– Igencsak a háttérbe húzódtak, eddig alig lehetett hallani az építészeti és építésügyi helyettes államtitkárságról. Mi ennek az oka?
– A munkánkat több mint egy éve azzal kezdtük, hogy a korábban a Belügyminisztériumhoz tartozó településrendezés, területrendezés és építésügy területét a Miniszterelnökség szervezeti kötelékébe integráltuk. Ez hosszas folyamat volt, olyan fontos háttérintézmények átvételével, mint például a teljes e-ügyintézést biztosító Lechner Tudásközpont. Az építésügy fontosságát mutatja, hogy a stratégiai államtitkársághoz kerültünk. A kormányzat ugyanis feladatának tekinti a bürokrácia csökkentését, ami az építőiparban is akut probléma. A közbeszédben eközben sokszor csak az szerepel az építészet és építésügy kapcsán, hogy mekkora házat, milyen eresszel lehet építeni. Szakmai szervezetek bevonásával egy év alatt előkészítettük és kidolgoztuk a nemrég nyilvánosságra hozott, az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervet. Ezzel arra is rámutattunk, hogy az építésügy mennyi területre van hatással: az építőipartól kezdve a foglalkoztatáson, a közbeszerzéseken, a településügyön, a tervezőmunkán át egészen az országos szintű területrendezésig.
– A bürokráciacsökkentés az intézkedési terv egyik sarkalatos pontja. Ennyire bénító a helyzet?
– Nem kell a statisztikákhoz nyúlni ahhoz, hogy ezt kijelenthessük. Nagyon sokunknak van személyes tapasztalata arról, mennyi utánajárásba és időbe kerül például egy építési engedély megszerzése. Ezt az adott esetben több hónapos procedúrát szeretnénk lecsökkenteni, s nemcsak felszínesen, hanem radikálisan. Lakossági, települési-önkormányzati, valamint a nagy és kiemelt állami beruházások szintjén egyaránt felmértük a problémát. Amennyire lehetséges, hasonlóan nagymértékű egyszerűsítést szeretnénk végigvinni a másik két területen is.
– Melyek a legsürgetőbb feladatok?
– Még az év vége előtt feltétlenül nekiállunk a begyűjtött tervek és ötletek alapján a tájegységi karaktereket tartalmazó Nemzeti mintaterv-katalógus kidolgozásának. Minél előbb be kell vezetni a 160 négyzetmétert meg nem haladó családi házakra vonatkozó tudomásulvételi eljárást. Emellett a területrendezés kapcsán is vannak olyan határidők, amelyek már az idén komoly feladatot jelentenek. A nagyobb volumenű beruházások esetében sürgető az egységes építészeti, mérnöki tervezési és szolgáltatási rendszer koncepciójának a kidolgozása, ami teljesen tisztázza a felelősségi köröket, és segíthet a 2014–2020-as időszak uniós forrásainak optimális felhasználásában. Nagyon fontos, hogy a pályázatokat műszakilag megfelelően készítsék elő. Sok beruházás az elmúlt időszakban azért nem úgy fejeződött be, ahogy kellett volna, mert az előkészítéssel csak felszínesen foglalkoztak.
– A Nemzeti Beruházás-előkészítési Alap felállításánál viszont csak 2017. január 1-je szerepel céldátumként az intézkedési tervben. Nem túl késői ez az időpont, amikor Lázár János igencsak sürgeti az uniós pályázatok megnyitását?
– Ennek kidolgozását feltétlenül korábbi időpontra szeretnénk hozni. Ez az alap szorosan összefügg az előbb említettekkel, mert a megfelelően előkészített tervekhez az is szükséges, hogy a mérnöki, előkészítői munkákra legyen forrás.
– Mi lesz az alap szerepe?
