Úgy tűnik, túl lehet a csúcson az elvándorlás a kelet-közép-európai országokból – a brit Economist hetilap cikke szerint a térség egyre jobban működő gazdaságai és a továbbra is alacsony megélhetési költségek elegendő vonzerőt jelenthetnek a visszatéréshez azoknak, akik korábban a jobb megélhetés reményében nyugat-európai országokba költöztek.
A lap néhány egyéni példán keresztül szemlélteti a jelenséget, és negyedszázadra visszamenően támasztja alá statisztikai adatokkal a folyamatot. Eszerint 1992 és 2015 között annyian hagyták el a kelet-közép-európai országokat, hogy azok népessége mintegy 18 millióval csökkent, vagyis körülbelül a lakosság 6 százaléka választott új otthont magának külföldön – hivatkozik az Economist az IMF adataira. Ez a folyamat pedig a régió országainak uniós csatlakozásával csak tovább gyorsult, és az újonnan belépő országok ahelyett, hogy a nyugat-európaihoz hasonló jólétet tapasztaltak volna, azt látták, hogy a csatlakozás elszívja a munkaerőt.
Mindez ahhoz vezetett, hogy a nyugati tagországokban – különösen Nagy-Britanniában és Franciaországban – elkezdtek tartani attól, hogy a kelet-európai munkaerő egyre szélesebb körben való alkalmazása lenyomja a helyi béreket. Többek között ezért látogatott el a napokban Emmanuel Macron francia elnök három régiós országba, hogy megvitassák, miként lehetne gátat szabni a folyamatnak. Ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy lassan magától is véget érhet az ilyen mértékű elvándorlás – írja az Economist. Az egyre jobban teljesítő gazdaságok, az emelkedő bérek és az alacsony megélhetési költségek egyre több, korábban külföldre költözött kelet-európait vonzanak haza. A Colliers ingatlan-tanácsadó által júliusban kiadott jelentés egyenesen „munkaerő-bumerángról” írt, arra célozva, hogy egyre több szakember tér haza a nyugati országokból.
Bár az Európai Unió vízummentessége miatt elég nehéz nyomon követni a belső migrációs folyamatokat, van néhány igen látványos számadat. A kivándorlás a 11 posztkommunista tagállam közül kilencben csökkent 2010 óta. Beszédes példaként említi Nagy-Britanniát az Economist: a kelet-európai tagállamok 2004-es uniós csatlakozása óta népszerű célpont volt a külföldön munkát keresőknek, 2010 és 2015 között például évente több mint 30 ezer munkavállaló özönlött a szigetországba.
Tavaly azonban ez a szám ötezerre esett vissza. Ez csak részben tulajdonítható a brexitnek, a kelet-európai országokban jelentkező komoly munkaerőhiány legalább ekkora súllyal esik a latba a visszaesés okai között. – Nem az idősek, hanem a munkavállaló korban lévők térnek vissza szülőhazájukba – jegyzi meg a Colliers-jelentést készítő Mark Robinson.
Munkát tehát egyre könnyebb találni ezekben az országokban. Az Economist Romániát és Csehországot emeli ki: az előbbiben 5,3 százalék, az utóbbiban pedig mindössze 2,9 százalék a munkanélküliségi ráta. Hazánkban egyébként 4,3 százalékon állt a mutató júniusban.
Az Economist felidézi a jelentés azon részét, amelyikben azt tárgyalja a Colliers, hogy a magyar gyártócégek 73 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem találnak megfelelően képzett munkaerőt. Ez természetesen a fizetéseket is felfelé hajtja: Csehországban például éves szinten öt százalékkal nőttek a bérek. Az Economist kiemeli Magyarországot ezen a téren, megjegyezve, hogy hazánkban jelentős mértékben, 15 százalékkal emelkedtek a fizetések a nagyszabású minimálbér-emelésnek köszönhetően. Az adók mértéke ugyanakkor, Nyugat-Európához viszonyítva, igen alacsony: a legmagasabb szja-ráta Szlovákiában 25 százalék, és mindössze 10 százalék Bulgáriában.
Az olcsó lakhatás pedig szintén vonzerőt jelent a hazatelepülést tervezőknek. A brit hetilap egy Deloitte-felmérést is idéz, amelynek szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a megélhetési költségek annyira alacsonyak a régióban, hogy a nettó jövedelmek szerinti rangsorban Csehország, Szlovákia és Lengyelország lakosai vannak a legkedvezőbb helyzetben, Svájc és Málta mellett.
Van, aki a család miatt tér vissza a külföldön töltött munkaévekből, mások pedig abban a reményben, hogy szülőhazájukban magasabb pozícióban helyezkedhetnek el. De létezik egy nem számszerűsíthető tényező is, ami vonzerőt jelent, ez pedig nem más, mint a hazafias optimizmus. – Azoknak a nyugat-európaiaknak, akik a keletről érkező munkaerő miatt aggódnak, nem szabadna elfelejteniük, hogy sokan közülük nagyon is szeretik a hazájukat – zárja írását az Economist.