Nagyjából egy év múlva indulhatnak el az érdemi tárgyalások ismét a magyar és a szlovák fél között a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megépülése miatt a Duna egy szakaszán keletkezett természeti károk rehabilitációjáról. A két ország szakértői már dolgoznak a nagy léptékű, közös állapotfelmérés előkészítésén az érintett területen, a főbb eredmények várhatóan nyár végére állnak rendelkezésre. Ezt követően indulhat meg a közös modellezés, amely 2018 második negyedévé-ben zárulhat le – derül ki abból az országgyűlési válaszból, amelyet Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára adott egy képviselői kérdésre.
Bár a felek 2008 és 2013 között már folytattak ilyen típusú vizsgálatokat, azok nem egységes adatbázis és módszertan felhasználásával és nem is közös szakértői együttműködés keretében készültek. Az államtitkár magyarázata szerint a munka ismételt elvégzését az is indokolja, hogy az érintett területen 2008 óta további változások következtek be, emellett pedig fejlődésen ment keresztül a modellezés módszertana és informatikai háttere is.
Völner Pál felidézte: a bős–nagymarosi vízlépcsőt érintő jogvita rendezésére irányuló tárgyalások érdemben 2015 januárjában kezdődtek újra. Ekkor a szlovák fél már hajlandónak mutatkozott felülvizsgálni a Magyarország szempontjából több kritikus kérdésben 1992 óta változatlan álláspontját. Pozsony jelezte egyfelől, hogy elfogadja: Magyarország nem épít új vízlépcsőt a Duna közös szakaszán, valamint elismeri a Szigetközbe juttatott vízmennyiség lényeges megemelésének szükségességét. Ezek Magyarország elsődleges követelései voltak az 1997-ben lezárt hágai nemzetközi bírósági perben, amely lényegében nem hozott döntést, pusztán megegyezésre szólította fel a feleket.
A párbeszéd két és fél évvel ezelőtti újrakezdésekor a felek megállapodtak abban, hogy a Pozsony–Budapest Duna-szakaszon egyedül a Dunacsún–Szap közötti, úgynevezett felső szakaszon történtek érdemi beavatkozások, ezért az igen összetett bős–nagymarosi kérdéskörről leválasztják a Szigetköz és a Csallóköz, valamint az érintett főmeder rehabilitációjának kérdését és elsődlegesen ebben törekszenek részleges megállapodásra jutni. Ez természetesen nem érinti a fennmaradó kérdésekkel kapcsolatos esetleges későbbi magyar igényeket.
A felső szakasz rehabilitációjának elsődleges célja a korábban egységes víztér egybenyitása, a tájat eredetileg jellemző fonatos vízrendszer élővilágának helyreállítása, továbbá a térség árvízi biztonságának növelése. Ez egyrészről a jelentősen bemélyült főmeder és a mesterségesen fenntartott mellékágak közötti kapcsolatot biztosító műtárgyak megépítését, másrészt a közös víztérbe juttatott vízmennyiség megemelését és új üzemrend kialakítását teszi szükségessé.
A megállapodás véglegesítésére azonban mindmáig nem került sor, mert a 2016 márciusában megtartott szlovák parlamenti választások jelentősen átformálták a szlovák kormányszerkezetet: az év őszén felmentették a korábbi főtárgyalót, helyébe pedig csak novemberben került új kormánymeghatalmazott. Ezért tavaly csak egy ízben, decemberben találkoztak a felek formálisan, amikor rögzítették, hogy továbbra is érvényesnek tekintik a korábbi tárgyalási kereteket. Ekkor állapodtak meg abban is, hogy a felső szakasz rehabilitációjáról szóló érdemi tárgyalások megkezdése előtt szükséges a vízrajzi és természetvédelmi állapotfelmérés, illetve a helyrehozatal lehetséges megoldásainak átfogó ökológiai és műszaki modellezése.