Az autósok véleménye megoszlik arról, hogy nagyobb vállalatnál jobb vásárolni az alapüzemanyagokat, vagy inkább a legolcsóbb kutaknál érdemes tankolni. Utóbbi csoport úgy érvel, hogy a nem prémium kategóriában minden társaságnál ugyanazt kapjuk. Előbbiek közül viszont sokan esküsznek egy-egy márka 95-ös benzinére. A két tábor közti ellentét csak részben megalapozott.
– A legtöbb nagyvállalat a saját maga által kiválasztott, az üzemanyag tulajdonságait javító adalékokkal ellátott termékeket forgalmaz – mondta lapunk érdeklődésére Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára. Jelezte: a kutakon általában feltüntetik a forgalmazók, hogy milyen típusú adalékokkal látják el a termékeiket. Egyes cégek honlapjának tanúsága szerint a 95-ös benzin szintetikus adalékot, oxigéntartalmú elemeket és tisztítószereket, kopogásgátló anyagokat és antioxidánsokat is tartalmazhat.
Grád Ottó elmondta, hogy a finomítókból a tartálykocsikba már az adott forgalmazó által megrendelt adalékokkal bekevert termékeket fejtik le. Benzinekhez és gázolajokhoz is adnak hatásfokjavító, a motor működését kedvezőbbé tevő adalékokat, de olyan kis mennyiségben, hogy azzal a szabványos kategóriából nem léptetik ki az üzemanyagot. Tehát minimális különbségekkel, de a 95-ös 95-ös marad az egyes társaságok kútjain.
A szakértő kitért arra, hogy érezhetően csak akkor változnak meg a gépjármű menettulajdonságai, ha prémium üzemanyagot tankolunk bele. Az ilyen, a 95-ös oktánszámot meghaladó benzineknél viszont figyelni kell arra, hogy nem biztos, hogy az öregebb autók meghálálják ezt. Ugyan a prémium benzin nem károsítja a régi motorokat, viszont a literenként akár 50 forinttal is drágább tankolás hatása jóval kevésbé érezhető, mint a modern járműveknél.
A finomított termékek kétharmada hazai gyártmány, bár a forgalmazók mindig a piaci árviszonyok és az elérhetőségek függvényében alakítják beszerzéseiket, hangsúlyozta Grád Ottó.
Hozzávetőlegesen a hazai piac 65-70 százalékát a Mol százhalombattai finomítójából kikerülő üzemanyagokkal fedik le. A maradék egyharmadnak több mint a fele az OMV schwechati és a szintén Mol-érdekeltségű pozsonyi Slovnaft finomítóból érkezhet. Kis hányad kerülhet az országba még cseh vagy lengyel finomítókból, esetleg Szlovéniából, tengeri kereskedelemből származó forrásokból. Alapvetően azokból az üzemekből rendelnek a társaságok, amelyekben érdekeltségük van, a Lukoilnak például Romániában.
A finomított kőolajszármazékokat többféleképpen is ellenőrzik Magyarországon. Egyrészt a külföldről érkező szállítmányokat vizsgálja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), de a hatóság munkatársai a kutakon is időről időre mintát vesznek. A NAV-nak saját laborja van, és hiba esetén fellép a forgalmazó ellen, ám Grád Ottó elmondása szerint nagyon kevés minőségi problémát találnak. Ezen kívül kormányzati feladat az Európai Uniónak a minőséggel kapcsolatos adatokat szolgáltatni. Ezt az ellenőrzéssel együtt az Ásványolajtermék Minőség-ellenőrzési Zrt. (Ámei) végzi, szintén rendszeres mintavétellel. A minőségbiztosítás harmadik lába az önellenőrzés. A MÁSZ tagvállalatai gyakran bevizsgálják a saját, de főként a franchise-rendszerben működő kútjaikat, a mintákat pedig legtöbbször szintén az Ámeihez küldik. A független kutakra is vonatkoznak a NAV-os és az adatszolgáltatással kapcsolatos vizsgálatok, legfeljebb az önellenőrzés kevésbé hangsúlyos.