– Hetek óta a Magyar Gazdakörök Országos Szövetsége (Magosz) állami földek eladásáról szóló javaslatától hangos a közvélemény, sokáig azonban nem lehetett tudni biztosan, hogy a kormány támogatja-e a kezdeményezést. Miért döntött úgy a kabinet és ezzel együtt a szaktárca, hogy e törekvés mellé áll?
– Az agrárkamara és a Magosz kezdeményezése gyakorlatilag a szócsöve volt a gazdák igényeinek, ami egy már létező folyamat erősödését jelezte. A hazai földművesek közül ugyanis egyre többen szeretnének földtulajdonhoz jutni, ezt jelzi az is, hogy 2014. január elseje óta több mint 3000 birtoktestet adott el az állam. Ezek kivétel nélkül három hektár alatti földrészletek voltak. Bár a programnak nagy súlya van – ekkora földértékesítési programra évek óta nem volt –, a teljes hazai mezőgazdasági hasznosítású földvagyon alig hat százaléka.
– A gazdák igényei mellett mégis mi indokolja azt, hogy a kormány „tömegével” szabaduljon meg az állami földektől?
– A mezőgazdasági területek mintegy 90 százaléka ma is a magángazdák kezében van. Felvetődik a kérdés, hogy ha az állam, amely maga nem gazdálkodik a saját földjein – hiszen állami gazdaságok már nem léteznek –, miért tartsa meg továbbra is azokat a szántókat, amelyeket most is a gazdák művelnek. Miért ne tehetnénk eleget a gazdák kérésének, hogy bérleti szerződés helyett adásvétel útján jussanak a földhöz? A termőföld nagyon jó helyen van a magyar gazdáknál, úgyhogy akik szeretnének földet vásárolni, azok tisztességes, törvényi feltételekkel, árverés útján tulajdont szerezhetnek.
– A Magosz többször is azzal érvelt a javaslat mellett, hogy a földvásárlási program mielőbbi elindítását a földtörvény ellen indított brüsszeli támadás indokolja. Félő ugyanis, hogy egy esetleges bírósági döntés elvonja majd a hazai földművesek többletjogait, és külföldi kézbe kerül a magyar termőföld.
– Az Európai Bizottságban jól felfogott érdekek miatt próbálják ellehetetleníteni a földforgalmi törvényt, az eljárások végén születendő bírósági ítélet pedig nem biztos, hogy hazánknak kedvez majd. Ugyanakkor ez csupán az érem egyik oldala. Agrárgazdasági megközelítésből nagyon nagy különbség van aközött, hogy valaki bérli az adott területet vagy tulajdonolja azt. Elsősorban a fejlesztések, a gazdálkodás évtizedes biztosítása, vagy éppen a törvényes öröklés miatt sem mindegy. Ha például egy gazdálkodó csak bérli a területet, nyilván nem vág bele nagyobb beruházásokba, hiszen nem tudhatja, hogy néhány év múlva kinek a kezébe kerül a föld.
– Mi a helyzet az élő bérleti szerződésekkel? A leendő tulajdonos bérlővel együtt vásárolja meg a földet, vagy a tulajdonosváltással a bérleti szerződés is megszűnik?
– A magyar jogrendszer úgy épül fel, hogy a bérleményt nem érinti a tulajdonosváltás. Ez nem földügyi kérdés, ahogyan a lakások esetében, úgy a termőföldnél is érvényes a fenti állítás. Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor valaki úgy szerez tulajdonjogot, hogy egy bérlőt is „kap” a föld mellé, ekkor a bérleti szerződés lejártáig a bérlő használhatja a földet. De nyilván lesznek olyan esetek is, amikor maga a bérlő vásárolja meg a földet, így megszabadulhat a bérleti kötelezettségtől.
– Talán ez utóbbiak közül kerülhet ki a legtöbb vevő, hiszen nekik áll igazán érdekükben a földszerzés.
– Nyilván az lenne a logikus, hogy a jelenlegi bérlők intenzíven licitálnak majd ezeken az árveréseken, ráadásul – a földforgalmi törvény rendelkezései alapján – a jelenlegi haszonbérlőt elővásárlási jog illeti meg.
– Épp az elővásárlási jog áll az ellenzéki támadások kereszttüzében. Sokan ugyanis azt állítják, hogy a kormány most azoknak akarja kijátszani a földeket, akiket annak idején a földbérleti pályázatokon nyertesnek hirdettek.
– A szóban forgó 380 ezer hektárnyi terület felét 2010 előtt adta bérbe az állam. A 2010 után bérbeadott területek vonatkozásában pedig látni kell, hogy a földforgalmi törvény szerint az számít jelenlegi haszonbérlőnek, aki már legalább három éve az adott birtoktestet folyamatosan műveli. Vagyis önmagában az, hogy valaki a Földet a gazdáknak programban bérleti jogot nyert, nem jelenti automatikusan, hogy most meg is tudja majd vásárolni az adott területet, főleg hogy a legtöbben alig egy éve kerültek csak birtokba. Vagyis senki nem dőlhet hátra, bízva az elővásárlási jogában, hiszen helyi földművesként, magyar állampolgárként és természetes személyként még az árversenyt is meg kell nyernie.
– A nyilvános árverés ugyanakkor a három hektár alatti területekre nem lesz érvényes, a kisebb birtoktesteket továbbra is nyilvános hirdetmény útján lehet majd megszerezni.
– Az ennyire alacsony értéket és alacsony agrárgazdasági értéket képviselő földrészleteknél nem érdemes licitekkel bonyolítani a helyzetet. Egyszerűsített értékbecslés után felkínáljuk vételre a helyi gazdáknak. De természetesen itt is érvényesek a földtörvény szabályai.
