A három nagy nemzetközi hitelminősítő közül idén először a Standard & Poor’s hozza nyilvánosságra ütemezett hitelminősítői felülvizsgálatának eredményét. A tavalyi izgalmakhoz képest az esemény ezúttal kevésbé tarja lázban a piaci szereplőket. – Nem várunk semmit – áll Blahó Levente és Pálffy Gergely Raiffeisen-elemzők értékelésében.
A látszólagos közöny magyarázata, hogy az S&P – a Moody’s Investors Service és a Fitch Ratings mellett – mindössze pár hónapja javított a magyar besoroláson, ezzel többéves késéssel, de kiemelte az osztályzatunkat a befektetésre nem ajánlott, bóvlinak gúnyolt kategóriából. Ilyen kevés idő elteltével a szokásjog alapján nem szokott újabb lépés, különösen pozitív változás bekövetkezni, a hitelminősítőt arra sem kötelezi semmi, hogy egyáltalán bármilyen kommentárt adjon.
Viszont épp az S&P volt a három közül, amely tavaly leginkább meglepte a piacokat. A hitelminősítő a széles körben elismert gazdasági folyamatok ellenére is következetesen kritikus maradt Magyarországgal szemben, így az akkori várakozások szerint az volt valószínűsíthető, hogy a lehető legtovább vételre nem ajánlott osztályzaton tartja Magyarországot. Ezt azért tekintette előzetesen több elemző kész tényként, mert éppen ekkor jelentette be a kormány, hogy a költségvetés helyzetét látva idén többletkiadásokkal, magasabb hiánnyal számol, az ilyen lépéseket a hitelminősítők hajlamosak a fegyelmezett költségvetési politika feladásaként értelmezni. Ehhez képest mindenkit meglepve egy dicshimnusszal felérő indoklás kíséretében az S&P bejelentette a felminősítést.
Aarti Sakhuja, az S&P Magyarországot vizsgáló elemzőcsoportjának vezetője akkor a Magyar Időknek a lépést a javuló belföldi kereslettel, az adócsökkentések hatásával, az otthonteremtési programmal és a mindemellett bővülő foglakoztatással, valamint javuló lakossági pénzköltési lehetőségekkel magyarázta.
egjegyezte, a hitelminősítő továbbra is elképzelhetőnek tartja, hogy itthon a hagyományostól eltérő intézkedések történhetnek akár a gazdaságpolitikai, akár a jegybanki döntéshozatalban, azonban annyit javult az egyensúlyi helyzet, hogy ezek nem jelentenének veszélyt a stabilitási és növekedési célokra.