Ponty szendvicsben? De nem ám úgy, hogy az ormótlan buciból lóg ki füle-farka, hanem elegánsan, harmonikusan! Bizony, létezik ilyen. Felejtsük most el, hogy épp csak kifelé lábalunk a télből, és legyünk oly romantikus elvágyódók, hogy a nyári Balaton-partra képzeljük magunkat, egy laza fröccsel, meg valami egyszerű halétellel. Egy megfizethető büféhallal, ami bizony nem hekk.
A balatoni kulinária utóbbi évtizedekben kialakult pillérei a lángos és a hekk (a vattacukor lassan nekrológot érdemel), előbbivel nincs baj, ha érzéssel nyúlnak hozzá (például cserélik az olajat), és a „balatoni hekk” problémáját is csak az értheti, akinek van némi érzéke a romantika iránt.
Egy képzett halgazdásznak nyilván logikus, hogy magyar tó partján ülve egy tízezer kilométerre kifogott – egyébként jóízű – tengeri hal van a tányérunkon, de Matula bácsi már erősen vakarná a fejét. Az utazás klasszikus, egykor evidensnek tartott lényege: azt a helyet éljem meg, ahol vagyok. Ne csak látványban, hangulatban, de az ízekben is. Hasonlóan gondolkozhat Bezerics Dani is, akit a Balaton környéki ínyencek és borkedvelők már régóta ismernek többek között a badacsonyi Kishableányból és a keszthelyi Palettából.
A népszerű szakács és vendéglátós a Belvárosi Piac Töltött Hold Gasztrovíkendjén avatta be lapunkat legújabb álmába: Pavilon néven a keszthelyi jachtkikötőben nyit büfét (április 29-én), majd több másikat – ezek franchise-rendszerben lassan az egész tavat körülölelnék. A rendszer csodafegyvere pedig, egyenesen szegény hekkek szívének szegezve, a Pulled Ponty Szendvics.
Amit az első harapás után érezni: úgy egyben van az ízvilág, mint a nagymama húslevesében. Ismerjük az érzést szendvicsműfajban: a főszereplő – többnyire hús – finom, még a hagyma is elmegy, meg az a színes trutyi is, ami az oldalán csorog, de a burgerzsemlét meg a többit már csak kínunkban rágjuk el.
Itt ilyesmiről szó sincs, a pulled (cafatos, avagy tépett, és teljesen szálkamentes) halhús nem önjáró feltétként pöffeszkedik a másodhegedűs köret közepén, hanem velük együtt alkot kerek egészet: egy könnyű, laza, vagány, összesimuló, szellős-napsütéses harapnivalót. Ami ráadásul jóféle hazai is.
Ahogy Bezerics Dani részletezte: a szendvics a New York bagel analógiája, valójában vajas kifli, amit a gyenesdiási Komáromy pékség direkt nekik formáz. Erre kerül a zöldfűszeres Korosajt krém (Nemesbükről, a híres jersey tehénből), egy kis édesre hangolt, marinált lilahagyma, fokhagymakompót, bébispenótlevél, és a lényeg: a 12 órán át marinált, három órán át akácfán füstölt ponty hasaalja.
Bezerics koncepciózusan ragaszkodik a helyi kezek munkájához, a térség által termelt jövedelem térségben tartásához. A hal a balatonboglári Máté család tógazdaságából származó ponty.