Amikor Medgyessy Péter szocialista miniszterelnökként átvette a kormánybotot, hazánk karnyújtásnyira volt az euró bevezetésétől, ami azt jelenti, hogy a költségvetés rendben volt, az államháztartási hiány a tűréshatár közelében, az infláció pedig már látványos csökkenésnek indult.
Az építőipar – az első Orbán-kormány otthonteremtési programjának köszönhetően – dübörgött, ám a váltás után a szocialisták egyenként ütötték ki azokat a gazdaságpolitikai pilléreket, amelyek biztosították a fenntartható növekedést, ám azokat pótló új intézkedéseket nem bírtak kitalálni.
Tehetségtelenségüket, tehetetlen teszetoszaságukat azzal igyekeztek leplezni, hogy a lakosságot egyre inkább a devizahitelek felé terelték. A forinthitel ugyanis egyre drágábbá kezdett válni, aminek oka éppen a makrogazdasági téren a szocialista kormányoknál tetten érhető tehetetlenség volt.
A mindössze száz napokra előre tekintő programocskák okozta jelentős állami többletkiadások mellé egyáltalán nem tudtak olyan intézkedéseket hozni, amelyek a bevételeket is növelhették volna, esetleg az államigazgatás takarékosabb működését mozdították volna elő.
Ez volt az úgynevezett jóléti rendszerváltás, amely pár százalékos béremelésért cserébe mértéktelenül eladósította az országot, majd állampolgárait is, utóbbiakat teljesen kiszolgáltatva ezzel a nemzetközi nagytőke kénye-kedvének. A Medgyessyt megpuccsoló Gyurcsány Ferenc és kormánya – az egyre látványosabb válságjelek ellenére – cselekvés helyett csak hazudott „éjjel, nappal, meg este”.
Azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy minden a legnagyobb rendben van, csak azért, hogy még egy választást nyerjenek, még egy kicsit hatalmon maradjanak, s ők oszthassák az uniós pénzeket is. S miközben a jólét látszatáért jelentős erőfeszítéseket tettek, az országot és a lakosságot a fizetőképtelenség határára sodorták.
Tudniuk kellett, hogy saját polgáraiknak állítottak csapdát akkor, amikor a rossz gazdaságpolitikájuk miatt drágává vált forinthitelek helyett a devizahitel elterjedését ösztönözték, csak gyávák voltak bevallani, hogy elrontották, ráadásul „nem kicsit, nagyon”.
Ebből a reményvesztett helyzetből kellett az Orbán-kormánynak újra felvenni a fonalat. Első lépésként sürgősen meg kellett oldani a devizahitelesek egyre súlyosabb helyzetét és rendbe kellett tenni a rogyadozó költségvetést.
Enélkül ugyanis nem kezdhettek hozzá az újjáépítéshez, ami a családi adózási rendszer bevezetésével és az otthonteremtési program elindításával már egyértelműen mutatja, hogy az ország új irányt vett.