– A már említett 378 ezer hektárból mekkora a három hektár alatti földek részaránya?
– A 380 ezer hektár természetben 50 ezer darab helyrajzi számot jelent. Ebből 41 ezer darab olyan birtoktest van, ami 10 hektárnál kisebb. Ebből is látni, hogy ez a program nem a nagybirtokosoknak, nagyüzemek kialakításának kedvez, hanem a kisebb, családi gazdaságok megerősítését, versenyképesebbé tételét célozza.
– A programot ellenzők részéről korábban többször is megfogalmazódott az az aggodalom, hogy az állami földek végül a modern földesurak kezébe kerülnek, a földeket strómanokon keresztül vásárolják fel. Valóban tartani lehet ettől?
– Nem vagyok oligarcha, így nem tudok a fejükkel gondolkodni, de nem tartanám logikus lépésnek tíz hektár alatti földrészletekből több ezer hektáros gazdaságot kialakítani. Ráadásul nem hinném, hogy valaki hirtelen találna az ország 150 pontján 150 olyan strómant, aki minden feltételnek megfelelne: vagyis helyben lakó, földműves, természetes személy stb. Ráadásul a húszéves elidegenítési és terhelési tilalom is az egyébként bűncselekménynek számító zsebszerződések ellen dolgozik. Nem tartom életszerűnek, hogy valaki több tíz vagy száz millió forintot adjon egy területért egy strómanon keresztül, ami 20 évig nem lehet hivatalosan a tulajdona, ráadásul jelzálogjoggal sem terhelheti meg. És mi van akkor, ha 20 év múlva már nem is él a korábbi stróman? Ráadásul a földforgalmi törvény nem engedi, hogy valaki 300 hektár feletti földtulajdonnal rendelkezzen, ami szintén nem kedvez a nagybirtokosoknak.
– Akkor ez egyfajta biztosíték a rendszerben?
– Azt nem merem állítani, hogy senki nem próbálja meg kijátszani a rendszert, de hogy nagyon fel kell kötnie a gatyáját annak, aki ügyeskedni akar az állami földvásárlással, az biztos.
– Milyen átlagáron hirdetik meg ezeket a földeket?
– Az árakkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a helyben szokásos piaci árak fölött lesz a földek kikiáltási ára, innen indul a licit. Átlagosan 1,2 millió forintos hektáronkénti ár alakulhat ki, de ezt ma megtippelni is nehéz. Megyénként és területenként más és más értéke van a földnek. Pest megye egyes részein például 500-600 ezer forintnál drágábban nem adnak egy hektárt, míg néhány kilométerrel távolabb 1,5 milliót ér egy ugyanakkora terület. Az árveréseken egyébként vélhetően 10 százalékos kauciót vezetünk majd be, a gazdák ennek a befizetésével tudnak majd licitálni.
– A Magyar Fejlesztési Bank épp egy kedvezményes hitelprogram kidolgozásán munkálkodik, a hírek szerint a jegybanki hitelprogramhoz hasonlóan 2,5 százalékos kamatra nyújtanának kölcsönt a gazdáknak. Mekkora érdeklődésre számítanak?
– Az MFB hitelprogramja nagyon kedvező konstrukció lesz. Másnak értelme sem lenne, hiszen magas kamatokkal a gazdáknak nem éri meg hitelt felvenni. Az MFB-hitel előnye egyébként az alacsony kamatok mellett az lesz, hogy nem az ingatlan pillanatnyi értékéhez, hanem a liciten kialakult végleges árhoz fog igazodni. Azaz a hitelt igénylőnek nem kell attól tartania, hogy egy esetlegesen túl magas vételárat már nem fog finanszírozni a bank. Ezért volt fontos az állami visszavásárlási jog. Szerintem ennek ellenére sokan fognak családi összefogással kisebb földdarabokat vásárolni.
– A kormány nemrég Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert bízta meg azzal, hogy dolgozza ki a földvásárlási program technikai hátterét. Mikorra készülhet el a tervezet?
– Szerencsére jól állunk. Mivel az értékesíteni kívánt vagyonelemet már ismerjük, már csak az árverések technikai feltételeit kell megteremtenünk. Zajlik a szervezőmunka, meg kell néznünk, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél (NFA) milyen szakemberekre és hány új munkatársra van szükség, meg kell oldani, hogy minden megyei jogú városban biztosított legyen a helyszín, az internetkapcsolat, és nyilván az informatikai hátteret is ki kell alakítani. Ezeket a feladatokat egy néhány körös egyeztetési folyamat után meg tudjuk oldani, így az ősz derekán elindulhatnak az első árverések.
– A háttértervezés során szükség lehet-e jogszabályváltozásra? Az ellenzék ugyanis alkotmányos aggályokat is megfogalmazott a tervezet kapcsán, sokak szerint csak kétharmados parlamenti többséggel lehetne legitimálni a földvásárlási program elindítását.
– Miután védett természeti területekről és erdőről nem beszélünk, így nagyon meglepődnék, ha valaki be tudná bizonyítani, hogy törvénymódosításra van szükség a földek eladásához. Az állami földek értékesítését a nemzeti földalapról szóló törvény szabályozza, amelyet 2010-ben nemcsak a kormánypártok, hanem a Jobbik és az LMP is megszavazott. A földforgalmi törvény és a földalapról szóló jogszabály pedig jelenleg is lehetővé teszi az állami földek értékesítését. Rendeletet azonban kell módosítani, amit a kormány saját hatáskörében meg tud tenni. Ezzel minden akadály elhárulhat a gazdák földvásárlása elől.