Két éve tavasszal hirdette meg több intézkedést tartalmazó önfinanszírozási programját a Magyar Nemzeti Bank (MNB), aminek eredményeit egy tegnap megjelent tanulmánygyűjteményben tekintik át. A program végső célja a magyar gazdaság külső sérülékenységének mérséklése. A kötet első elemzése az önfinanszírozási program koncepcióját és hatásmechanizmusát írja le: az MNB a jegybanki eszköztár átalakításával arra ösztönözte a bankokat, hogy fölös likviditásukat az állampapírpiacon fektessék be. A második tanulmány a program makrogazdasági eredményeit mutatja be, különös tekintettel az adósságszerkezet egészségesebbé válására és a külső sérülékenység csökkenésére.
Az elemzés bemutatja, hogy a bankok állampapírpiaci kereslete miatt több mint 9 milliárd euró értékben fizethetett vissza forintból devizaadósságot a magyar állam, ennek megfelelő mértékben szűkült az MNB mérlege, 50 százalékról 30 százalék alá csökkent az államadósság devizaaránya, valamint mérséklődött a bruttó külső adósság. Emellett az év közepére újra a belföldi szereplők biztosítják az államadósság finanszírozásának nagyobbik részét, ami a korábbiakhoz képest egészségesebb adósságszerkezet felé való elmozdulásnak számít. Az MNB kiemelte, hogy a program érdemi szerepet töltött be abban is, hogy a magyar adósságosztályzat 2016 májusában – legalább egy nagy hitelminősítőnél – visszakerült a befektetésre ajánlott kategóriába.
A harmadik tanulmány az önfinanszírozási program monetáris kondíciókra gyakorolt hatását vizsgálja meg. Az MNB 2012 nyarán kamatcsökkentési ciklusba kezdett, amit azóta két újabb ciklus követett. Ennek következtében 2016 júniusára 610 bázisponttal 0,9 százalékra csökkent a jegybanki alapkamat. Ezt egészítette ki nem hagyományos eszközként az önfinanszírozási program, amelynek az is a célja, hogy biztosítsa az alacsony kamatszintet, amitől olcsóbb az ország finanszírozása, és könnyebb hitelhez jutni. Az MNB szakértői úgy látják, hogy ez meg is történt, mivel a program hatásaként mérséklődtek mind a rövid, mind a hosszú lejáratú állampapírhozamok, így a célzott monetáris lazítás megvalósult.
A negyedik tanulmány az önfinanszírozási program hazai pénzügyi infrastruktúrákra kifejtett hatását elemzi. A dolgozat rámutat arra, hogy az MNB irányadó eszközének átalakításával, a jegybanki lépésekhez való banki alkalmazkodás eredményeként a korábbi csökkenést követően a szereplők által is biztonságosnak tartott likvid állomány ismét stabilizálódott. Az elemzés részletesen bemutatja, milyen módon alkalmazkodtak a fizetési rendszer szereplői az önfinanszírozási program egyes lépéseihez, és hogy az egyes fontosabb pénzforgalmi likviditási mutatószámok hogyan alakultak az intézkedéssorozat következtében.