A hitelminősítő elemzése szerint a nemzetközi tartalékvaluta-szerepet betöltő nemzeti fizetőeszközök jelentős külső és monetáris rugalmasságot kölcsönöznek az adott pénzt kibocsátó szuverén adósoknak, és ez kedvező hatást gyakorol hitelképességükre is.
Ha Nagy-Britannia távozna az EU-ból, azzal kockára tenné a font e tartalékvaluta-funkcióját, mivel egy ilyen fejlemény elriasztaná a közvetlen külföldi befektetéseket és más tőkebeáramlásokat – áll a tanulmányban.
A Standard & Poor’s kritériumai alapján egy fizetőeszköz akkor tekinthető tartalékvalutának, ha részaránya a globális jegybanki devizatartalékokban eléri a 3 százalékot. A hitelminősítő adatai szerint a font súlya 2015 végén 5 százalék közelében – hétévi csúcson – volt a globális devizatartalékokban; a dollár aránya 64,1 százalék, az euróé 19,9, a japán jené 4,1 százalék.
A cég szerint a nemzeti fizetőeszköz globális tartalékvaluta-szerepének egyik fő előnye az, hogy csökkenti a tartalékvalutát kibocsátó gazdaságok külső kötelezettségeinek adósságszolgálati költségeit. Valószínűleg nem véletlen, hogy a tartalékvalutát forgalmazó országok mindegyikében meglehetősen magas a közadósság-ráta.
A Standard & Poor’s becslése szerint a brit magánszektor és az állami szféra teljes adósságfinanszírozási reálköltségét hozzávetőleg 25 bázisponttal csökkenti egyedül az a tény, hogy a font nemzetközi tartalékvaluta.
A ház számításai szerint minden 25 bázispont reálkamat-megtakarítás a hazai össztermék (GDP) 1 százalékának megfelelő mértékben csökkenti a brit köz- és magánszektor külső kötelezettségeinek adósságszolgálati költségét.
Ennek alapján a brit GDP-arányos folyómérleg-hiány a tavaly mért 5,2 százalék helyett 6,2 százalék lett volna, ha nem érvényesül a font tartalékvaluta-szerepéből eredő finanszírozási költségdiszkont – áll az elemzésben.
A cég a múlt hónap végén megerősítette a hosszú és rövid futamidejű brit államadósság lehetséges legjobb, „AAA/A-1 plusz” besorolását, de érvényben hagyta a leminősítés lehetőségére utaló negatív kilátást is a hosszú távú osztályzaton, arra a véleményére hivatkozva, hogy komoly kockázatot jelentene a brit gazdaságra, az exportra és a londoni pénzügyi szolgáltatási központra, ha Nagy-Britannia távozna az Európai Unióból.
Az S&P szerint a negatív kilátás azt jelenti, hogy legalább egyharmados az esélye az ország leminősítésének a következő két évben.
A cég már abban az elemzésében is kiemelte a font tartalékvaluta-szerepének fontosságát, hangsúlyozva: ha ez megrendülne, az valószínűleg önmagában a brit adósosztályzat leminősítését eredményezné.
A másik két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Moody’s Investors Service és a Fitch Ratings már 2013-ban megvonta Nagy-Britanniától a legmagasabb, „AAA” – illetve a Moody’s besorolási módszertanában „Aaa” – szuverén adósbesorolást, bár akkor még nem elsősorban az EU-tagsággal kapcsolatos kétségek, hanem a kedvezőtlennek ítélt brit államadósság-folyamatok miatt.