A Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelenlegi várakozása szerint a háromszázalékos középtávú inflációs cél leghamarabb 2019-ben érhető el, ennek megfelelően kitart az alacsony kamatok mellett. Sőt a legutóbbi kamatdöntéskor tovább csökkentettek, és elképzelhető, hogy belátható időn belül az eszköztárának használatával további lazításokat is bevezet. Az MNB mindezt azzal indokolja, hogy az inflációra nézve nem látszik érdemi felhajtóerő, az importált termékek ára stabil, míg belföldön, az árszínvonalat leginkább befolyásolni képes béremelkedési dinamika is mérsékelt hatású.
A jegybank várakozása szerint a magasabb fizetéseket a lakosság elsősorban befektetésekre, nem fogyasztásra fordítja, ez az alaposan felpörgött ingatlanpiacot és a mérsékelt havi inflációs adatokat látva mindeddig igazoltnak is látszik. Ez is közrejátszhat abban, hogy a piaci elemzők többsége elfogadja az MNB iránymutatását, és nem vár szigorítást 2019 előtt, akkor is elsősorban a nem hagyományos eszköztáron keresztül, azaz alapkamat-emelés nélkül.
Akadnak azonban olyan szakértők is, akik szerint ennél jóval hamarabb és látványos mértékben kell lépnie az MNB-nek, amely alulbecsüli az inflációs kockázatokat. Közülük is kitűnik Liam Carson, a londoni Capital Economics elemzőház közgazdásza. Ő már 2018 végére kétszázalékos alapkamatot vár, vagyis egy év alatt 110 bázispontot kellene emelnie a jegybanknak. Carson szerint jelenleg még megáll az MNB elképzelése a béremelkedések hatásáról, ez azonban záros határidőn belül változni fog: a háztartások többletbevétele erőteljesebben megjelenik a fogyasztásban is. Ez erőteljesen megemeli az inflációt, miközben a gazdaság eléri a növekedési kapacitása felső határát. A közgazdász értékelése szerint ha az MNB erre későn eszmél rá, az is elképzelhető, hogy az előirányzottnál is komolyabb szigorításokkal kell beavatkoznia.
Amennyiben Carson elképzelése beigazolódik, az több szempontból is kedvezőtlen lehet. A piacok nem szokták díjazni, ha egy jegybank kapkod, ennek hatása van az eszközárakra akkor is, ha amúgy a gazdasági alapok stabilak. Egy ilyen forgatókönyv az MNB hitelességének sem tenne jót, hiszen azt feltételezi, hogy visszatér a hagyományos, az alapkamaton keresztül történő piacvezetéshez, miközben már jó ideje azt kommunikálja, hogy egyéb, nem hagyományos csatornákon keresztül lép, ha szükséges, a 0,9 százalékos alapkamat tartós tartással változatlan marad.
Mostani politikájával a nemzetközi színtéren is kilóg az MNB. Miközben az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve már elkezdte a kamatemelést, záros határidőn belül így tehet az Európai Központi Bank, és a térségünk központi bankjai is a szigorítást készítik elő, az MNB még tovább lazít. Teszi mindezt úgy, hogy markánsan azt kommunikálja a piaci szereplőknek, hogy minden körülmények között kitart e gyakorlat mellett.
Ezért érheti az a vád az MNB-t, hogy mindezzel túlfűti az amúgy is erőteljesen növekvő gazdaságot ahelyett, hogy a feltételek szigorításával kontrollt gyakorolna és megakadályozná, hogy a gazdaság stabilitását veszélyeztető helyzetek alakuljanak ki.