– Az üzemanyag-statisztikák alapján éppen csúcsra jár a szénhidrogén-alapú közlekedés, de már az ajtóban van az elektromos meghajtás fellendülése. Milyen stratégiával válaszolhat erre a változásra egy olajvállalat?
– A főprofil továbbra is az üzemanyag-értékesítés, és az eredményünk nagy része is ebből jön, emellett viszont az egyéb szolgáltatások szelete növekvő, és a jövőben is felfutásra számítunk ezen a téren. Jelenleg a csoport kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredményének (EBITDA) a 15 százalékát adja a kiskereskedelem, ennek 75 százalékát teszi ki az üzemanyag-értékesítés. Az a célunk, hogy 2030-ra ez az üzletág az EBITDA 30 százalékát adja úgy, hogy a nem üzemanyag kategória értékesítésének volumene növekedjen.
– Ebben része lehet az Agip-kutak után más hálózatok felvásárlásának is?
– Miután október 31-re az összes Agip-kutyát „elástuk”, most közel ötszáz értékesítési pontunk van Magyarországon, a régióban pedig mintegy kétezer. Nem titok, hogy vizsgáljuk a kínálkozó lehetőségeket, így nem zárható ki újabb felvásárlás itthon sem, de a régióban intenzívebben nézelődünk. Alapvetően azt vesszük figyelembe, hogy a finomítóink sugarában a kiskereskedelmi pozícióinkat hol tudjuk úgy növelni, hogy a versenyhivatalnak is megfeleljünk. Viszont más feladatunk is van: az elmúlt két-három évben a Lukoil-, Papoil- és Agip-kutak felvásárlásával megszerzett pozícióinkat meg kell erősíteni, például az új gasztrokoncepciónkat, a Fresh Cornert kell bevezetni ezekre a kutakra.
– A hosszabb távú tervek között viszont egy e-töltőállomás-hálózat kiépítése is szerepel. Ez mennyire követi le a Mol-hálózatot, és hogyan oldhatók meg az infrastrukturális kihívások?
– Habár meggyőződésem szerint a következő évtized végén még a fosszilis üzemanyagok dominálnak, a jövőben inkább már mobilitásról lesz szó, vagyis üzemanyag lehet a villamos energia is. Nagyjából 50 százalékos, 19 millió eurós uniós finanszírozással látunk hozzá – a hattagú Next-E konzorcium vezetőjeként – egy 222 helyszínen, 252 töltőberendezésből álló elektromos töltőhálózat kiépítéséhez, amely a cseh határtól a Fekete-tengerig és az Adriáig biztosít 2020-tól áramtankolási lehetőséget. Az átjárhatóság érdekében 150-160 kilométeres távolságra helyezzük a pontokat, jórészt az autópályák melletti kútjainkhoz. Egyfelől az autópályák mentén már létezik az a villamos hálózat, amely szükséges a nagy mennyiségű áram gyors felvételét biztosító töltőpontok üzemeltetéséhez. Néhány helyen nincs ilyen kiépítettség, de megoldható az infrastruktúra fejlesztése, illetve a helyi szolgáltatóval kell megállapodnunk. A mobilitás témaköréhez tartozik az is, hogy megalapítottuk a saját flottakezelő cégünket, amely kezdetben a dolgozóinknak nyújtott csak segítséget, de ma már külsős ügyfelekkel is rendelkezünk.
– Eközben pedig más társaságok is elkezdték kiépíteni a hálózataikat. Mikorra alakulhat ki tényleges verseny?
– A Next-E projekttel végre eldőlt a tyúk vagy a tojás jellegű dilemma, hiszen eddig sokakat tartott vissza a villanyautó vásárlásától a töltőállomások hiánya, a beruházók pedig vonakodtak belefogni töltőhálózat kialakításába egy kereslet nélküli piacon. Az említett támogatás kellett ahhoz, hogy versenypiac híján Kelet-Közép-Európát átjárhatóvá tegyük, mégpedig egyelőre belátható megtérülés nélkül. Az biztos, hogy más vállalatok is invesztálnak a területbe, így elindulhat a versenypiac kialakulása.
– Kialakulóban van még az árazás és az adóztatás, egyesek szerint pedig az e-kutak nyereséges üzemeltetése finoman szólva is kihívásokkal teli. A Mol hogyan kezeli majd ezt a problémát?
– Hozzászoktunk a versenyhelyzethez, és meggyőződésünk, hogy a nyilvános (közúti, közterületi) és a nem nyilvános (lakossági otthon és irodaházi) hozzáférést is versenypiaci alapon kell megteremteni, minden más konstrukció torzító hatású. A szabályozás még valóban nem készült el, viszont ez a piac, ez a lehetőség közeledik, ezért fel kell készülni és pozíciót kell foglalni. Természetesen egy technológiai váltásnál eleinte indokoltak az ösztönző intézkedések – mint a parkolási kedvezmény vagy a támogatás az e-autó vásárlására –, de hosszú távon ennek versenypiaci alapon kell működnie. Ilyen környezetben pedig már nyereségessé válik a szolgáltatás.
