Lehet, hogy csak a szilveszteri mámor utóhatásai miatt értek mackósan célba a küldemények, ám annyi bizonyos: a téli szezon közepén késedelmesen küldték ki a közüzemi számlákat, például a Főgáz, ami önmagában nem is lett volna nagy probléma. Csakhogy amikor a címzett tekintete odakalandozott a befizetés határidejére, traumatikus élményben lehetett része. Ha valaki január 9-én kapja kézhez azt a csekket, amelyet másodikán kellene befizetnie, az abszurd kívánalom, amelynek egy időutazó sem felelt volna meg. Marad tehát a sokk, illetve a késedelmi kamat.
Nincs mentség: ez az eljárás tényleg gáz.
Belegondoltunk azonban, hogy egészen ügyes, multivállalatokra jellemző életrevalóságról tanúskodik. Hiszen mennyi dilemmát okozhat a polgárok azon pedáns beidegződése, amely a fizetési határidők betartását igazolja, a hátralékokat ráadásul országos szinten dolgozza le a magyar lakosság. Főként a nyugdíjasok hódolnak ama szenvedélyüknek, miszerint napokkal a határidő előtt elzarándokolnak a postahivatalba, hogy leróják fizetési kötelezettségeiket.
A cseles csekk-küldési technika viszont útját állhatja a haladó tendenciáknak, miután fizikai lehetetlenség a határidő abszolválása. Ezzel viszont a pótdíjazás, vagyis a pénzlecsapolás extraprofittal kecsegtető távlatait nyithatják meg újból a globalista nagyvállalatok előtt.
Vigyáznia kellene azonban az immár állami tulajdonban lévő gázszolgáltatónak, hogy ne kövesse a multik 2010 után egyszer már visszaszorított gyakorlatát az állampolgárok megregulázásában. Bőven elég, sőt több a soknál, hogy egyes külföldi cégek előszeretettel küldik késve a számlákat, legfeljebb egy-két napot hagyva a befizetésre. Ha rosszul lesznek némelyek az ijedségtől, ki viseli az orvosi, kórházi költségeket?
Egyáltalán nem lenne életidegen, ha az emberek idegeivel való csekkjáték jogszabályilag tiltott, szankcionálandó cselekmény volna.
Persze sejthető, hogy a határidők szűkítése mögött mi húzódik. Egyre inkább arra akarják rászorítani a családokat, hogy ne csekken, hanem bankszámláról fizessenek. Ez azzal az előnnyel is járna számukra, hogy a kézzelfogható reklamáció lényegében ellehetetlenülne, és főként az idősek számára követhetetlen módon rendelkeznének a bankszámlák felett. Pedig utólag már csak nyögvenyelősen, hatalmas utánajárással lehet korrigálni az átutalásokkal kapcsolatos tévedéseket.
Volna persze mód arra, hogy a szolgáltató cégek elnyerjék az emberek bizalmát: ha precíz számlákat küldenének, mégpedig úgy, hogy a kézhezvételt követően a fizetésre több nap álljon rendelkezésre. A multicégek ezt túl macerásnak tartják, az államiak viszont igazán megpróbálkozhatnának vele. Ahogy bort lehet szőlőből is csinálni, a lakosság bizalma is lehet kifizetődő.
Megyeri Dávid