– A korábbi évek fájó tapasztalata, hogy egy-egy nagy projektnél figyelmen kívül maradt a beruházás sorsa. Utánunk az özönvíz mentalitással átvágták a szalagot, majd ezt követően ott állt az üzemeltető vagy a tulajdonos, hogy akkor ezt a létesítményt most bizony fenn kell tartani, fűteni és karban kell tartani, programokat kell oda szervezni. Ezek a problémák mind oda vezethetők vissza, hogy a pénzszűke miatt elkapkodott volt a tervezés. Az alap elsősorban az önkormányzatoknak nyújthat segítséget, hogy ne kelljen spórolni az előkészítő, tervező szakemberek munkáján. Itt nem csillagászati összegekre kell gondolni, de ezek mégis akkora tételek, amelyeket egy kisebb település a beruházás mellett önerőből már nem tud finanszírozni.
– Látványos gondok és szabálytalanságok vannak a külterületeken, az utóbbi évtizedekben érdekes módon növekedtek meg egyes települések, építettek be akár védett zöld területeket is. Hogyan lehet rendet teremteni e téren?
– Valóban sok elvarratlan szál van, amelyek több évtizede csak halmozódnak. Ezeket a problémákat egységesen szeretnénk kezelni, ezért fel kell térképezni Magyarországot: a településeknek milyen arányban vannak ilyen építkezései, és a zártkertekkel a régmúltból örökölt terhei. Ha az összegzés elkészül, akkor tudjuk pontosan meghatározni a célokat az önkormányzatokkal és a főépítészekkel együttműködve. Lesznek kifejezetten nem támogatott területek, gondoljunk elsősorban a Balaton kiemelt üdülőkörzetre vagy a legfontosabb védett területekre.
– Vagyis bontások, dózerolások is várhatók?
– Adott esetben igen. A fő cél az, hogy a továbbiakban az ilyen jellegű terjeszkedést ne ösztönözzük, hanem próbáljuk kiváltani, megoldást találva a beépíthető területeken. Az állam felvállalja ennek koordinálását, a megyei és települési építészek ehhez komoly szakmai támogatást kapnak majd.
– A Balatont külön nevesítették a tervben. Mi a fő cél a tó környezetével?
– A Balaton pontosan rávilágít a már említett problémákra. A tó környékén jól láthatók az egyenetlenségek: egy-egy település érdekérvényesítő képességétől függ sok minden, ezért nagyon eltérő arányú a fejlődés. A jó kezdeményezéseket össze kell fogni, és állami szerepvállalással felügyelni. Nemzeti kincsünket fokozottan kell védeni, ennek kell alárendelni a fejlesztési irányokat. A tájvédelmi szempontok mellett az is fontos, hogy a települések azonos irányba, azonos érdekek mentén tudjanak fejlődni, úgy, hogy ne oltsák ki egymást, hanem egymást támogatva lépjenek előre. A fejlesztéseknél szempontnak kell lennie annak is, hogy a szezonalitás okozta óriási kilengést csökkentsék. El kellene érni, hogy a Balaton iránt ne csak nyáron legyen érdeklődés, hanem egész évben.
– Miért van szükség a középületek kataszterére?
– Az államnak példát kell mutatnia abban, hogyan gazdálkodik saját ingatlanjaival. A köztulajdonban lévő épületeket korszerű informatikai adatbázisba kell rendezni. Fel kell mérni, mivel rendelkezünk, az milyen állapotban van, milyen funkcióra alkalmas, milyen energetikai fejlesztéseket igényel, hogyan kellene korszerűsíteni, és mindehhez milyen pályázati lehetőségekhez lehet nyúlni.
– Mit várnak a tervezett főépítészi hálózattól?
– Makovecz Imre nevét nem hagyhatom ki ezen a ponton. Az ő szellemisége, munkássága és tanítványai tevékenysége iránymutató lehet. A településkép milyensége, minősége ugyanis mindannyiunk életét közvetlenül befolyásolja. A főépítészi rendszer a minőség képviseletének egyik legfőbb eszköze. Szükség van olyan szakemberre a település vagy egy nagyobb tájegység élén, aki a fejlődési lehetőségeken túl azt is vizsgálja, hogy az épített környezet szép legyen, olyan, amely az országimázst növeli. Ha azonban most ránézünk az ország térképére, nagyon sok fehér foltot találunk, ahol nincsen gyakorló főépítész. Ez komoly gond, ezen mielőbb változtatni kell.