– Két éve került a jegybankhoz a pénzügyi felügyelet, ez idő alatt látványos változásoknak lehettünk tanúi.
– Mozgalmas két év van mögöttünk. Egy nehézségektől igencsak terhelt pénzügyi szektor felügyeletét vettük át. A problémák szisztematikus megoldásához sok – nemritkán bátornak tekinthető – döntés kellett, hogy megteremtsük az aktív felügyelet alapjait.
– Milyen nehézségekre gondol?
– A bankrendszer egészét érintő problémák közt elsőként említeném a devizaalapú hitelezést. A forintosítás meg tudta szüntetni az árfolyamkockázatot, az elszámolás több mint tízéves banki gyakorlatot tett helyre, s kártalanította az adósokat. Mindezt az MNB aktív szerepvállalásával sikerült véghezvinni. A fogyasztókkal szembeni egyoldalú, tisztességtelen díjemelések évtizedes banki gyakorlatának fogyasztóvédelmi fellépéssel, bírósági pereket is megnyerve lehetett véget vetni. Pontot tettünk továbbá a befektetési szolgáltatási szektor egyes szereplőit érintő, közel két évtizedes problémahalmaz, visszaélés-sorozat végére, amivel további károkozást akadályoztunk meg. Számos, korábban nem kellő súllyal kezelt ügyet más megközelítésből, bátrabb hozzáállással rendeztünk. Jó példa erre több hitelintézet működési engedélyének visszavonása. A szigor ugyanakkor az új felügyeleti politikának csak az egyik pillére, szeretnénk a piacot aktív konzultációkkal, párbeszéddel is a jogszabályok által kijelölt úton terelni.
– Szisztematikus munkáról beszél, előre megvolt a forgatókönyv?
– A jegybank 2013 végén fogadta el az ötéves felügyeleti stratégiáját, amely a kompromisszum nélküli megközelítésen és a határozott döntéseken alapuló, új szemléletű mikroprudenciális ellenőrzésre épült. Hogy mit is jelent az új szemlélet, azt egy aktuális példával tudnám a legjobban szemléltetni. A Volkswagen felügyeletét ellátó szervezetnél több tízmillió kocsi esett át környezetvédelmi vizsgálatokon, mégsem derült fény a csalásra. Ez azért történhetett meg, mert a kipufogógáz összetételét vizsgálták, és nem a gépjármű működési sajátosságait. Az MNB változtatott az örökölt, „steril” vizsgálatokat biztosító felügyeleti módszertanon: a hangsúly erőteljesen eltolódott az intézmények tényleges működésének vizsgálatára, amely lehetőleg minél gyakrabban párosult helyszíni ellenőrizésekkel. Azonnal kimegyünk vizsgálódni, ha bármely komoly kockázat esélye felmerül, másrészt az adott szektort teljes egészében átvilágítjuk. Erre példa a Buda-Cash-botrány után elrendelt célvizsgálat, amely elvezetett a Quaestorhoz és a Hungáriához, de hasonló témavizsgálat volt a tisztességtelen banki díjemelések ügye is.
– Ezek szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetése nem végezte jól a munkáját?
– Nem tisztem, hogy értékeljem munkájukat. Ugyanakkor amennyire ismerem a PSZÁF korábbi gyakorlatait, kimondható: az a szemlélet hiányzott az intézményből, amelynek alapvetően meg kellene különböztetnie az eseti ellenőrzéseket elvégző szervezeteket a felügyeletet ellátó szervezetektől.
– Ma már biztonságos a pénzügyi piac?
– Rendszerszintű problémákat nem látunk, tehát alapvetően biztonságosnak tekintem. Felelős felügyeleti vezetőként mégis inkább csak annyit állíthatok, hogy az esetleges jogsértések, visszaélések, meg nem engedett kockázatok az új módszertanunkkal hamarabb és könnyebben feltárhatók. A brókerügyekben a legnagyobb gondot az okozta, hogy ezek a társaságok tizenöt évig tudtak háborítatlanul működni, ennyi időn át halmozták fel a tetemes hiányt. Ha valaki az elején véget vetett volna a visszaéléseknek, nem százmilliárdos, hanem lényegesen kisebb kárról beszélhetnénk.
– Úgy érzi, a piacnak sikerül ismét elnyernie a kisbefektetők bizalmát?
