– Az idén minden bizonnyal az állami földek eladása mozgatta meg leginkább a gazdatársadalmat. Milyen mérleg vonható a földvásárlási program eddigi tapasztalataiból?
– Az egyértelműen kijelenthető, hogy a program sikeres. Az elmúlt hetekben azonban a gyenge pontokat is megismerhettük, amelyeken mindenképp változtatni kell. Vannak olyan területek, amelyekre óriási az érdeklődés a gazdák részéről, ezek jellemzően a legkisebb parcellák, illetve azok a földrészletek, amelyeket azonnal vagy néhány éven belül használatba lehet venni. Ugyanakkor vannak olyan parcellák is, amelyek nem igazán keltik fel az érdeklődést.
– Mi lehet ennek az oka?
– A legtöbb esetben az, hogy az adott terület túl nagy. Egy 200 hektáros tábla ára átlagos aranykorona-értékkel számolva 300 millió forint körül van. Ahhoz, hogy ekkora hitelt kapjon valaki, 60 millió forint önerőre van szükség. Ekkora összeget a legritkább esetben tudnak kifizetni a gazdálkodók. Ezért azokat a nagyobb területeket, amelyek az év végéig nem kelnek el, a magyar középparaszti rétegnek is elérhető nagyságúvá kell tenni. Észszerű döntés lenne a nagyobb táblákat még az eladás előtt kisebb részekre felosztani. Nem egy esetben a gazdálkodók polgárjogi társulás formájában ketten, hárman vagy akár öten bérelnek egy területet. Itt a használat már ma is meg van osztva. Több olyan megkeresés is befutott hozzánk, hogy azt a tíz, húsz vagy ötven hektárt, amin gazdálkodnak, szívesen megvásárolnák egyenként a termelők, a tábla egészét azonban egyikük sem tudja kifizetni.
– Tegnap döntött az Országgyűlés arról az ön által benyújtott javaslatról, amely lehetővé teszi a bérleti díjak piaci árakhoz közelítését. Miért volt szükség a módosításra?
– Egyrészt tarthatatlan volt az az állapot, hogy vannak olyan területek, amelyeket alig néhány forintért bérelnek, míg adott esetben az út másik oldalán több ezer forintot fizetnek a termelők. A bérleti díj korrigálásával tovább nőhet az érdeklődés azon területek iránt, amelyekre azon túl, hogy hosszú lejáratú bérleti szerződés van érvényben, még a díj is olyan alacsony, hogy a kedvező kamatozású hitellel sem érte meg megvásárolni.
– Az eddig lezárt földlicitek során igencsak változatos árak alakultak ki. Volt, ahol a kikiáltási áron kelt el a terület, de olyan is megesett, hogy egy gazdálkodó az eredeti ár sokszorosát fizette a földért. Mik a tapasztalatok?
– A gazdatársadalom egy olyan különleges társadalmi csoport, ahol a döntéseknek a gazdasági racionalitás mellett nagyon erős érzelmi hátterük is van. Ezért van az, hogy sok esetben olyan árat is hajlandók fizetni a földért, amit rövid időn belül nem tudnak kigazdálkodni. Ha most van annyi pénzem, hogy földet vegyek, annak ellenére is megveszem, hogy az a következő húsz évben számomra nem térül meg, hiszen azzal a gyermekeim és az unokáim megélhetését is biztosítom.
– Mekkora lehet az az összeg, amit a földvásárláshoz igénybe vehető kedvezményes hitel formájában biztosít a Magyar Fejlesztési Bank?
– Az említett konstrukcióban lebonyolított adásvétel nagyon kecsegtető ajánlat, hiszen a húszéves futamidő, az első tíz évben két százalék alatti kamat kiváló lehetőséget jelent. Arra számítunk, hogy az elkelt területeknek értéket tekintve legalább 80 százalékát hitelből fogják megvenni. Ennek összege több mint kétszázmilliárd forint lehet.
– Mi indokolja az állami földek értékesítését?
– Az állam 380 ezer hektár földet értékesít, ami a teljes hazai termőterület alig 7-8 százaléka. Senki sem gondolhatja, hogy az állam ekkora területtel érdemben tudja befolyásolni a mezőgazdaság működését. Arra ugyanakkor tökéletesen elégséges a földvagyon, hogy kormányoktól függetlenül egy állandó politikai botrányt fenntartsunk. Ráadásul azzal, hogy az állam bérbe adja a földet gazdálkodóknak, tőkét von ki az ágazatból, ami évi több tíz milliárd forintot jelent. A 2014 májusában hatályba lépett földtörvény egy olyan idilli pillanatot teremtett, hogy a földet most valóban a földműveseknek tudjuk eladni. Ennél alkalmasabb jogi környezet nincs arra, hogy értékesítsük az állami földet.
– Az ellenzék legtöbbet hangoztatott kijelentése, hogy a kis, családi gazdaságok helyett az „álföldművesek” és a kormányhoz közeli nagybirtokosok juthatnak földhöz. Mit mutatnak a tapasztalatok, kik vásárolnak földet?
