Jó ideje beszédtémát ad a közéletben az a törvénymódosító javaslat, amelyet Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter nyújtott be nemrégiben az Országgyűlésnek. Az előterjesztés – a tavaly életbe lépett közbeszerzési törvény bizonyos passzusait átírva – lehetővé tenné, hogy kivételes engedély alapján olyan gazdasági szereplők is elindulhassanak a közbeszerzési eljárásokon, amelyek egyébként versenyjogi szabályszegéseik miatt ezt most nem tehetik meg. A javaslat a múlt hét végén a parlament törvényalkotási bizottsága elé került, a grémium némiképpen módosítana az indítványon. A testület verziója a lényeget nem érinti, ugyanakkor fontos részleteket illesztene a törvény szövegébe. Így csak a kormány hagyhatná jóvá, hogy például a kartellezés miatt felelősségre vont gazdasági résztvevők is ajánlatot tehessenek közpénzről szóló eljárásokban. Ráadásul a korábban elkövetett jogsértések alól csak akkor járhatna felmentés, ha a versenyhatóság elmarasztaló döntése egy adott piac szereplőinek jelentős részét kizárná a közbeszerzésekből.
Felmerül a kérdés, kialakulhat-e egyáltalán ilyen helyzet. Másképpen mondva: megtörténhet-e, hogy a Gazdasági Versenyhivatal olyan döntést hoz, amellyel valamely szektor legtöbb résztvevőjét megbünteti, így az érintettek egytől egyig messze kerülnek a közbeszerzésektől? Ez ügyben példaként a magyar bankrendszer említhető meg. A versenyhivatal 2013 novemberének közepén 9,5 milliárd forintos büntetést szabott ki majdnem egy tucat pénzintézettel szemben a végtörlesztés korlátozásáért. Az akkori döntés szerint a magyar bankrendszer 11 szereplője összehangolta a stratégiáját, és üzleti titoknak minősülő információkat is megosztott egymással. Az ügyben – mások mellett – a Budapest Bank, a CIB, a Citibank, az Erste, a K&H, az MKB, az OTP és a Raiffeisen neve is előkerült.
Az év elején újabb banki kartellügy rázta meg a hazai közvéleményt: a versenyhivatal január közepén négymilliárd forintra büntette meg ezúttal a bankszövetséget. A hatóság szerint a magyar pénzügyi szféra érdekképviseletét ellátó szervezet 12 éven át a verseny korlátozására alkalmas módon működtette a BankAdat elnevezésű adatbázist, amivel lehetővé tette a honi bankoknak, hogy üzleti titoknak számító információkat osszanak meg egymással. A pénzintézetek egyébként a GVH döntése után bírósághoz fordultak, arra hivatkozva, hogy a hivatal szakmaiatlan és téves alapon döntött.
Külön érdemes kiemelni: a versenyhatóság súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy az ügyben szereplő, vagyis az adatokhoz hozzáférő intézetek csoportja szinte teljes egészében lefedte a hazai piacot, hiszen együttes részesedésük meghaladta a nyolcvan százalékot. Az érintettek között ezúttal egyebek közt a Budapest Bank, a CIB, az Erste, a K&H, az MKB, az OTP, a Raiffeisen, az UniCredit, a Commerzbank, az FHB Kereskedelmi Bank, a Takarékbank, a Sberbank, a Fundamenta, az Axa, a Citibank és az ING is felbukkant. Az idei eset azonban mindenképpen különlegesnek mondható. Már csak azért is, mert a mostani ügy büntetésének címzettje a bankszövetség volt. A versenyhatóság mögöttes felelősnek minősítette a pénzintézeteket, leginkább is arra az esetre, hogy ha a bankszövetség nem tudná vagy nem akarná kifizetni a négymilliárdos büntetést. A mögöttes felelősség rögzítése pedig akár a közbeszerzési eljárásoknál is problémát okozhat.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter törvénymódosító javaslata ezt a helyzetet is feloldaná. Ezen a ponton ugyanakkor újabb kérdés adódik: miért nem lehet mindezt a honi pénzvilág belügyeként kezelni? Miért van olyan égető szüksége az államnak a pénzügyi világra, hogy még a törvényt is módosítanák érte? A választ erre maga Lázár János adta meg még május közepén. A tárcavezető akkor nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar bankrendszer hiánya komoly fennakadásokat okozna az uniós pénzek kifizetésében. Ahhoz ugyanis, hogy az EU-tól érkező összegek végül eljussanak a hazai címzettekhez, szükség van közvetítőkre. Vagyis a banki kartell egyik következményeként létrejött közbeszerzési karantén azzal fenyeget, hogy késik a támogatások kifizetése. Ez pedig visszavethetné a gazdaság fejlődését, hátrányosan befolyásolhatná a GDP-adat alakulását, s ezeken keresztül negatívan érinthetné akár az ország nemzetközi megítélését is. A nem kívánt következmények elkerülését szolgálná a közbeszerzési törvény megfelelő pontjának megváltoztatása. Az erről szóló törvényjavaslatot – a jelenlegi tervek szerint – kedden meg is szavazhatja az Országgyűlés.