– Bizonyíték erre, hogy az ügyfélértékpapírok állománya csaknem hét százalékkal emelkedett az elmúlt fél évben, és a befektetők száma is nőtt. Mindössze rövid ideig tartó bizalomvesztésről beszélhettünk. Az is tény, hogy – a szigorodó követelményrendszernek is köszönhetően – a befektetési vállalkozások piacán konszolidáció indulhat el.
– Hétről hétre újabb szektorból érkeznek hírek visszaélésekről. Milyen fegyvert tudnak bevetni például a határon átnyúló szolgáltatókkal szemben?
– Valóban, az alacsony hozamkörnyezet miatt többeket megszédít a magasabb kamat ígérete, amelyre lecsapnak azok a szélhámosok, akik jogosulatlanul végeznek pénzügyi tevékenységet. Bár az engedély nélküli, külföldi szolgáltatókkal szemben az MNB-nek nincs felügyeleti jogköre, tájékoztatással, figyelemfelhívással védjük a kisbefektetőket. Sokszor hangsúlyoztuk, célszerűbb az itthon engedéllyel és például a Befektető-védelmi Alap garanciájával rendelkező szolgáltatóra bízni a megtakarításokat. A határon átnyúló, ismeretlen vagy csak az interneten elérhető társaságoknál végzett, sokszor tőkeáttételes deviza- vagy egyéb ügyletek rendkívül kockázatosak. A jelentős hozamígéret eleve gyanús lehet: a mai alacsony hozamkörnyezetben tőkegaranciával lehetetlen 6-7 százalékos hozamot elérni. Alapvető biztonsági lépés, hogy a befektető az MNB honlapján ellenőrizze: a szolgáltató rendelkezik-e itthoni tevékenységi engedéllyel.
– Az Astra Biztosító gondjairól hónapok óta tudni lehetett, mégis zavartalanul folytatta tevékenységét. Nem volt lehetőség arra, hogy korábban megállítsák a folyamatot?
– Az Astra román biztosító, magyarországi fióktelepe fölött a magyar pénzügyi felügyeletnek semmiféle ellenőrzési jogköre nincs. Tavaly már körvonalazódott, hogy fizetésképtelenségi eljárást rendelhetnek el a biztosítóval szemben, az MNB már akkor írásban kérte a román felügyelettől az Astra hazai tevékenységének felfüggesztését, ám ezt ott nem tartották indokoltnak. Ne felejtsük el azonban, hogy a magyarországi garanciarendszer a biztosító csődje esetén szavatolja a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási károk kifizetését a károsultaknak. A Magyar Biztosítók Szövetsége kártalanítási számlája az Astra esetében is helytáll, függetlenül attól, hogy nem magyar biztosítóról van szó, hiszen a fióktelep díjfizető tagja volt a garanciaközösségnek. A magyar alap a károk rendezését követően a román garanciaalaphoz fordulhat viszontkeresettel, ebben az MNB támogatja is a Mabiszt, de ez a törekvése nem érintheti az ügyfelek mihamarabbi kártalanítását. A nem kgfb-biztosítással érintett ügyfelek a román garanciaalapból számíthatnak kártérítésre, hiszen a magyar jogszabályok jelenleg nem tartalmaznak a biztosításaikra vonatkozó garanciarendszert. Azt azonban sikerült elérnünk, hogy ők is magyarul jelenthetik be a károkat, s így történik az ügyintézés.
– Legutóbb a követelésvásárlókra csapott le az MNB. Gondok vannak az ágazatban?
– Az itt engedéllyel rendelkező társaságokat a jogszabályok alapján felügyeljük, azok ellen pedig, akik üzletszerűen vásárolnak követeléseket, noha nincs engedélyük, piacfelügyeleti vizsgálatot indítottunk. Az összes nagybanktól visszamenőleg lekértük, kinek értékesítettek csomagszinten követeléseket, és több olyan társaságot szűrtünk ki, amelyek engedély nélkül vásároltak. A fokozott ellenőrzések mellett jogszabály-módosításra is szükség van. A követelésvásárlókra vonatkozó szabályok újrakodifikálására egyeztetést kezdeményeztünk az érintett minisztériumokkal.
– A bankok felelőssége is felmerül abban, hogy engedéllyel nem rendelkező cégekhez kerültek követelések?