– Mi helyettesítheti majd azt a tetemes mennyiségű jövedéki adót, amely most az üzemanyagok után áramlik az államkasszába?
– Valószínűleg az e-autósoknak mintegy 80 százaléka otthon tölti majd a járművét. Amikor már az autóállomány fele elektromos lesz, a jövedékiadó-kiesést nehéz lesz pótolni. Ez több száz milliárdos bevételt jelent évente az államkasszának az üzemanyagok után, és bár valószínűleg nem jövedéki adónak hívják majd, várható valamilyen közteher kivetése az autóáramra. Igaz, hogy a most befizetett pénz mennyisége meghatározó, de szerintem más oldalról is érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy a Mol hogyan járul hozzá a magyar gazdasághoz. A társaság nagyjából tízezer munkavállalót foglalkoztat, fenntartható módon működött az elmúlt 15 évben, és ez a következő 15 évre is igaz lesz, van jövőképünk a kutatás-termelésre is. A terveink szerint nagyobb hangsúlyt fektetünk a petrolkémia-üzletágba, ebben a szegmensben ötévenként másfél milliárd dollárt invesztálunk 2030-ig. Már megvannak azok a lépések, amelyek biztosítják, hogy itt Magyarországon a Mol továbbra is meghatározó munkáltató, költségvetési befizető és gazdasági motor legyen, ennek értelmében a legtöbb beruházásunk ide kerül majd. A Mol Magyarországon született és itt van otthon, ezért határozott elképzeléseink, jövőképünk van arról, milyen fejlesztéseket hajtanánk itt végre.
– Az első ötéves befektetés már megvolt, mégpedig Európa egyik legelmaradottabb régiójában. Miért Tiszaújvárosban fejleszt a Mol?
– A tiszaújvárosi poliolüzem beruházása egymilliárd euróba kerül, a rendszerváltás óta ez az egyik legnagyobb projekt. Nem véletlenül kaptunk 131 millió eurós regionális állami támogatást (ezen belül a HIPA-tól mintegy 12 milliárd forintot), hiszen jelentős munkahelyteremtő erővel is bír a projekt. A jelenleg mintegy ezer főt foglalkoztató Mol Petrolkémia-versenyen nyerte el a támogatást, ugyanis az Európai Bizottság megvizsgálta azt is, hogy a projektnek milyen hatása lenne Százhalombattán, Sziszakban, Rijekában vagy Pozsonyban. Közel kétszáz közvetlen, nemzetközi szinten is versenyképes munkahelyet teremt az üzem bővítése, de már maga az építkezés is mintegy ezer indirekt munkahelyet generál. Számításaink szerint évente átlagosan 70 milliárd forinttal járul majd hozzá az új üzem a magyar GDP-hez.
– Milyen iránya lehet a következő másfél milliárd dollárnak a petrolkémiában?
– A következő ötéves ciklus még távoli, de az biztos, hogy az értékláncunk hosszabbítására törekszünk. Ezért építettük meg a butadiénüzemünket, a műgumigyárat és a poliolüzemet is úgy, hogy van termelésünk, feldolgozásunk, petrolkémiánk is. Az ötéves ciklusok a rugalmasságunkat is hivatottak biztosítani, hiszen ennyi idő alatt rengeteget változik a piac.
– Az értéklánc elején lévő kitermeléssel milyen tervei vannak a Molnak?
– Az elmúlt években létrehozott integrált működést, amelyben van egy kutatási és termelési, valamint egy feldolgozási és értékesítési lábunk, fenn akarjuk tartani. A kutatás-termelésben jelenleg a termelésünk valamivel több mint egyharmadát adják a magyarországi források. Szakembereinknek köszönhetően Magyarországon sikerült a korábbi évek csökkenő tendenciáját megfordítani, és az elmúlt időszakban megnövelni a szénhidrogén-termelést. A Mol még mindig képes arra, hogy a hazai lakosságigáz-használat mintegy ötödét magyar földből biztosítsa. Csoportszintű stratégiánk és célunk, hogy a napi 110 ezer hordós kitermelési szintet tartsuk, valamint hasonló készlettel és termelési szinttel kívánunk működni 2030-ban is. Ennek érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által meghirdetett koncessziós meghívásokon pályázunk, emellett nemzetközi lépések is szükségesek lesznek.
– Mennyire számít a Mol arra, hogy visszakapja a horvát olajtársaságba, az INA-ba fektetett összegeket?
– Ez nehéz kérdés. Mivel a 49 százalékos részesedés mellett az irányítási jogok nálunk vannak, a legjobb szakmai tudásunk alapján működtetjük, és azt tartjuk szem előtt, hogy az INA értéket és eredményt teremtsen. Hogy mi lesz a sorsa, azt nem látjuk, de készek vagyunk akár az értékesítésére is, habár tárgyalások még nincsenek erről. De arra is fel vagyunk készülve, hogy továbbra is a Mol-csoport részeként és hosszú távon eredményesen működtessük a horvát társaságot.