Kicsi a valószínűsége, hogy holnapi kamatdöntő ülésén változtatna a feltételeken a Magyar Nemzeti Bank (MNB), azonban nem zárható ki teljesen. Az általános várakozás szerint akár most, de még inkább márciusban be fog állni a szavakban már előrevetített fordulat, és a monetáris tanács ténylegesen feladja a feltétel nélküli lazítás politikáját, és normalizációba, vagyis szigorításba kezd.
Holnap az elemzők arra számítanak, hogy a testület ha érdemben nem is módosít, a döntést kísérő közleményében ráerősíthet arra az üzenetere, hogy belátható időn belül jön a kamatemelés
Az MNB mostanra megváltozott iránymutatásában feltűnő, hogy immár nem az Európai Központi Bankot (EKB) tekinti fő nemzetközi viszonyítási pontként. Tavaly az volt a várakozás, hogy az EKB idén ősszel kezdi el a kamatemelést, miután befejezte a gazdaságélénkítésre indított eszközvásárlási programját.
A korábbi MNB-kommunikáció arra utalt, hogy a monetáris tanács kivárja az eurózónás szigorítás kezdetét, sőt akár még utána is fenntartja a pénzbőséget biztosító laza feltételeket.
Most azonban úgy látszik, hogy leghamarabb 2020-ban emel kamatot az EKB, mivel csalódást keltők az eurózóna növekedési adatai, ráadásul a perifériaországok változatlanul az átlagnál is nagyobb nehézségekkel küzdenek, rájuk különösen rossz hatással lehet egy magasabb kamatszint.
Nagy Márton MNB-alelnök a napokban tett nyilatkozata szerint az MNB az EKB-nál korábban is válthat. Látva az inflációs folyamatokat, az elemzők szerint ez akár az első negyedévben, jelen várakozás szerint márciusban be is következhet.
Az MNB ennek megfelelően új iránymutatásában elsősorban a belföldi fejleményeket helyezi döntéshozatalának középpontjába. Azonban ezen a téren is változott a viszonyítás.
Az MNB megítélése szerint jelenleg mind az egyszeri hatásoktól, mind a közvetett adóhatásoktól megszűrt, úgynevezett indirekt adóktól szűrt maginfláció mutatja meg legmegbízhatóbban az inflációs trendeket, középtávú kilátásokat.
Korábban a bevett gyakorlat szerint az általános, úgynevezett headline inflációban lőtte be a háromszázalékos középtávú célt. A váltást kísérő indoklás szerint a hazai fogyasztói kosárban nagy súllyal szerepel az üzemanyag, illetve a feldolgozatlan élelmiszer, ezek ára nagyon változékonyan alakult.
Ráadásul ezen a téren nagy eltérés látszik a régió országaihoz mérten, például a visegrádi országok átlagánál nálunk kétszer akkora a fogyasztói kosárban az üzemanyag súlya, az élelmiszerárakat pedig általában nagyobb változékonyság jellemzi, mint a térség más gazdaságai esetén. Utóbbi a mezőgazdaság évről évre kiszámíthatatlan teljesítménye miatt gyakran megmutatkozik az éves növekedési adatokban is.
A várható kamatelméseket – legyen szó a hagyományos vagy nem konvencionális csatornákról – megelőzte az, hogy az MNB az alacsony szinten való kamatszinteken rögzített hitelek felé tolta el a jelzálogpiacot, ami sikeresnek bizonyult. A pezsgő ingatlanpiacon szinte az összes újonnan kötött hitelnek hosszú távon rögzítettek a feltételei, ami biztonságot nyújt a lakossági igénylőnek és a banknak is.
Keresettek lettek az ilyen típusú hitelek kiváltási céllal is, noha panaszok is érkeztek arról, hogy a váltást egyes bankok megnehezítették. Az MNB a növekedési hitelprogramjának legutóbbi fejezetével a vállalatoknak is létrehozott egy olyan megoldást, amellyel a cégek körében kevésbé jellemzően rögzített feltételekkel juthatnak finanszírozáshoz.