2017. június 24., szombat, Iván napja
Gazdaság
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: http://magyaridok.hu/gazdasag/negyedmilliard-mosolygos-ember-1603363/

Negyedmilliárd mosolygós ember

Indonézia nincs olyan messze, hogy az európai migránskérdés ne jusson el oda
Indonézia szinte pontosan a világ másik felén van. A negyedmilliárd lakosú, muszlim többségű állam ennek megfelelően megannyi újdonságot tartogat, igaz, ismerős elemekre is bukkanhat az európai utazó.

A külföldi kiruccanások kiváló alkalmat adnak rá, hogy az utazó megismerje más országok, más kontinensek lakóinak szokásait. Egy-két hét sok mindenre persze nem elég, de bizonyos szempontból érdekes, vagy éppen meghökkentő helyzetekkel így is találkozhat a turista. S vannak esetek, amikor keresni sem kell, az eltérő kultúra és a más fejlődési vonalon haladó társadalmi gyakorlat ugyanis – például egy-egy felirat formájában – nemes egyszerűséggel szembejön.

„Megkérjük vendégeinket, hogy lábukat ne mossák meg a mosdóban. Köszönjük.” A kiírás az indonéziai Jakarta egyik nívós éttermének illemhelyén fogadja az érkezőket. Amíg a turista azon töri a fejét, hogy a szűk hely és a kis porcelánedény miként is adhatna módot a lábmosásra, egy helyiséggel beljebb újabb iránymutató mondat várja, ezúttal már a piszoár szabályszerű használata kapcsán. Az újabb felirat újabb kérdéseket vet fel, de a válasz talán nem is olyan fontos.

Hé, főnök, hogy vagy?

A több mint tízezer szigetből álló Indonézia a maga negyedmilliárd állampolgárával a Föld negyedik legtöbb lakost számláló országa, egyben a legnépesebb muszlim többségű állam. Az utakon, az üzletekben ennek megfelelően hatalmas a tömeg, a turistáknak ugyanakkor nincs rossz dolguk: a helyiek szinte mindenütt kedvesen mosolyognak rájuk, sokan közülük beszélgetést is kezdeményeznek angolul, még úgy is, hogy a legtöbbjük valójában nem is beszéli a nyelvet. „Hé főnök, hogy vagy?” – ez az egyik gyakori kérdés, a beszélgetés azonban sokszor itt be is fejeződik.

A hotelek személyzetével általában könnyen szót lehet érteni, sőt, érdekes információkra is szert tehet az utazó egy kis csevejjel. Az egyik szállodában a főpincér volt beszédes kedvé­ben: előbb az időjárásról, majd a felszolgált ételek ízéről kérdezősködött, majd kisvártatva kibökte a kérdést, amire – feltehetőleg – eredetileg is kíváncsi volt. „Norvégiából jöttetek?” – tudakolta, mint kiderült, a világos haj és a fehér bőr alapján jutott erre a következtetésre. A feleletre, hogy Magyarországról sok más mellett a napozás, a barnulási lehetőség csábított Indonéziába, csak annyit felelt: „Ez érdekes, pedig itt mindenki éppen olyan bőrt szeretne, mint a tiétek.”

Forrás: 123RF

Modernitás: Jakarta felhőkarcolói

Egy kis utánajárással kiderült, hogy a főpincér kendőzetlen mondata valójában igen mélyen gyökerező társadalmi összefüggést jelenített meg. Indonéziában ugyanis meglehetősen sok múlik a bőrszín árnyalatán: például a párválasztás. Nem az arcforma, a szemszín, a lapos has vagy a kerekded formák alapján mondanak egy lányt szépnek, nagyobb hódolótáborra inkább az számíthat, akinek az átlagosnál halványabb árnyalatú a bőre. Nem véletlen, hogy kapható az országban olyan, kisgyermekeknek szánt mosdószappan is, amely – elvben – fehéríti a bőrt. Annak árnyalata egyébként a társadalomban elfoglalt hely, a vagyoni helyzet szempontjából sem mellékes.

A gazdagok – más okok mellett – ezért is védik magukat a naptól például úgy, hogy tetőtől talpig ruhával fedik el a testüket.

személyzet a középosztálynak

Európa közepéről egyébként könnyen úgy gondolhatja bárki, hogy Indonézia a világ szegényebb térségei közé tartozik, a jakartai csúcsforgalomban azonban ez a nézet erőteljes módosításra szorul.

