– Tavaly ősszel állt át a Magyar Államkincstár az új, központosított illetményszámfejtő rendszer (KIRA) alkalmazására. Az átállást követően több alkalommal arról lehetett olvasni a sajtóban, hogy késnek a közszféra dolgozóinak kifizetései, és ezt sokan az új rendszerre történt átállásnak tulajdonították. Mi történt valójában?
– A régi illetményszámfejtő rendszer 2003 óta működött, azóta viszont folyamatosan növekedett mind a számfejtett intézmények száma, mind a számfejtett létszám, és maga a rendszer is korszerűtlenné vált. Az illetményszámfejtést szabályozó jogszabályi környezet is jelentősen megváltozott. A KIRA egyik nagy újítása, hogy a korábbi gyakorlattal szemben tárgyhavi számfejtésre térünk át, ezért hó végén történik a bérszámfejtés. A problémák többsége egy szokásjogból ered. A KIRA a magánszférában ismert tárgyhavi számfejtés bevezetésével azt az alapvető szokásjogot rúgta fel, mely szerint – bár a közszolgálati jogviszonnyal rendelkezők esetében a hónap 5. napjáig, a közalkalmazottak és a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó foglalkoztatottak esetében a hónap 10. napjáig kell megkapniuk munkabérüket – általános gyakorlat volt a munkabérek tárgyhót követő hónap első-második napján történő utalása.
A tárgyhavi számfejtés lényege, hogy a tárgyhónap utolsó munkanapján történik meg a számfejtés a munkavállaló részére arra az időszakra, amelyet ténylegesen munkában töltött az adott hónapban. A KIRA rendszerben számfejtett utalási állományokat és bérjegyzékeket az ellenőrzést követően a kincstár átadja a munkáltatónak, és innen kezdve a munkáltató döntése, hogy a jogszabályban meghatározott határidő előtt mikor indítja a munkavállalók részére az utalást. Arra nincs ráhatásunk, ha a munkáltatóknál valamilyen fennakadás van, vagy esetleg nincs fedezet a számlájukon. Természetesen nyomon követjük az észrevételeket, és javítjuk az esetleges hibákat.
– Bölcs döntés volt épp a karácsonyi szezonban indulni?
– Tavaly az életpályamodellekre való felkészülést követően lehetett szó arról, hogy országosan kiterjesztjük az új illetményszámfejtési rendszert. Mint minden országos informatikai rendszer esetében, a KIRA bevezetése során is jelentkeztek problémák, amelyeket a fokozatos kiterjesztés során felülvizsgáltunk és javítottunk. A kormány bürokráciacsökkentési terve miatt az idén nagy átalakulás előtt áll a közszféra, ami az illetményszámfejtésben is fejlesztéseket, módosításokat hoz magával. Ideális időpont egy országos léptékű átállásra nincsen. Ahogy eddig, a jövőben is arra törekszünk, hogy minden érintett az őt törvényileg garantáltan megillető illetményét hiánytalanul és a jogszabályban előírt határidő előtt kapja meg.
– Tavaly nyár óta a kincstár felel az önkormányzati gazdálkodás felügyeletéért is. Mik az eddigi tapasztalatok?
– Valóban, közel kétszáz feladatunk közé bekerült az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzése is. Eddig nem találtunk kirívó szabálytalanságokat, legfeljebb kisebb hibák fordultak elő. Szintén nem találtunk különösebb kivetnivalót a különböző állami támogatások kezelésére kialakított működési rendekben az érintett bankoknál. Az állami pénzekben részesülő nem állami intézmények, például egyházak vagy civil szervezetek esetében azonban már több problémát észlelünk. Tapasztalataink szerint véletlen és szándékos kihágások egyaránt előfordulnak. A szankcionálás terén a kincstár annyit tehet, hogy visszatart egyes kifizetéseket, illetve bűncselekmény gyanúja esetén bevonja az eljárásba a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt.
– Szintén kiemelt téma a kincstár számára az újabb állampapír-értékesíti pontok nyitása. Mekkora a költsége ennek a programnak? Egyáltalán, korszerű ez az értékesítési forma?
– Jól látszik az igény a lakosság részéről, hogy garantált befektetési formákba tegye a pénzét, a brókerbotrányok fényében ez különösen fontos szempont. Jelenleg 830 milliárd forintot meghaladó lakossági megtakarítást kezelünk, amihez az értékesítési pontok is hozzájárulnak. Minden megyeszékhelyen van kincstári kirendeltség, ahol készpénzforgalom is zajlik, ezek mellett működnek az újonnan létesített értékesítési pontok, amelyekből 2013-ban tíz, 2014-ben és tavaly pedig egyaránt huszonöt nyílt. Ezek költsége minimális, gyakran a járási vagy éppen a kormányhivatal épületében kapunk egy-egy pultot. Itt csak kártyás fizetés lehetséges, vagyis nem kell költeni a készpénzforgalomra. A kereslet pedig töretlen, 2015-ben húsz százalékkal nőtt az értékesítésünk. Azért is fontosak az újabb pontok, hogy minél több emberhez eljuthassanak a kizárólag Magyar Államkincstárnál elérhető termékek, mint amilyen a babakötvény. Fontos, hogy az állampapírok mindenki számára elérhetőek legyenek, és úgy látjuk, különösen az idősebb korosztály igényli, hogy személyesen tudjon vásárolni.
– Ezek szerint a kincstáron keresztül főként az idősebbek vesznek állampapírt?
– Egyre több a fiatal vásárló is. Ennél is feltűnőbb a területi koncentráció. Míg darabszámban nagyjából egyenletesen oszlik el országszerte az eladott mennyiség, értékben leginkább Budapest és környéke emelkedik ki, a teljes érték nagyjából fele erre a területre jut. Érdemes megjegyezni, hogy növekszik az igény a hosszú lejáratú papírok iránt, ami azt is jelzi, hogy egyre többen bíznak az államban. Ezáltal a lakosság is szerepet játszik abban, hogy olcsó maradjon az állam finanszírozása.