A big data, a dolgok internete (internet of things), a mesterséges intelligencia, a 3D-nyomtatás, a mikroszatellitek, az idegtudományhoz kapcsolódó technológiák, a szintetikus biológia, a nanoanyagok világa, a fejlett energiatárolási technológiák és a „blockchain” (ezen a bitcoin néven ismert digitális valuta elszámolórendszerét kell érteni) – ez a tíz legígéretesebb, legtöbb potenciált rejtő technológiai irány. A tízes listát ismertető OECD 2016. évi Tudományos, technológiai és innovációs kitekintő (STI Outlook 2016) a tagországok kutatási, innovációs politikáját is elemzi. Hazánk esetében azt emelték ki, hogy a kutatási infrastruktúra fejlesztése terén kedvező folyamatok indultak el az új pályázatoknak köszönhetően, valamint ígéretesek a kezdő innovatív vállalkozások fejlesztését célzó kormányzati törekvések.
A jelentés fontos előrelépésként értékeli a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) 2015. január elsejei megalakulását, megszüntetve ezzel a korábbi intézményi széttagoltságot. Az is előnyünkre válik, hogy a kutatás-fejlesztés terén egyre aktívabb a magyar gazdaság, és hazánk erős ipari szektorral rendelkezik. Fontos eredmény szoros kapcsolódásunk a nemzetközi tudáshálózathoz, ahogy azt a nemzetközi együttműködéssel létrehozott tudományos publikációk és szabadalmak száma is jelzi. Ugyanakkor a tanulmány – mint problémára – rámutat arra is, hogy csupán 33 százalék az állami források aránya a teljes kutatás-fejlesztési ráfordítás terén. (A NKFI Hivatal közreműködésével meghirdetett felhívások keretében 2020-ig mintegy 1200 milliárd forint áll rendelkezésre kutatás-fejlesztési és innovációs célokra uniós és hazai forrásból.)
Bár a bruttó kutatási és fejlesztési ráfordítások éves növekedési üteme kétszeresen meghaladja az OECD-tagállamok átlagát, azaz a 2009–2014 közötti átlagos évi 5,1 százalékos növekedés jóval felülmúlja az OECD 2,3 százalékos átlagos évi növekedését, a magyar tudomány és technológia teljesítményét a jelentés tovább erősítendőnek értékeli, amelyért részben a köz- és magáncélú kutatás-fejlesztési beruházások elmaradását teszi felelőssé. Ezt azzal is alátámasztja, hogy a bruttó kutatási és fejlesztési ráfordítások aránya a GDP-hez viszonyítva jóval elmarad az OECD-átlagtól (1,37 százalék az OECD 2,38 százalékos arányához képest).