– Kezdve a lazítástól a gazdaságfejlesztésig sokféle címkét kapott már a jövő évi költségvetés. Ön melyikkel ért egyet?
– Egyértelműen lazítás következik be egyrészt az idei hiányhoz képest, másrészt az eredetileg tervezett és az alaptörvényből következő pályához képest is. Az más kérdés, hogy a költekezés visszafogott jellegű.
– Sokak szerint sok év szűkösség után végre van lehetőség értelmes célokra költeni. Ez nem lenne igaz?
– A 2017-es költségvetésnek három olyan eleme van, amely bizonytalanságot gerjeszt. Elképesztően optimistának gondolom a 3,1 százalékos növekedési előrejelzést. Úgy látom, nem vették figyelembe a szokásos konjunktúramutatókat, például azt, hogy a beruházások hatodik negyedéve csökkennek. Nem tartom jónak azt sem, hogy minden terület egy kicsit többet kap, mert így nem lehet a gazdasági szerkezetet versenyképesebbé tenni. Az adóbeszedés hatékonyságával sem hiszem, hogy jelentősen lehet már növelni a bevételi oldalt, ehhez ugyanis olyan területek átszabására lenne szükség, ahol jelentős az elkerülés.
– A legtöbb előrejelzés nem áll távol a kormányzat 3,1 százalékos növekedési prognózisától…
– A piaci előrejelzések 2-2,2 százalékot mutatnak.
– Oktatásra például 270 milliárd forinttal több jut. Ez egy elég nagy tétel, nem?
– Ezt jónak tartom, erre biztos, hogy többet kell költeni. Hosszú idő óta elhanyagolt terület az oktatás, ahol akkora hiányok vannak mára, hogy az is vívmány, ha a kifizetetlen számlákat harmadukra csökkentik.
– Honnan venne el pénzt a keret növeléséhez?
– Első lépésként az állami feladatvállalást erőteljesen szűkíteni kellene, ami lehetővé tenné a bürokrácia csökkentését, az állami vállalatok körének és működési költségének csökkentését. Nagyon sok olyan terület van, ahol nem lehet tudni, miért kell az államnak jelen lennie.
– Lázár János már bejelentette a bürokráciacsökkentést. Nem lehet, hogy ez már folyamatban van?
– Ez nem így működik. Az állami szféra leépítése a feladatok visszaléptetése nélkül soha nem volt eredményes, mert később egy elküldött alkalmazott helyére kettőt kell felvenni. Jelenleg inkább az állami szerepvállalás kiterjesztésének vagyunk a tanúi.
– Belevágott volna az abszolút nullás költségvetésbe?
– Mikor, ha nem most? A politikai erő és a gazdasági feltételek is meglennének hozzá. Van növekedés, alacsony a kamatszint, viszonylagos árstabilitás figyelhető meg, jelentős többséggel bír a kormányzat, ráadásul nincs összefogott társadalmi tiltakozás az intézkedéseivel szemben.
– Nem elegendő első körben, hogy jövőre az államháztartás működtetése nullszaldós lesz?
– Jó irányú lépés, de az uniós és a hazai fejlesztéseknél még megengedett a deficit, és látjuk, hogy ez összességében az ideinél nagyobb hiányt eredményez. Meg kellett volna kísérelni a teljes nullás költségvetést, aztán, hogy mi valósul meg belőle, az már más kérdés. Fontos lenne, hogy minél gyorsabban csökkenjen az adósságráta, hiszen akkor lényegesen kevesebbet kellene költeni adósságszolgálatra.
– Ha valamiben sokat javultak a költségvetés mutatói, akkor ez épp az, amiről beszél: a kamatkiadások.
– A negatív büntetőkamatok világában én ezt nem tartanám kiemelkedő teljesítménynek. Persze az is igaz, hogy kedvező külső környezetben is előfordulhatott volna, hogy a hazai kamatok fent ragadnak. Az is tény, hogy az elmúlt években az államháztartás és az adósság terén javulás következett be, amit a piac is észrevesz.
– Ha a piac látja ezeket az eredményeket, a hitelminősítők miért nem?
– A piac a tényeket nézi. Az előző kormányoktól eltérően nincsenek rendszeres nagy hiányok és a kitűzött tervekhez képest jelentős eltérések, hetedik éve többletes a fizetési mérleg, az ország pedig kijött az adósságcsapdából, amely 2010–12-ig jelentősen beszűkítette a mozgásteret. Új pálya nyílt meg, növekszik a foglalkoztatás, és – ahogy már említettem – nincsenek nagy kormányellenes tömegmozgalmak, a jelenlegi hatalomnak se jobbról, se balról nincs komolyan vehető alternatívája. Befektetői szemmel ezt értékelni szokták. A hitelminősítő is figyelembe veszi a tényeket, de sokkal szélesebb piacra dolgozik, ahol nagyobb súlyt kap a megítélés és a politikai szempontok.
– Akkor ma már bátran kijelenthetjük, hogy a hitelminősítők politikai alapon mérlegelnek?
– Ezt eddig is lehetett látni. Ami Magyarország esetében nagy hátrány, az a kommunikáció hiánya. Tapasztalataim szerint valahogy még az sem „megy át”, ha a kormány valami olyasmit tesz, ami a befektetőknek tetszeni szokott – például erősíti a munkaadó helyzetét, rugalmassá teszi a munkapiacot, fönntartja a fizetési mérleg többletét.
– Minek tulajdonítja, hogy mára kikerült az ország az adósságcsapdából? Növekedés, export, államháztartás…?
– Ezeknek együttesen. Emellett az is fontos, hogy a fizetésimérleg-válság kezelése során is végig kint maradt az ország a piacon, a magyarok mindig fizettek, ami hitelességet ad az országnak. Azt, hogy Európában egyedülálló módon Magyarországon évek óta csökken az adósság, s ezáltal az ország kevésbé sérülékeny, illetve a kiszippantott pénzek mennyisége is kisebb, a kormányzat és a gazdálkodók együttes sikerének tartom; az országban befektető nemzetközi cégek tevékenységének ebben nagy szerepe volt.