Magyarországon is régóta téma a termelékenység jelentős javítása, és közgazdaságilag is elfogadott alapvetés, hogy az erőteljesebb növekedéshez elengedhetetlen a minél jobb hatékonyság.
Nálunk kormányzati szinten is az számít az egyik legfontosabb célkitűzésnek, hogy néhány évtized alatt „befoghassuk” Ausztriát, ahol ugyan órákban mérve kevesebbet dolgoznak, mint nálunk, mégis jóval nagyobb a termelékenység. Ennek megfelelően a két ország közötti életszínvonalban is nagy különbségek vannak.
Erre hivatott megoldással szolgálni a digitalizáció, különösen olyan időben, amikor a fejlett gazdaságokban a társadalom elöregszik, és egyre kevesebb a munkára fogható fiatal.
Logikus lenne azt feltételezni, hogy például az automatizált gyártás, a kiskereskedelemben az automatikus könyvelés és rendeléskezelés drámaian megdobja a gazdaság egyes területeinek termelékenységét. Ehhez képest – paradox módon – ennek az ellenkezője igaz, komoly fejtörést okozva ezzel a közgazdászoknak.
Christoph Balz és Bernd Weidensteiner, a Commerzbank elemzői nemrég áttekintették a szakértők által kidolgozott egyes magyarázatokat a jelenségre. Vizsgálatuk elsősorban az amerikai példákon nyugszik, lévén ott érhetők el a legrészletesebb adatok, azonban a megállapítások minden, a technológiai fejlődésnek még korábbi szintjén álló ország számára megfontolandók.
Az egyik legelterjedtebb magyarázat az, hogy bármennyire is sokat foglalkozunk az újításokkal, az innovációnak már nincs akkora jelentősége. Robert Gordon elmélete szerint hiába hoz nagy váltást a technológia, ennek hatása közel sem vethető össze azzal, amit például az ipari forradalmak vagy a számítógép megjelenése hajdan előidézett.
Más magyarázat szerint nem arról van szó, hogy ne lennének szép számban sikerre vihető új ötletek, viszont ezek kutatása és kikísérletezése megdrágult, ezért az eredmények nem is jelennek meg soha a termelékenységi mutatókban.
Talán ezzel összefüggésben azt is megfigyelték közgazdászok, hogy a fejlesztési kiadások általában visszaestek 2001 óta, és mivel az elmaradó beruházás a vállalat növekedési képességét is visszafogja, mindez egy negatív spirálhoz is vezet, mivel a nőni képtelen cég nem tud fejlesztésre költeni és így tovább.
Inkább a fejlett államok esetében lehet magyarázat, hogy a vagyonosodó társadalom körében és egyúttal az összesített növekedésben egyre nagyobb súlyt kapnak a szolgáltatások, ezen a téren pedig korlátja van annak, ameddig a technológia segíthet.
Ugyan egyszerűsíthető sok adminisztratív és számviteli folyamat, de mint azt Balz és Weidensteiner megjegyezte, egy fodrász ettől még nem tud több ügyfelet kiszolgálni egy óra alatt, és egy vonósnégyeshez is ugyanúgy négy zenész kell.
Miután a technológiaalapú termelékenységnövelés elsősorban a gyártásban jelenik meg látványos tényezőként, az ilyen magyarázatok szerint az olyan gazdaságok esetében, mint amilyen Magyarország is, a digitalizáció még komoly növekedési esélyeket hordoz.
Talán a legoptimistább magyarázat az, hogy a digitalizáció és a technológiai fejlődés annyira új tényező a gazdaságban, hogy még több időre lesz szükség, ameddig a hatása a bővülési adatokban is megjelenik.
Mindez egyszerűen amiatt van, mert időbe telik, ameddig egy új megoldás olyan széles körben is elterjed, hogy az már rendszerszintű hatást fejtsen ki.