A korábban közölt 5,2 százalékos gazdasági növekedés helyett 5,6 százalékos GDP-bővülésre számít a román kormány, jelentette be nemrég Ionut Misa pénzügyminiszter a román kormány költségvetés-kiigazítási tervezetének ismertetésekor.
Az év első felében a román bruttó hazai termék (GDP) 5,8 százalékkal nőtt a múlt év azonos időszakához képest; éppen ez a várakozáson felüli teljesítmény tette lehetővé, hogy a kiigazítás következtében több pénz jusson a kiadásokra, hangzott a tárcavezető érvelése.
Akik attól tartanak, hogy a román gazdaság pillanatokon belül beéri a magyart, azoknak Bálint Csaba, az OTP Románia makrogazdasági elemzője azt „üzeni”: a beérés még odébb van, de a számok mindenképpen beszédesek.
„A GDP/fő ugyan nem tökéletes mutató, de egy gazdaság fejlettségi szintjét mindenképpen jelzi. Ha az unió 28-as átlagát tekintjük 100 százaléknak, Románia 2016-ban 59 százalékon állt. Ez a mutató 2000-ben még 26 százalékon állt, az uniós csatlakozás évében, 2006-ban pedig 39 százalék volt.
Ehhez képest Magyarország 2000-ben 53 százalékon állt, 2016-ban pedig 67 százalékon. Míg tehát tizenhat éve Romániát feleolyan fejlettségi szinten tartották nyilván, mint Magyarországot, addig tavalyra ez a különbség 8 százalékra csökkent” – igyekezett felrajzolni a szakértő a folyamat ívét.
Ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy Románia képes lesz tartani ezt a növekedési ütemet, ám ha a következő években legalább fél százalékot képes lefaragni évente, újabb tizenhat éven belül behozhatja Magyarországot. Nem mellékes szempont az sem, hogy Románia sokkal alacsonyabb bázisról indult; kis alapról ugyanis könnyebb növekedni, a csúcshoz közeledve azonban már jóval nehezebb tartani az ütemet.
A 2017-re meghirdetett 5,6 százalékos növekedési ütemhez képest Bálint Csaba 3,5 százalék körüli mutatót valószínűsít. Ezt tartja olyan ütemnek, amely mellett még nem jelennek meg különösebb makrogazdasági egyensúlyvesztések. Szerinte a hivatalos rátát az viszi 6 százalék közelire, hogy az egészséges növekedési potenciálra „felturbózta” némi fiskális enyhítés, laza monetáris politika és az uniós gazdasági fellendülés.
A lazító intézkedések bejelentése előtt a deficit mértéke egy százalék alatti volt, ami máris biztosított némi mozgásteret a cégeknek. Az áfacsökkentés és a béremelések olyan löketet adtak, amely legalább újabb egy százalékot „magyaráz” a hivatalos, illetve a reálisnak tartott szint közötti különbségből.
További körülbelül fél százalék rejlik a rekordalacsony kamatszintben, a hitellel rendelkezőknek így több maradt beruházásokra, fogyasztásra – elsősorban ez utóbbi fűtötte a közelmúltban a román gazdaságot. A 3-3,5 százalékos kamatfeltételek ugyanakkor csábítóan hatnak a hitelfelvételben gondolkodókra.
Az eurózónának, az unió gazdaságának a 2016-os év második felétől tapasztalt váratlanul erős, két százalék körüli fellendülése a román exportot is rendkívüli mértékben segítette. Az ipari növekedés 7,5 százalék körüli üteme pedig legalább 1,5 százalékpontos GDP-növekedést segített elő.
Az önmagában kétségbevonhatatlan növekedés lakossági szinten való lecsapódása ugyanakkor korántsem egyértelmű. Az országon belüli régiós eloszlás ugyanis igen heterogén – Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, Constanta mintha más országban lennének –, a gazdag és kevésbé tehetős térségek közötti olló egyre szélesebbre nyílik.
Ám ha a szomszédnak jól megy, az a magyar gazdaságnak is jó lehet, hiszen a növekvő bérek keresletnövekedést generálnak. Mivel a romániai bérek a termelékenység növekedésének ütemét meghaladóan nőttek, a lakosságnál felhalmozódott pluszpénz „kihívásainak” a helyi termelés képtelen megfelelni.
Így aztán a költségvetés révén a gazdaságba pumpált pénz a növekvő import miatt más gazdaságokat is gazdagít – a magyart is… Nem beszélve arról, hogy Románia épp a magyar gazdasággal való viszonyában regisztrálja a legnagyobb kereskedelmi hiányt.
A bérek gyors emelése, az állami beruházások elmaradása visszafogni látszik Románia hosszú távú növekedési ütemét, és bár a 6 százalékot ostromló növekedési ütem aligha tartható, a magyar vállalkozások az imponáló mutatók haszonélvezői közé tartozhatnak.