonnan már sohasem térhet vissza a XXI. századba.
Nem véletlen, hogy éppen Oroszország egyik legjelentősebb agytrösztjében született meg ez a jelentés. A legnagyobb kihívás ugyanis, amely Moszkva előtt áll, éppen az: fel kell zárkóznia a világ vezető gazdasági nagyhatalmaihoz. Nemcsak katonailag, hanem gazdaságilag is meg kell teremtenie azt potenciált, amely biztosítja a helyét a világ sorsát meghatározó országok között. A Kreml most hatalmas válaszút előtt áll: vagy megpróbál kiegyezni a Nyugattal, vagy kizárólag a saját eszköztárára támaszkodva próbálkozik a felzárkózással. Európának pedig létérdeke, hogy az orosz vezetés ne az elszigetelődés, hanem az együttműködés irányába mozduljon el.