Évek óta nincs molnárképzés, a szakmát ismerők ugyanakkor egyre idősebbek, legtöbbjükre nyugdíjazás vár a következő években. Éppen ezért nem alaptalan a malomipari vállalkozások félelme, miszerint néhány éven belül szakemberek nélkül maradhatnak. Bár a Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a fenntartásukban működő karcagi Szentannai Sámuel Középiskola és Kollégiumnak megvannak a molnárképzés személyi és tárgyi feltételei, az elmúlt években jelentkezők hiányában egyetlen osztályt sem tudtak elindítani – tudta meg a Magyar Idők. A molnárképzés egyébként a hatályos Országos képzési jegyzék alapján iskolai rendszerben és felnőttképzésben is oktatható. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy elvétve akad ember, aki ezt a szakmát szeretné kitanulni.
– Ma már mindenki arra törekszik, hogy korszerűbb, nagyobb malmokat hozzon létre, ezekben az üzemekben azonban rendszerint jóval kevesebb ember dolgozik, mint a régi malmokban – mondta lapunknak Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének elnöke (Gabonaszövetség). A malomiparban dolgozók alacsony létszámának másik oka, hogy az elmúlt 10-15 évben megfeleződött a hazánkban működő feldolgozók száma. Hozzávetőlegesen 50 malomban folyik termelés, ebből 13 számít nagyobb, korszerűbb üzemnek. Lakatos Zoltán szerint a szakemberképzés hiánya valós problémát jelent. Évek óta nincs egységes képzés az országban, az utolsó molnárosztályt sok évvel ezelőtt indították el Székesfehérváron.
– A szakma az elmúlt években kezdett észbe kapni, mivel az üzemekben dolgozó szakemberek jó része megöregedett, és lassan nyugdíjba vonul. Nincs, akit felvegyenek helyettük a vállalkozások, hiszen nem volt, aki felkészítse a következő generációt – mutatott rá. A szakember szerint nem érdemes az államra mutogatni, ráadásul nem is egy országosan újraindított oktatási programban látná a megoldást. A szakma összlétszáma ugyanis olyan kicsi, hogy vélhetően nem lenne igény a minden évben elindított, országos szintű képzésre. A középiskolai oktatás helyett pedig inkább a felnőttképzést tartaná előnyösebbnek. Szerinte sokkal könnyebb olyan embereket átképezni, akiknek már van valamilyen szakmájuk és a munka világát is ismerik, mint a gyerekekkel megszerettetni a molnárszakmát.
A Hajdú Malomnál a vezérigazgató elmondása szerint házon belül oldották meg az utánpótlás kérdését. – Kiválasztottunk tíz rátermett szakmunkást a villanyszerelők, targoncások, hegesztők közül, s nekik egy-egy éves intenzív tanfolyamon megtanítottuk a szakma fortélyait – mondta. Hozzátette: ez a módszer azonban nem minden hazai malom számára elérhető, a kisebb üzemek nem engedhetik meg maguknak, hogy saját szakemberek képezzenek. A Gabonaszövetség elnöke éppen ezért szakmai összefogást sürget. A szakmához értő emberek többsége egyre idősebb lesz, épp itt az ideje, hogy átadják tudásukat a fiatalabb generációnak. A következő hónapokban meg kell keresni a Magyarországon működő malomipari vállalkozásokat, és felmérni, hogy a következő öt évben hány szakemberre lesz szükségük. Ennek alapján 25-30 fővel elindulhatna egy intenzív képzés, amelynek helyszíne az ország egyik központi részén lévő malom lehetne.
A minisztérium is a szakma összefogását sürgeti a kérdésben. Az élelmiszeriparban kialakult munkaerőhiány orvoslására a szaktárcák illetékes államtitkárságai a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara bevonásával felvették a kapcsolatot a szakterület szakmai szervezeteivel, és a megoldás érdekében együttműködve kezdődött meg a javaslatok kidolgozása. A munkacsoport tagjai abban látják az érdemi előrelépés lehetőségét, ha a kérdéskörben érintett minden résztvevő összefog, és közös stratégia mentén olyan ösztönző megoldásokat vezetnek be, amelyek a szakmákat vonzóvá tehetik a fiatalok számára.