Szigorú szankciókra számíthatnak azok a feldolgozók és kereskedők, akik nem fizetnek időben a mezőgazdasági termelőktől átvett áruk után. Győrffy Balázs, fideszes országgyűlési képviselő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke által benyújtott módosító javaslat 20 százalékra emelné a késedelmi kamat mértékét. A hatályos jogszabályok szerint, ha a számlát helyesen állította ki a termelő, az érintetteknek az áru átvételétől számított harminc napjuk van arra, hogy kifizessék annak ellenértékét.
Ha a gazdálkodó késve állítja ki a számlát, a kézhezvételtől számított 15 napon belül kell fizetnie a megrendelőnek. A büntetőkamat mértéke jelenleg elhanyagolhatónak mondható, mindössze a jegybanki alapkamat kétszeresére rúg. A Magyar Nemzeti Bank által alkalmazott alapkamat több mint egy éve 0,9 százalékon áll, így ha a feldolgozók vagy a kereskedők nem egyenlítik ki időben a termelőktől kapott számlát, napjainkban legfeljebb 1,8 százalékos késedelmi kamat megfizetésére kötelezhetők.
A parlament előtt lévő módosító javaslat ezt a szintet emelné meg, gyakorlatilag több mint tízszeresére növelve a büntetőkamat mértékét. Az elmúlt években komoly gondot jelentett az agráriumban, hogy a beszállított áruk ellenértékét sokszor több hónapos csúszással kapták meg a termelők. Ezt a helyzetet rendezné a benyújtott törvénymódosítás. A tervezet indoklása szerint a 20 százalékos késedelmi kamat mértéke kellő visszatartó erővel bír annak érdekében, hogy a piaci szereplők időben rendezzék a beszállítói számlákat.
A Győrffy Balázs által jegyzett javaslat emellett a friss áruk piacán is rendet tenne. Jelenleg ugyanis számos probléma jelentkezik a gyorsan romló termékek értékesítésére irányuló szerződéses kapcsolatokban. A termelők az értékesítési lánc első láncszemeként kénytelenek viselni az értékesítés során keletkező károk következményeit. A javaslat indoklása szerint a termelői kiszolgáltatottságot fokozza a friss piacra termelő ágazatokban, hogy a termelő az áru ellenértékét a késői minőségi kifogások miatt csökkentve, időben elhúzva vagy egyáltalán nem kapja meg.
Míg a feldolgozó vagy a kereskedő az árut értékcsökkentként vagy akár ingyen veszi át a gazdaságtól, a terméket feldolgozza vagy tovább értékesíti, s így jelentős haszonra tesz szert. Ráadásul ez a gyakorlat sokszor nemcsak egy-egy gazdaság helyzetét nehezíti meg, hanem a piaci árakra is negatív hatással van. A módosítás korlátok közé szorítaná a minőségi kifogások lehetőségét. A tervezet szerint a felvásárlók az áru átvételekor jelezhetik, hogy nem felel meg a termék minősége, a szerződésbe foglalt fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési idő leteltét követően azonban már nem emelhetnek kifogást, így a termelőknek járó összeget sem csökkenthetik a rossz minőségre hivatkozva.
Az agrárium versenyképességének javításáról szóló törvényjavaslat egyebek mellett a vízhasználati díjakat is módosítaná. A vízgazdálkodásról szóló törvény esetében a módosítás elsősorban a halgazdálkodást és a rizstermesztést folytatók helyzetét javítaná, valamint a hektáralapú kedvezményes vízhasználat bevezetésével ösztönözheti az öntözött területek bővítését. Az öntözési célú vízhasználat esetében vízjogi engedélyenként évi 400 ezer köbméterre, illetve hektáronként 8 ezer köbméterre emelnék az ingyenes vízmennyiséget, míg a hal- és rizstermelők esetében a díj felszámítása nélkül hasznosítható mennyiség elérhetné a hektáronkénti 25 ezer köbmétert.