– Az új földforgalmi szabályozás előtt gyakorlatilag bárki vásárolhatott földet, most viszont a tízmillió magyar állampolgárból csupán 103 ezer bejegyzett földműves szerezhet termőföldet. Ennél jobban nem lehet beszűkíteni a pályát. Az adásvételi szerződés sajátosságai miatt a klasszikus értelemben vett befektetői kör – amelynek érdemben semmi köze nincs a földhöz – nem fog ezzel a programmal foglalkozni. A húszéves elidegenítési tilalom, az adott esetben hosszú lejáratú bérleti szerződés nem a legvonzóbb ajánlat, a piacon ennél sokkal jobb és gyorsabb megtérülésű befektetést lehet találni. A területek zömét egyébként a kis- és közepes gazdálkodók vásárolják meg, hiszen a parcellák négyötöde alig néhány hektáros. Biztos találni olyan kivételt, amikor valaki egybefüggő, nagy területet vásárolt meg. Ugyanakkor őt is kötik a földtörvényben foglalt szabályok: vagyis földművesnek kell lennie, a területet pedig nem hagyhatja parlagon.
– Mi a helyzet a külföldiekkel?
– Egyáltalán kit nevezünk ma külföldinek? Külföldi-e az, aki hosszú ideje Magyarországon él, a magyar társadalomba integrálódott, adott esetben magyar a felesége, a gyerekei folyékonyan beszélnek magyarul és magyar iskolába járnak? Ha így közelítjük meg a dolgot, akkor mindjárt más kép rajzolódik ki. Azokban az emberekben, akik itt telepednek le, itt élnek és gazdálkodnak, semmilyen kockázatot nem látok. Nem egy esetben magas termelési kultúrát hoznak, esetenként új dolgokat is tudnak mutatni a környékbelieknek. Ha a külföldi állampolgár nemcsak a gazdaságban találja meg a kapcsolódási pontokat, hanem a társadalom szövetébe is be tud illeszkedni, akkor csak annyit mondhatunk: Isten hozta!
– Nemrég jelent meg a legfrissebb statisztika a mezőgazdaság idei évéről. Hogyan értékelhető az ágazat teljesítménye?
– A kalászosok esetében nagyon jó évet hagyhatunk magunk mögött, hisz búzából átlag fölötti mennyiséget és kiváló minőséget takarítottunk be. Ugyanakkor, mivel az ország egyes területein félsivatagi klímára emlékeztető csapadékmennyiséget realizált a gazdálkodói kör, a tavaszi vetésű növényeknél komoly kiesések voltak. Kukoricából és napraforgóból is jóval kevesebb termett, mint tavaly, előbbinél pedig az árak sem tudták kompenzálni a veszteséget.
– Milyen mérleggel zárhatja az évet az állattenyésztés?
– Itt is vannak nagyon kritikus ágazatok. A tejtermelésnek például az elmúlt tíz év legnagyobb válságával kell megküzdenie. Az uniós kvótarendszer kivezetése és az orosz importtilalom eredményeként túlkínálati piac van Európában. A termelők szinte mindegyike önköltségi ár alatt kénytelen eladni a tejet. Ugyanez igaz a sertésre is. Az elmúlt időszakban elképesztően alacsonyak árak alakultak ki a piacon, ma alig adnak 280-300 forintot az élő sertés kilójáért. A baromfiágazat ezzel szemben stabilan jól teljesít, és a húsmarhafronton sincsenek nagyobb problémáink. Ugyanakkor óriási meglepetést okozott az idén a juhtenyésztés. A juhállomány annak ellenére csökkent, hogy soha nem látott mennyiségű támogatás társul a tenyésztéshez.
– Az év végéig számos új vidékfejlesztési pályázat jelenik meg. Milyen a hangulat a gazdák körében, mekkora érdeklődésre számítanak?
– Mindenki nagyon várja a támogatásokat, ugyanakkor most azt látjuk, a többség azt szeretné, ha az idén már nem írnának ki újabb pályázatot. Az ünnepek közeledtével ugyanis kevés idő jutna a felkészülésre. Ezért, több érdekképviseleti szervezettel együtt, arra kértük a Miniszterelnökséget, hogy ha van rá lehetőség, az új felhívásokat már csak januárban tegyék közzé. Az eddig megjelent kiírások egyébként összességében jó irányt mutatnak, a termelő típusú beruházások teszik ki a keret nagy részét. Jelentős eredmény, hogy végül öntözésfejlesztésre is használhatunk uniós pénzt, és az agrár-környezetgazdálkodási programot érdemben át tudtuk alakítani. A pályázati kiírások előtt zajló egyeztető munkának köszönhetően olyan felhívások jelennek majd meg, amelyek valóban a gazdaságok és ezzel együtt az egész magyar mezőgazdaság fejlődését szolgálják.
Közel százezer hektár kelt el
Hétfő estig mintegy 95 ezer hektár állami földet vásároltak meg a gazdálkodók, összesen 130 milliárd forint értékben – közölte tegnap Lázár János. A kancelláriaminiszter az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága előtt elmondta: ha lesz igény a gazdálkodók részéről, akkor az állami földek értékesítési programját a jövő évben is folytatják. A tárcavezető az ellenzéki képviselők kritikájára reagálva elmondta: eddig összesen tíz külföldi kettős állampolgár 725 hektár föld esetében licitált eredményesen. Eközben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Földet a gazdáknak! programhoz kapcsolódó kormányhatározat egyik rendelkezését. Eszerint az állami termőterületek eladásából származó bevétel csak földvásárlásra fordítható. Ezzel kapcsolatban Lázár János elmondta, a kormány az árverések bevételét ipari parkokhoz szükséges termőföldek megvásárlására fordítja.