Évek teltek el azóta, hogy a világ először hallott a bitcoinról, a virtuális fizetőeszközről, amelynek az értékét közösségi alapon állapítják meg, mivel nincs mögötte egy központi bank vagy állam, és cseréjéhez nincs szükség közvetítő félre.
Nehéz meghatározni, mi is a bitcoin, mivel nem illik bele az alapvető pénzfogalomba, és más szempontból is fejtörést okoz a jogalkotóknak. Mivel emberek fizetnek vele, pénznek tekinthető, azonban nincs mögötte egy értékét meghatározó és szavatoló entitás, mint a dollár, az euró vagy a forint esetében.
Továbbá, mivel a kitalálásakor lehetett tudni, hogy végső soron mennyi bitcoin létezhet – ennyit tesz lehetővé az algoritmus –, akár az is felmerül aggályként, hogy pénznek vagy nyersanyagnak kell-e tekinteni.
Mivel közösségi alapon működik, azok juthatnak több bitcoinhoz, akik számítógépük kapacitását biztosítják a művelet futtatására, ezt nevezik „bányászatnak”. Az így létrejött fizetőegységeket lehet az elfogadóknál elkölteni, vagy akár forintbankjegyekre is beváltani. A rendszer közösségi jellegében az is fontos, hogy minden műveletet minden egység egy időben rögzít.
A bitcoinnak nincs jó híre, amióta megjelent a piacon, és egyre többen kezdték használni, rendre elnyerte az egyes országok piacfelügyeleteinek nemtetszését, lévén nincs egy központi, számonkérhető fél a rendszer mögött. Azonban a bitcoin, pontosabban a működése alapjául szolgáló blokklánc- technológia támogatói rendre olyan érveket hoznak fel, amelyek sok szempontból az egyes államok szabályozó elveivel is egybevágnak.
Mivel közösségi alapon „mindenki tud mindent” a pénz mozgásáról, a most még anonim rendszer felhasználóinak nevesítésével – amire adott a lehetőség – teljes egészében átláthatóvá válna a költés. A felhasználó szempontjából az a legfontosabb, hogy többé nem kellene fizetni a banknak vagy az infrastruktúrát biztosító kártyatársaságoknak, és olcsóbbá, gyorsabbá és követhetővé válna a pénzmozgás. A bitcoin támogatói között éppen ezért gyakori nézet az is, hogy az államok és a vagyonokért kiépített rendszereket működtető cégek csak piaci pozícióikat féltik, amikor a közösségi fizetési rendszerek veszélyeiről beszélnek.
A bitcoin elleni fellépés vegyes. Érdekes megfigyelni, hogy nem hallani olyan esetről, amikor egy állam kiállna a technológia mellett, azonban a terjedését sem különösebben tiltják. Igaz, Banglades, Izland és Vietnam hatóságai egyértelműen törvénytelennek tekintik a virtuális, és nem az országuk által kibocsátott fizetőeszközt. Más országok ugyan hoztak korlátozó intézkedéseket, ezek azonban megkerülhetők, és a hatósági megfogalmazások alapján az egyes államok sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Itthon a piac felügyeletét is ellátó Magyar Nemzeti Bank (MNB) legutóbbi megkeresésünkre megerősítette, hogy a bitcoinhoz hasonló virtuális valutákkal kapcsolatban továbbra is érvényesek a korábbi figyelmeztetések, azaz a felhasználóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az ilyen virtuális pénzek mögött semmilyen központi betétbiztosítás és fogyasztóvédelmi szervezet vagy szabályrendszer nem áll, ezért használatuk többletkockázatot hordoz.
Az MNB szerint piramisjátékokat is szerveztek itthon bitcoinalapon. Erre utal keddi közleményük is, miszerint léteznek olyan konstrukciók is, mint a OneCoin, amelyek látszólag az eszközökbe történő befektetést teszik lehetővé, valójában azonban kereskedni kizárólag a kibocsátó (egyben a tevékenységet szervező) által üzemeltetett zárt „tőzsdén” lehet. A rendszerbe magas hozamokat ígérve szerveznek az interneten keresztül új belépőket oly módon, hogy utóbbiak befizetéseiből a korábban csatlakozóknak jutalékot fizetnek.
Ezzel együtt nincs hatályban érdemi korlátozás, amennyiben az ember akar, elérhető bitcoin váltására alkalmas automata is Budapesten, s több áruház és vendéglátóhely is elfogad ilyen fizetőeszközt. A felügyeleti aggályokat táplálja, hogy nem lehet tudni, a bitcoin honnan indult. A technológia alapjait Szatosi Nakamoto fektette le, és az ő nevéhez kötődik az alkalmazás 2009-es elindítása. Azonban senki nem tudja pontosan, hogy Nakamoto kicsoda, létezik-e egyáltalán.
Elképzelhető, hogy ez csak fedőnév fejlesztők csoportjának, csoportjainak. A szaksajtó évek óta nyomoz, több nemzetközileg is ismert informatikai szakembert neveztek már meg mint a lehetséges feltalálót, azonban ezek az elképzelések nem voltak igazolhatók. Legutoljára 2015-ben kapott hírverést Craig Wright ausztrál informatikai szakember, aki magáról állította, hogy ő a feltaláló.
Később, amikor ezt igazolnia kellett volna, elállt a nyilvánosságtól, így a világ közvéleménye nem lett okosabb.