Kifejtette: a rendszerváltás óta több százezren hagyták el Magyarországot, ami részben egy természetes folyamat. Románia, Szerbia és Lengyelország ennél is rosszabb helyzetben van, mint Magyarország, mert onnan arányaiban többen mentek külföldre.
A statisztikák viszont azt mutatják, hogy egyre többen látják a boldogulás lehetőség Magyarországon. Tavaly nagyjából azonos számban érkeztek vissza külföldről magyarok, mint amennyien távoztak, közel 30 ezren.
Ugyanakkor ez szakképzett, nyelveket beszélő munkaerő hiányzik a magyar gazdaságból, így ha visszatérnének, az további növekedési erőt jelentene – hangsúlyozta. A kamarai elnök szerint 70-80 ezer embert a magyar gazdaság már most fel tudna szívni. A munkaerőhiány ráadásul a további működőtőke beáramlást, és az újabb befektetések ide települését is akadályozza.
Megértették a befektetők a kormány gazdasági céljait
A külföldi befektetők megértették, hogy a magyar tőkevonzás a termelésre, a hozzáadott értékre vonatkozik, ezért elsődlegesen ezt támogatja a kormány – fogalmazott.
Az a tétel nem igaz, hogy Magyarország összeszerelő üzem lenne. Példaként említette, hogy a világ egyik legnagyobb autógyártója úgy döntött, amely a teljes elektromos gyártását Magyarországra hozta, vagyis a kutatás, a fejlesztés, az innováció is jelen van a magyar termelésben.
Másrészt a visegrádi országok között kialakult egyfajta verseny, és ebben most nem állunk jól. Termelékenységben, hatékonyságban, bérekben Szlovákia megelőzte Magyarországot. Ezzel is magyarázható, hogy az egyik nagy autógyár szlovákiai gyárában talált munkát a magyar munkaerő egy része.
Versenyképességi fordulatra van szükség
A következő két évben megvan az esély arra, hogy a magyar gazdaság növekedése 4-4,5 százalék legyen, de a felzárkózáshoz ennél magasabb növekedés kell – tette hozzá. A versenyképességi fordulathoz pedig olyan lépéseket kell tenni, mint a közszféra és a bürokrácia leépítése, az állami és közmunka programban dolgozók átterelése az elsődleges munkaerőpiacra, valamint további radikális lépésekre van szükség a felsőoktatásban és a szakképzésben. Ezek nehéz politikai döntéseket igényelnek.
Az „önkormányzatok jogosítványainak csorbításával” kifejtette: a helyi iparűzési adó szerkezet rosszul van felépítve, mert a pénzek nem mindig ott folynak be, ahol a munkaerő igényli. Példaként a nagyvárosok agglomerációját említette, ahol szociális rendszert, vagy iskolákat tartanak fenn, miközben a munkaerőt foglalkoztató cégek nem ott vannak – így nem ott adóznak. Az önkormányzati hitelfelvételek és költségviselés rendszerét, illetve az ezzel kapcsolatos döntéseket Parragh László szintén az államhoz delegálná.
A teljes interjú itt meghallgatható.