– A jogszabály szándéka, célja alapján a bankoknak igenis vizsgálniuk kell, hogy engedéllyel rendelkező társaság veszi-e meg a követeléseket. Amikor egy adós hitelszerződést köt, nyilvánvalóan bízik benne, hogy a teljes futamidő alatt jogilag garantált mezsgyén álló partnere lesz, nem olyan, aki például törvénytelen módszerekkel hajtaná be az adósságot. Utóbbiakkal szemben a törvény teljes szigorával járunk el. A felelősséget viszont a bankoknak is vállalniuk kell: ebben a körben is erőteljes és határozott jogérvényesítésre lehet számítani.
– Milyen egyéb piacszabályozó lépést terveznek?
– A brókerügyek tanulságaként a jövő év elejétől az ügyfelek egyénileg is meggyőződhetnek értékpapírszámla-egyenlegükről. A brókercégtől kapott számlakivonatot összevethetik az MNB honlapjáról lekérdezhető adatokkal, azaz ellenőrizhetik, esetükben milyen egyenleget jelentett be a brókercég a jegybanknak. A brókercégek tehát ezentúl nem jelenthetnek eltérő adatokat az MNB-nek és az ügyfeleknek. Az MNB nem fogja azonosíthatóan látni az egyedi ügyféladatokat, de azt tudjuk monitorozni, hogy a befektetők milyen mértékben élnek a lekérdezés lehetőségével. A vizsgálati módszer annál hatékonyabb lesz, minél gyakoribb az ügyféllekérdezés, ezért minden érintettet erre fogunk buzdítani.
– Evezzünk más vizekre. A jegybank valóban növelné a részesedését a Budapesti Értéktőzsdében?
– Igen. Ha a BÉT nincs hazai kézben, a tulajdonosoknak kevésbé érdekük annak fejlesztése. A cél a többségi tulajdon megszerzése. Ugyanakkor azt gondoljuk, a tőzsde akkor tud egészségesen működni, ha a legnagyobb szereplők – akár a részvénykibocsátók, akár a befektetési szolgáltatók – megjelennek a piac irányításában, és tulajdonosként részt vesznek a munkában.
– Konkrét intézkedési tervek is vannak?
– A BÉT hatékonyan működő piaccá válásához több lépés szükséges. Szóba jöhet például állami vállalatok bizonyos tulajdonhányadának a tőzsdére vitele, vagy olyan programok elindítása, amelyek segítik a hazai cégek tőzsdére lépését. Az MNB kidolgozott egy értékpapírosítási törvényjavaslatot is, amit megküldtünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. Ez elsősorban azt célozza, hogy kisebb vállalkozásoknak is lehetőségük legyen a tőkepiacon keresztül forráshoz jutni.
– Az év elején mindenki arról beszélt, hogy a bankszektor kibékült a hatóságokkal, sokak szerint azonban ismét előkerült a csatabárd. Ha igen, melyik fél rúgta fel az év elején kötött megállapodást?
– A bankoknak hitelezniük kell, erre kaptak engedélyt. Ha csak forrást gyűjtenek, akkor nem töltik be gazdasági, társadalmi funkciójukat. Ha nem bővül a vállalati hitelállomány, az negatívan hathat a gazdaság bővülésére, s ez nem mellékesen a banki jövedelmezőséget, s ezáltal a banki működés jövőbeli kereteit is korlátozza. Ezért makrogazdasági és mikroprudenciális megfontolásokból is rá kell szorítani a bankokat arra, hogy egészséges szerkezetű hitelállományt építsenek fel, beleértve a vállalati hiteleket is. Erre a kormánynak és a jegybanknak is vannak eszközei. A bankadó teljesítette azt a fiskális funkcióját, amelyet 2010–2012-ben be kellett töltenie. Igazságosabb közteherviseléssel sikerült stabilizálni az államháztartás hiányát, az államadósság pedig csökkenő pályára állt. Jelenleg már alapvetően nem fiskális eszközként tekintünk rá, hanem potenciális ösztönzési lehetőségként. Az, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal kötött megállapodást hogyan értékeli a kormány és a bankrendszer, a felek dolga. A bankrendszer nem nyilvánította ki ennek megsértését, véleményem szerint már csak azért sem, mert az ő jól felfogott érdekük is a vállalati hitelezés bővítése; tehát az ösztönző és az ösztönzött céljai egybeesnek.
– Az adókedvezményért cserébe adniuk is kell valamit a bankoknak?
– Pontosan, bár az adócsökkentés nem az MNB hatáskörébe tartozik.
– Saját ösztönzőkön is gondolkodnak?
– Igen, tervezzük további ösztönzők bevezetését a jegybank részéről is. Hangsúlyozom: ezek pozitív, nem szankciós jellegű intézkedések lesznek.