Az emberek esetében a férfitól függ, hogy a születendő gyermek fiú lesz vagy lány. Ha a megtermékenyítendő petesejttel egy X-kromoszómát hordozó spermium egyesül, a magzat neme lány lesz, ha viszont egy Y-kromoszómát hordozó hímivarsejt kerül a petesejtbe, fiúcsecsemő születik.
A hüllők közül a krokodilok és a teknősök számos fajánál azonban a környezeti hőmérséklet dönti el, hogy milyen nemű lesz az utód. Ha a tojások meghatározott hőmérsékletnél magasabb környezetbe kerülnek, akkor nőnemű példány születik, ha ezen hőmérsékletnél alacsonyabb van, akkor nagyobb valószínűséggel hím jön a világra. A globális melegedés itt is közbeszól.
A Current Biology című szaklapban közölt tanulmány arról ír, hogy az ausztrál partokhoz közel található természeti csoda, a Nagy-korallzátony egyes teknősfajainak tojásaiból 99 százalékban nőstény teknősök kelnek ki. Márpedig egy olyan populáció, ami kizárólag nőtényekből áll, kipusztulásra ítéltetett.
A zöld tengeri teknősök két csoportját vizsgálták a kutatók. Az egyik a korallzátony északi, Egyenlítőhöz közeli részén rak tojást, a másik a zátony déli részén teszi ugyanezt. A nőstények zöme ott fészkel, ahol maga is született, de időnként találnak olyan példányt, amelyik északon született és délen rakta le a tojásait, illetve a fordított esetre is van példa. A két fészekrakó terület nagyjából 2000 mérföldre található egymástól, ami kellően nagy távolság ahhoz, jelentősen eltérjenek a környezeti viszonyok. Amerikai–ausztrál közös kutatás a két csoport utódjainak nemét vetette össze.
A genetikai elemzésekből egyértelműen kiderült, hogy a teknősök délebbi részen élő közösségében a nőstények jelentős többségben vannak: a hímek a populáció 30-35 százalékát tették ki. Ez az arány hasonló volt a fiatalok, a fiatal felnőttek és az idősek között. Az északi partokról származó minták elemzése azonban döbbenetes eredményt hozott.
Itt a legöregebb teknősök körében a nőstények aránya 87 százalék volt, míg a fiatalok és a fiatal felnőttek esetében 99 százalékkal domináltak. „A Nagy-korallzátony északi részén élő zöld teknősök több mint két évtizede nőstény utódokat produkálnak” – összegezték tapasztalataikat a kutatók.
A szakemberek évtizedekre visszamenően megnézték, hogyan változtak a fészkelőhelyek közelében a hőmérsékleti rekordok. Az adatokból egyértelműen kiderült, hogy az 1990-es évek elejétől a teknősutódok szempontjából alapvető jelentőségű 29,3 Celsius-foknál mindig melegebb volt északon. Ezért kelnek ki szinte kizárólag nőstény példányok.
A kutatók megjegyzik, hogy a teknősök elvileg alkalmazkodhatnak a változó körülményekhez. Elképzelhető, hogy nem a legmelegebb hónapokban raknak tojást, hanem hűvösebb időszakot választanak, illetve hogy kevésbé meleg térségekbe költöznek. Csakhogy ezek a hüllők általában nyolcvan évig élnek, ami azt jelenti, hogy a genetikai adaptáció nagyon lassú lesz. És sok bizonyíték arra utal, hogy az éghajlatváltozás folytatódik.