– A hét elején a főváros több pontján is teheneket hajtottak az úttestre a gazdák. A kétségkívül látványos akcióval a tejtermelők az ágazat nehéz helyzetére, sok más mellett az adóügyi visszaélések elharapódzására próbálták felhívni a közvélemény figyelmét. A tüntetők és a jószágok a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV) is útba ejtették. Volt válasza a hatóságnak a tejesek felvetéseire?
– Fontos, hogy a NAV megfelelő kapcsolatot tartson fenn a gazdasági élet résztvevőivel, s felhasználja a vállalkozásoktól kapott információkat. A jogsértésre utaló konkrét adatokat minden esetben ki is vizsgáljuk. A hatóság elsődleges feladata az, hogy betartassa az adóügyi előírásokat: ha kell, tanácsot adjon, ha kell, segítsen, szándékos jogsértéseknél pedig számon kérjen, büntessen, az illegális szereplőket eltávolítsa. A tejágazat kevésbé jó viszonyai az utóbbi időben bőven adtak munkát a NAV-nak is. Pontosan jelzi ezt, hogy jelenleg 18 büntetőeljárást is folytat a szervezet tejtermékekkel elkövetett költségvetési csalás gyanúja miatt. Az ügyek nagy horderejűek, a feltételezett tettesek összesen 13 milliárd forintos kárt okoztak.
– Napjaink áfacsalói egyébként milyen árucikkeket használnak fel leggyakrabban visszaéléseik elkövetéséhez?
– Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondhatnám: áfát csalni lényegében mindennel lehet. Az elkövetők azonban folyamatosan figyelik a piaci igényeket és igazodnak is azokhoz. Ebből a szempontból igen beszédes a mögöttünk hagyott másfél évtized. A 2000-es évek közepén a csalók sokszor a kisméretű számítástechnikai termékek unión belüli utaztatásával okoztak kárt a közkasszának. Később, 2008 után – hogy úgy mondjam – a gabona volt a slágertéma egészen addig, amíg 2012 közepén hatályba nem lépett ezen a téren a fordított adózás. Azóta nem találni készpénzzel fizető vevőket a gabonatáblák szélén. A csalók akkor ismét termékkört váltottak: áttértek a nagy mennyiségben eladható élelmiszeripari termékre, például az étolajra, a cukorra, a kávéra, a lisztre, a rizsre, a tartós tejre, a húsfélékre. Manapság ezek az árufajták szerepelnek a leggyakrabban a jogsértésekben.
Áfacsalók szorításában a hazai élelmiszeripar
Bár az utóbbi évek kormányzati intézkedéseinek köszönhetően a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is csökkent az áfacsalással érintett ügyletek száma, az erre szakosodott hálózatszerű cégláncolatokat nem sikerült teljes egészében kiirtani a rendszerből. Az egyes termékpályákon a piaci szereplők szerint a forgalom fele-harmada a szürke zónából származik.
– Az áfacsaláshoz használt portéka utóbb a fogyasztókhoz is eljut?
– Rendszerint igen. Az élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos áfacsalások ügyében sokszor felmerül a legnagyobb forgalmat lebonyolító kiskereskedelmi résztvevők, így a népszerű áruházláncok szerepe. A NAV minden hasonló esetben megvizsgálja a kereskedők felelősségét. A fő kérdés ilyenkor az, hogy a bolt képviselői részt vettek-e az adócsalásban. A tapasztalat azt mutatja, hogy a visszaélést rendszerint számos cégből álló hálózattal követik el, az áru tehát – papíron – több társaságon is átfut, folyamatos az átszámlázás. A csalás ráadásul általában az értékesítési, kereskedelmi folyamat első szakaszában történik, az áruházláncokhoz így már legális módon kerül az áru, a közvetlen beszállító adóügyei rendezettek. Ezért a boltokat nem terheli büntetőjogi felelősség, a visszaélésért az üzletet nem lehet számon kérni.
– Időről időre lehet hallani arról, hogy egy-egy piaci szereplő a gyártási árnál is olcsóbban talál termékeket a boltok polcain. Megtörténhet ilyesmi jogszerű keretek között?
– Bizonyos kivételes kereskedelmi helyzetekben igen, de rendszeresen és nagyobb tételben aligha. Az áruházakat azonban a jog betűje szerint legtöbbször ezzel együtt sem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. Az erkölcsi követelmények, a tisztességes piaci magatartás kérdése persze firtatható.
– Az üzleti életben, ahol a profit diktál, erkölcsről beszélni naivitásnak tűnik. Különösen akkor, ha az olcsó termékekkel vevőket lehet becsalogatni a boltokba.
– A lényeg valahol itt lehet. A meghirdetett akciókért, a nagyon olcsón kínált árucikkekért betérő vevők miatt az áruházlánc voltaképpen az áfacsalás haszonélvezőjévé válik.
– Ha innen nézzük, az adócsalás haszonélvezője az egyszeri vásárló is, aki tizenöt-húsz-huszonöt százalékkal olcsóbban juthat hozzá egyes termékekhez. A tárcájában tehát pénz marad.
– A fogyasztó előnye azonban csak látszólagos. Az állam közfeladatok egész sorát finanszírozza az adóbefizetésekből, s ha ezek a pénzek a csalások miatt nem, vagy csak csökkentett összegben érkeznek be, akkor más forrásból kell a kiadások fedezetét előteremteni. Ahhoz pedig nem kell különösebb magyarázat, hogy például a közterhek esetleges növekedése miként érintené a polgárok anyagi helyzetét. Arról nem is beszélve, hogy az áfacsalás a legális, tisztességesen működő hazai gazdasági szereplőket súlyos, ledolgozhatatlan versenyhátrányba hozza. Az illegális folyamatokat ezért is kell jogalkotási és hatósági eszközökkel felszámolni.
Ezrével indulnak a nyomozások
Két év leforgása alatt több mint hétezer költségvetési csalási ügyében indítottak büntetőeljárást az adóhivatal pénzügyi nyomozói. A visszás esetekben komoly összegekről volt szó: mindent egybeszámítva 270 milliárd forint hiányzó közteher miatt vette kezdetét a résztvevők számonkérése.