A felhőkarcolók árnyékában, amíg a szem ellát, japán gyártmányú drága és még drágább autók közlekednek, nem egy járműben sofőr teljesít szolgálatot. Utóbbi egyébként nem számít nagy dolognak, már az indonéz középosztály is többtagú személyzetet tud felfogadni. Autóvezető mellett dada, bejárónő, esetleg kertész rendszeres alkalmazása nem számít túlságosan nagy kiadásnak. Ebből persze az is következik, hogy a társadalom számottevő csoportja nem él a legjobb körülmények között.

Egyik idegenvezetőnk például azt mesélte, hogy öttagú családjával egy hozzávetőlegesen húsz négyzetméteres lakásban lakik, s nemrégiben hagytak fel a fatüzeléssel. A húsz év körüli lány egyébként szilárd elképzelésekkel bír saját jövőjét illetően: Németországba költözne, ahol – a főiskola elvégzése után – bölcsődei pedagógusként tevékenykedne. Már a várost is kiválasztotta, éppen a tanulóvízumra várt. Hiá­ba minden, nem lehet olyan messze utazni, hogy az európai munkaerőhiány és migráció témakörétől függetleníthessük magunkat.

Forrás: 123RF

Ősiség: a Prambanan templomegyüttes látképe

Indonéziában a rúpia a helyi pénz, két forintért nagyjából százat adnak belőle. Százezer forintért így ötmilliót kaphat a turista a pénzváltónál, a summa még százezres címletekben is nagy pénzköteget jelent. Nem árt persze az óvatosság: készpénzfelvételnél érdemes olyan bankautomatát választani, ahol egyenruhás fegyveres vigyáz a gépre, az ügyfelekre.

Ahol a minimálbéres is milliomos

Az árakra egyébként nemigen lehet panasz, érdemes néhány példát megemlíteni. Egy ízletes tengerparti vacsoráért Bali szigetének nívósabb helyein fejenként nagyjából 4500–5500 forintot kell fizetni, egy kocsi kibérlése sofőrrel, négy órára hatezer forintért már megoldható, a világörökség részéhez sorolt lenyűgöző templomegyüttesek – mint a Borobudur vagy a Prambanan – belépői nemigen lépik túl a kétezer forintot.

A szállásoknál hatalmas a választék, így az árak is széles skálán mozognak. A nyugati szemmel kiválónak tartott helyekért, de néha még a luxusért sem kell horribilis összegeket kiadni. Úszómedencés, fallal elkerített kétszemélyes apartmanok nagyjából egy drágább balatoni hotelszoba áráért kibérelhetők.

Aki április elején megy Indonéziába, számolhat még azzal, hogy a múló monszunidőszakban alkalmanként megázik. Az ország bővelkedik folyókban és tengerpartokban, ám víz dolgában mégsem áll valami jól. A csapvíz fogyasztása nem javallott, egyes vélemények szerint minősége a tisztítás ellenére sem igen haladja meg az európai szennyvízét.

El lehet képzelni, milyen a folyók és a tengervizek állapota! Nem hozza meg a fürdőzéshez a kedvet, hogy például Balin, az üdülőparadicsomban az elhagyott papucstalptól az építési törmeléken át az üvegszilánkig minden van a nyilvános tengerparton, a kóbor kutyák kisebb-nagyobb csoportjait így már szinte nem is venni észre. A probléma sajátos kiküszöbölése, hogy a part menti szállodákban a tengerhez közel alakították ki az úszómedencét, a vendég így a tenger zúgása és látványa mellett fürdőzhet a klóros vízben.

Mindent egybevetve Indonézia kiváló kikapcsolódást kínál: a kulturális-vallási feltöltődés szinte végtelen lehetősége ugyanúgy csábító lehet, mint az ázsiai konyha különleges ízvilága, vagy a természet szépsége.

Az emlékek pedig még az oda-vissza huszonnégy óráig tartó repülőút nehézségeit is feledtethetik.

Hirdetés

Kiemelt

Aleksandar Vucic: Szerbia a bátrak hazája

A beiktatáson részt vevő Orbán Viktor arra a kérdésre, milyen tanácsokat adna Vucicnak kijelentette: a szerb elnöknek nincs szüksége tanácsokra.

Hirdetés

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!